A Secret című dal Madonna amerikai énekesnő 1994. szeptember 26.-án megjelent első kimásolt kislemeze hatodik, Bedtime Stories című stúdióalbumáról, amelyet a Maverick kiadó jelentetett meg. Az énekesnő eredetileg demóként vette fel a dalt Shep Pettibone producerrel, azonban Dallas Austin felváltotta produceri szerepét, és átdolgozta a dalt, így íróként tevékenykedett Madonna mellett. Ez a dal eltért Madonna korábbi zenei stílusától, hiszen pályafutása eddigi szakaszáig nagy hangzású táncdalokat, és dallamos balladákat jelentetett meg. A "Secret" pop és R&B stílusát ötvözte akusztikus gitár, dob, és vonós hangszerekkel, miközben líraian beszél arról, hogy a szeretőjének van egy titka.

A dalhoz nyolc különböző változatban készített remixet DJ Junior Vasquez, aki újra felhasználta Madonna énekét, de teljesen megváltoztatta a dal kompozícióját. Az 1990-es évek közepén az énekesnő szokatlan módon az új dalról beszélt az internetet, hangüzenetet hagyva a rajongóknak, valammint egy részletet a dalból. A "Secret" pozitív kritikákat kapott a zenekritikusoktól, akik dicsérték Madonna énekhangját, és a középtempós R&B grooveját, csábítónak, és lelkesítőnek ítélve. A dal sikeres volt. Az Egyesült Államokban a 3. helyen végzett a Billboard Hot 100-on, és az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetsége (RIAA) arany minősítéssel díjazta azt. Az Egyesült Királyságban az 5. helyen érte el a csúcsot, és ezzel rekordot döntve a 35. sorozatban legjobb Top 10-es lett a brit kislemezlistán. Kanadában, Finnországban, és Svájcban az első, Ausztráliában, Dániában, Franciaországban, Új-Zélandon, és Spanyolországban pedig az első ötbe került.

A kislemez borítójával, és a hozzá tartozó klippel Madonna egy újabb arculatváltást vezetett be, melyet Jean Harlow hollywoodi színésznő ihletett. A fekete-fehér videót Melodie McDaniel rendezte, akit McDaniel korábbi kisfilmjei miatt választott az énekesnő. A klipben Madonna mint énekes látható a New York-i Harlemben lévő éjszakai klubban. A környék mindennapi életének jeleneteivel tarkított videó Madonna egyesülésével zárul, ahol szerelmével, és filmbéli gyerekével látható. A videó tudományos vitákat váltott ki arról, hogy mi lehet a dal szövegi titka.

Madonna a 2001-es Drowned World Tour világturnén adta elő a dalt, majd később a Sticky & Sweet Tour houstoni állomásán a rajongók kérésére 2008 novemberében, illetve hét évvel később a Rebel Heart Tour néhány állomásán is.

Előzmények és megjelenés bélyegkép|200px|jobbra|Madonna megjelenését a kislemez borítóján Jean Harlowéhoz hasonlították.

Miután megjelent Madonna első könyve a Sex és a Body of Evidence című erotikus thriller, valamint Madonna ötödik stúdióalbuma, az Erotica, és az 1990-es évek elején készült katasztrofális interjú David Letterman műsorában, a média és a közvélemény Madonna nyílt szexuális imázsa elleni reakciója csúcson volt. Madonna ezt tompítani akarta, így kiadta az I’ll Remember című balladát, amely a With Honors című film betétdala volt. Zeneileg egy teljesen új zenei irányba akart elmozdulni, és elkezdte felfedezni a new-jack R&B stílusokat, egy általánosan mainstream rádióbarát hangzással. Ezt felhasználta hatodik, Bedtime Stories című stúdióalbumán is, mely 1994 októberében jelent meg. Eleinte Shep Pettibone-val együttműködésnek indult az újabb munka, melyet az Erotica albumhoz kellett volna hasonlítani, azonban Madonna akkoriban tompítani akarta a nyilvánosság előtti imázsát, és úgy döntött, hogy az R&B hangzás felé fordul, így jól ismert R&B producerekkel kezdett el dolgozni, hogy megfelelőbb képet alkosson a nagyközönség számára.

Rövid keresés után Madonna Babyface mellett döntött, akinek korábbi együttműködései voltak olyan előadókkal, mint Whitney Houston, a Boyz II Men, vagy Toni Braxton, és sikeres R&B dalokat eredményeztek. Madonna rajta keresztül találkozott Dallas Austin atlantani producerrel, aki a TLC nevű lánycsapat debütáló albumán, az Ooooooohhh… On the TLC Tip címűn dolgozott 1992-ben. Az albumhoz együtt komponálták a "Secret" és a "Sanctuary" című dalokat. Az előbbit eredetileg Pettibone készítette el demó formájában, "Somehing's Coming Over Me" címen, azonban Austin átdolgozta a demót, és zeneileg egy teljesen más dalt készített belőle. A "Secret" 1994. szeptember 27-én jelent meg, mint a Bedtime Stories vezető kislemeze. A kislemez borítóján új külsővel látható Madonna, szőke hajjal, és az 1930-as évek amerikai stílusával, mellyel Jean Harlowhoz hasonlít. A borítóképet Patrick Demarchelier fényképész készítette. A képen az énekesnő egy kanapén ül, és melltartóban látható. Az 1990-es évek közepétől Madonna szokatlan módon beszélt az új kislemezről az interneten, valamint arról is, hogy hangüzenetet hagyott rajongóinak, illetve egy részletet a dalból. Madonna a következőket üzente rajongóinak:

Sziasztok Kiberfejek! Üdvözöllek benneteket az intimitás 90-es évekbeli változatában. Hallattok engem...láttok is...de nem érhettek hozzám...felismeritek a hangomat?...Madonna vagyok. Gyakran utánoznak, de soha nem sokszoroznak. Ha van kedved, a jövő hónapban megjelenő új albumomról a "Bedtime Stories"-ról letöltheted a "Secret" című új dalom hangfájljait. Most forgattam hozzá videót New Yorkban, és exkluzív részletet mutatok be az interneten nektek. Addig is küldj üzenetet, és mondd el, mit gondolsz az új dalomról. És mellesleg ne hidd el, hogy azok az online szélhámosok, azok, akik úgy tesznek, mintha én lennék az...semmi sem hasonlít az igazi Madonnához. Béke veletek.

Felvételek és összetétel

A dalt Madonna és Austin írta, melyet 1994 április és június között rögzítettek a New York-i Axis Stúdióban, és a DARP Stúdióban Atlantában. A produceri munka mellett Austin dobolt és billentyűs hangszereket játszott, míg Tommy Martin akusztikus gitáron játszott. Fred Jorio és Mark "Spike" Stent a dal programozásán és tervezésén dolgozott, míg Tony Shimkin volt a szerkesztő. A keverést Jon Gass és Alvin Speights végezte, végül pedig Jessie Leavey, Craig Armstrong és Susie Katiyama a vonósokat és a karmesteri szekciókat felügyelte.

A "Secret" eltér Madonna korábbi zenei stílusától, mivel pályafutásának addigi pontjáig zenéje többnyire nagy hangzású táncdalokból, és dallamos balladákból állt. Ebben a dalban pedig a pop és kortárs keveredik az R&B műfajjal. A dal egy akusztikus gitár hanggal, és wah-wah hanggal kezdődik, és csak Madonna énekel ezek felett, majd egy ritka retró stílusú szekció felé nyit. Egy ereszkedő akkordsor kezdődik, majd az egy perces határ között megindul a dob, és Madonna énekli a "Something's coming over, mmmmmm" refrént. Ez alatt teljes mértékben húros hangszerek hallatszanak. Rikky Rooksby a Guide to the Music of Madonna című könyv szerzője szerint a leszálló akkordokat felszálló húrok támasztják alá, mely egy példa a zenében használt ellentétes mozgásra. A középső rész alatt egy másik wah-wah gitárszóló is hallatszik a húros hangszerek mellett. A dal végéhez közeledve a dallamok magasabb harmóniát adnak a versekkel való megkülönböztetésre.

A Musicnotes.com szerint a dal percenként 96 BPM ütemben halad. A kompozíció e♭-moll hangnemben játszódik, és Madonna énekhangja G♭3-tól G♭4-ig terjed. A "Secret" a nyitó versekben B♭7–E♭m7–D♭–Cm7–C♭ alapsort tartalmaz, a kórusban pedig a B7–Em–D–C akkordmenetet. Madonna hangja továbbra is a dal középpontjában áll, miközben azt énekli, hogy "happiness lies in your own hand". Lírailag a dal arról szól, hogy Madonna szeretőjének titka van, valamint arról, hogy hogyan jött rá Madonna hogy az ember boldogsága a saját irányítása alatt áll. Metz és Carol Benson szerzők a In Madonna the Companion: Two Decades of Commentary című könyvben azt írják, hogy az a hangnem, amit Madonna a dalszövegek éneklésekor használ, arra utal, hogy „öndeterminizmusról", nem pedig "autoerotikáról" beszél. A dalban Madonna a "My baby's got a secret" szöveget énekli, azonban soha nem árulja el, mi lehet a titok.

Remixek bélyegkép|200px|balra|A "Secret" amerikai kislemezének A. oldala az album verzióval.

Madonna több mint nyolc remixet adott ki a dalból különböző formátumokban. A dal sikeres volt az Egyesült Államok lemezlistáján, de hogy a dal aktuális legyen a táncklubokban, Madonna remixeket kért a dalhoz Junior Vasqueztől, aki a New York-i Sound Factory éjszakai klub lemezlovasa volt. "Madonna képviselői küldtek nekem egy kazettát a dalból, csak hogy tudjam miről van szó...Amikor a dalt meghallottam, mely 100 BPM ütemű volt, azt mondtam, hogy Úristen, mit csináljak ezzel a dallal". Vasquez és csapata kísérleteztek a dallal úgy, hogy a remixeket közelebb hozták az eredeti verzióhoz, aztán a vegyes verziókhoz csak Madonna énekét használta, a zenét pedig vadonatújként írta, és komponálta. Biztos volt benne, hogy house mixeket készít a dalból, de fel kellett gyorsítania Madonna énekét. A hangmérnök Dennis Mitchell ezt mondta: "Ehhez a mixhez digitálisan manipulálnunk kell az énekhangot, ami az idő tömörítése... Egyszerűen digitálisan bemegy a hang, kis digitális szeleteket vág ki a tényleges hangból, és összenyomja, hogy a tempója megfelelő legyen. Új a tempó, de a hangmagasság ugyanaz marad". Vasquez szerint Madonna teljesen odavolt a mixektől, amit a dalból készítettek.

A dalhoz Vasquez általi dance mixek is voltak. A "Junior's Luscious Mix"-nek két változata van, egy single verzió, és egy hosszabb változat, amely zongora bevezetővel kezdődik, és a "Secret"-t dancefloor számmá alakítja. Larry Flick a Billboard munkatársa szerint ezek a verziók "élénk billentyű hangokkal, és rugalmas mélyhang vonallal" rendelkeznek. A house mixekhez hasonlóan itt is Madonna énekhangja lett átszerkesztve, hogy illeszkedjen a gyorsabb ütemekhez. Jose F. Promis (AllMusic) szerint a felgyorsított énekhang Madonna hangját robotikussá teszi, és fura érzést kelt, ami az eredeti dalban nincs meg. Promis azt is megjegyezte, hogy a Vasquez "Sound Factory Mix" instrumentális részei olyan érzés volt, mint a villogó fények felidézése egy szórakozóhelyen. Ebben a remixben törzsi ütőhangszerek, és szintetizátorok is szerepeltek. Hasonlóképpen megjegyezte, hogy a "Some Bizarre Mix" grooveosabb, funkiesebb pörgést adott a dalnak, míg az "Allstar Mix" hideg, hip-hop hangolatot árasztott. Flick pozitívan nyilatkozott az összes remixről, megjegyezve, hogy ez a kislemez ígéretes bevezetője annak, ami valószínűleg egy klassz új fejezet lesz a tánczene legsikeresebb diplomásainak karrierjében.

Kritikák

A "Secret" általában pozitív kritikákat kapott a zenekritikusoktól. J. Randy Taraborrelli a Madonna: An Intimate Biography című könyvében "okosnak" nevezte a dalt, hozzátéve, hogy akárhányszor meghallgatja az ember soha nem szűnik meg az intrikája. Chris Wade a The Music of Madonna szerzője azt írta, hogy ez volt a kedvenc dala, és dicsérte Madonna énekhangját, és a dal produkcióját. Úgy nyilatkozott, hogy ez az egyik legfinomabb vágás a 90-es évek eredményei közül. Wade a kórust baljósnak és fülbemászónak tartotta, mely számára kísérteties, melyet csak a tiltottak rejtélye képes megidézni. Matthew Rettenmund az Encyclopedia Madonnában ezt írta: "A Secret új zenei irányt nyitott meg Madonna számára, és úgy vélt, hogy a dal zeneileg inkább kisérteties volt, mint Madonna előző kislemeze a Who's That Girl (1987), és összehasonlítható még a Justify My Love-val is. (1990) Rettenmund véleményezte a lemezborítót is, mondván sok éve a pályafutása során ez volt az egyik legletartóztatóbb póz, melyben fotózták, és ami bebizonyítja sztárvonzatának tartósságát. Lucy O'Brien szerző az alábbiakat írta a Madonna: Like an Icon című könyvében: A "Secret" egyszerre bágyadt és feszült, a maga funky gitármotívumával, és a gyengéd húros hangszereléssel. A dalban a csendes kinyilatkoztatás és a lélek ellazulása érződik. Madonna később ragaszkodott hozzá, hogy a dal nem csak a szerelemről szól, hanem a spirituális önerőről is. Austin átdolgozott demója egy új, meleg, lelkes tónust hozott létre a hangjában, és az ájult dúdoló hangot a dal központi jellemzőjévé tette.