Krsto Pavletić (Fiume, 1865. március 4. – Zágráb, 1919. április 9.), horvát író, a Matica hrvatska elnöke. Műveiben a Pavle Krstinić és az Osman bég Štafić álneveket is használta. A 19. század végének egyik legtermékenyebb horvát írója volt.
Élete és munkássága A Fiume melletti Dragában született. Klasszika-filológiai tanulmányait Zágrábban végezte. A diploma megszerzése után Zágrábban, Gospićban, Pozsegában, Szávaszentdemeteren és Zenggben szolgált tanárként. 1898-tól 1906-ig és 1911-től 1912-ig a Zenggi Gimnázium tanára volt. 1908 és 1918 között a „Nastavni vjesnik” folyóirat szerkesztője, 1917 és 1919 között a Matica hrvatska elnöke volt. Tagja volt a Hrvatski Sokolnak is.
Verseket, novellákat és színdarabokat írt, amelyekben a horvát múlt eseményeit dolgozta fel. Hősei tragikus személyiségek voltak, akik a szabadságért harcoltak és vereséget szenvedtek, de áldozatuk nem volt hiábavaló. Tanulmányokat, kritikákat, filológiai és irodalmi vitákat írt.
Főbb művei Vjerne sluge (1898.), eposz Petar Svačić (1903.), dráma trilógia Bratski inat (1911.), dráma Život i pjesnička djela Franje Markovića (1917.), irodalmi vitairat Čuvaj se senjske ruke, Šenoa regényének feldolgozása Kruk, knez rujanski Jelena Zrinjska u Munkaču Katarina Zrinjska na umoru Ivaniš ban na stratištu Sudbina Mladena bana Marko Skoblić Krvavi sabor Filopoimenova zadnja zdravica Pribina, dráma Stjepan Tvrtko, dráma Tiberius Gracehus, dráma Kobna oklada, dráma Borba proti sitnicima, dráma Riječi i djela, dráma
Jegyzetek
Források
Fordítás
Pavletić, Krsto Pavletić, Krsto Pavletić, Krsto