Hardy Krüger, születési nevén Eberhard August Franz Ewald Krüger (Berlin, 1928. április 12. − Palm Springs, Kalifornia, 2022. január 19.) német film- és televíziós színész, szinkronszínész és író, az 1950-es, 1960-as évek egyik legsikeresebb német filmszínésze, előbb német filmekben, majd nemzetközi koprodukciókban vált híressé. Csaknem hat évtizedes pályájának legismertebb szerepeit A főnix útja, A neretvai csata, A híd túl messze van, A vadlibák és a Barry Lyndon című filmekben játszotta. Televíziós moderátorként a szélsőjobboldali ideológia térhódítása ellen emelt szót.

Élete Származása, ifjúkora

Franz Eberhard August Krüger néven született Berlinben. Szülei a nácipárt tagjai, Adolf Hitler nagy csodálói voltak, fiukat egy sonthofeni elit nemzetiszocialista internátusba küldték tanulni.

Eberhard már 1943–44-ben szerepet kapott a Junge Adler című propagandafilmben. Itt ismerkedett meg a nála másfél évtizeddel idősebb Hans Söhnker színésszel, aki felvilágosította a fiút a náci rendszer sötét oldaláról is. 1944-ben Krügert behívták katonának. 1945-ben a 38. SS „Nibelungen” páncélgránátos hadosztály tagjaként a frontra vezényelték. Saját internetes honlapján közreadott visszaemlékezése szerint itt parancsmegtagadás miatt halálra ítélték, de sikerült megszöknie, és Tirolban bujkált a háború végéig.

Idősebb korában hazájában iskolai előadásokat tartott, ahol ezt az ifjúkori történetet újra és újra elmesélte, mindenkit óva intve a vakbuzgó gondolkodástól és a totalitárius rendszerekkel való rokonszenvezéstől.

Színészi pályája Szűkös anyagi lehetőségei nem tették lehetővé, hogy színiiskolába járjon, de 1945 után színpadi fellépéseket vállalt. 1949-től az új német filmgyártás nyújtott neki szerepeket. Hírnevet szerzett Otto Preminger 1953-as Die Jungfrau auf dem Dach című romantikus filmjében (amelyet a rendező angol nyelvű változatban is elkészített, amerikai színészekkel, William Holden főszereplésével, The Moon is Blue címmel). A szőke, kékszemű fiatalember a romantikus német „Heimatfilmek” ellenállhatatlan szívtiprója lett, ám ezt a műfajt hamarosan szűknek érezte, és nemzetközi karrierre törekedett.

Figyelemre méltó főszerepet kapott Harald Braun rendező 1953-as Amíg mellettem vagy című melodrámájában, Maria Schell partnereként. Sikerei nyomán angol és francia filmesek is elkezdtek érdeklődni utána. 1957-ben Roy Ward Baker angol rendező The One That Got Away című háborús kalandfilmjében Krüger valós személyt alakított, Franz von Werra német vadászpilótát, akit az angliai csata során London fölött lelőttek és hadifogságba vetettek. Őrzőit és kihallgatóit kijátszva többször megszökött, mindig elfogták, míg végül egy kanadai fogolytáborból sikerült megszöknie és a fél világot körbeutazva 1941 tavaszán sikeresen hazajutott Németországba. (A valódi Franz von Werra hazatérése után 1941-ben még részt vett a Szovjetunió elleni hadjáratban, és októberben esett el egy Hollandia fölött vívott légicsatában). Krügert szárnyára kapta a világhír, nemzetközi filmes produkciók sorozatában kapott főszerepeket.

1960-ban farmot vásárolt Kelet-Afrikában, a tanzániai Ngorongoro természetvédelmi területen. A következő másfél évtizedben gyakran élt itt, 1964-től második feleségét és gyermekeit is ide hozta. 1962-ben Howard Hawks amerikai rendező itt forgatta Állatfogó kommandó (Hatari!) című kalandfilmjét John Wayne, Elsa Martinelli és Krüger főszereplésével. 1965-ben Robert Aldrich rendező ugyanezen a környéken forgatta A Főnix útja c. kalandfilmjét, James Stewart, Peter Finch, Richard Attenborough és Krüger főszereplésével.

1962-ben Serge Bourguignon francia rendező Krüger és Nicole Courcel főszereplésével készítette el Vasárnapok Ville d’Avray-ban (Les dimanches de Ville d’Avray) című romantikus filmdrámáját, ahol Krüger Indokínát megjárt, háborús traumával küzdő katonát alakított. A film elnyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat.

1969-ben német tisztet játszott Veljko Bulajić jugoszláv rendező A neretvai csata c. háborús filmjében, Yul Brynner, Curd Jürgens és Franco Nero társaságában. Ugyanebben az évben Stanley Kramer rendező Santa Vittoria titka c. kalandfilmjében játszott német tisztet. 1973-ban névtelen katonaszerepet kapott Szergej Bondarcsuk Sutjeska c. partizánfilmjében, Stipe Delic mellett. Egyik legismertebb karakterszerepét 1974-ben kapta Stanley Kubricktól, Potzdorf százados szerepét a Thackeray regényéből készült Barry Lyndon című kétrészes filmdrámában. Richard Attenborough 1977-es A híd túl messze van című nagyszabású háborús filmjében a fiktív „Ludwig vezérőrnagyot” alakította. A karakter a valódi Heinz Harmel (1906−2000) vezérőrnagyot, SS-Brigadeführert, a 10. SS „Frundsberg” páncéloshadosztály parancsnokát takarja, aki megtiltotta, hogy a filmben saját nevével ábrázolják. A film egyik drámai jelenetében Krüger, Laurence Olivier és Maximilian Schell együtt játszott. 1978-ban Andrew V. McLaglen rendező Vadlibák c. háborús akciófilmjében Krüger zsoldos katonát alakított, Richard Burtonnel, Roger Moore-ral, Richard Harrisszel együtt.

Amikor már világhírű volt és válogathatott a szerepekben, Krüger tudatosan kérte pozitív főhősök, határozott és férfias, de rokonszenves német karakterek, a női szívek megdobogtató, keménykötésű, vonzó férfiak alakítását. Azon kevés német színész közé tartozott, akik a világháború után nemzetközi karriert tudtak csinálni és sikeres alakításaik révén meg tudták törni a mesterségesen kialakított „gonosz német” közhelyes, negatív kliséit. Sikereket aratott Európában és az Egyesült Államokban is. Stanley Kubrick, Richard Attenborough és Laurence Olivier rendezők filmjeiben játszott főszerepeket. Pályája során több német és nemzetközi elismerést kapott, köztük a Német Filmdíjat és a Német Szövetségi Érdemkeresztet is.

Hollywoodi karrierje után világjáró lett, és 1987–1995 között a német ARD televízió számára készített személyes útibeszámolókat, útifilmeket és dokumentumfilmeket. Amatőr pilótaként légifelvételeket is forgatott. Megírta az „Eine Farm in Afrika” című könyvét, számos önéletrajzi elemmel. Hazájában óriási népszerűségre tett szert. Ez az időszak megtörte nemzetközi filmes pályájának ívét. Egy, a Süddeutsche Zeitungnak adott interjúban maga is elismerte: „Tíz év kihagyás után nincs visszaút Hollywoodba.” Fokozatosan visszavonult a filmezéstől és javarészt családjának élt. Elkötelezett demokrataként minden lehetséges fórumon rendszeresen felszólalt a szélsőjobboldali ideológia és a társadalmi erőszak terjedése ellen.

Magánélete bélyegkép|jobbra|Krüger és első felesége, Renate Densow, 1955

Első feleségével, Renate Densow-val (1918–2006) 1944-ben találkozott egy szállodában, ahol a 16 éves Krüger besorozott katonaként volt beszállásolva, a 26 éves Densow pedig egy színtársulattal tartózkodott ott. Az együtt töltött éjszaka után útjaik elváltak, 1945 szeptemberében Densow Hamburgban megszülte közös gyermeküket. A háború után Krüger megkereste Densow-t és feleségül vette. A házasság 1964-ben válással végződött. Leányuk, Christiane Krüger (*1945) apjához hasonlóan a színészmesterséget választotta.

Második házasságát 1964-ben kötötte Francesca Marazzi olasz festőnővel. Két gyermekük született, Malaika (1967) és ifjabb Hardy (1968).

Az 1960-as, 1970-es években Krüger családjával Tanzániában élt, a tanganyikai Meru-hegy lábánál vásárolt „Hatari Lodge” nevű majorságban, ahol az Állatfogó kommandó (Hatari!) c. kalandfilmet is forgatták. 1977-ben a második házasság is válással végződött. Krüger legkisebb gyermeke, ifj. Hardy is színész lett.

1978-ban Krüger harmadszor is megnősült, Anita Parkot vette feleségül, aki Krüger haláláig vele maradt. A színész ebben az időben vonult vissza az aktív filmezéstől, a házaspár Kaliforniában és Hamburgban élt.

Krüger Palm Springs-i otthonában hunyt el 93 éves korában, 2022. január 19-én.

Főbb filmszerepei bélyegkép|jobbra|Richard Attenborough, James Stewart és Hardy Krüger A Főnix útja c. amerikai filmdrámában, 1955 (rendezte Robert Aldrich)

1944: Junge Adler; Bäumchen (Eberhard Krüger néven) 1949: Diese Nacht vergess ich nie; Eugen Schröter 1949: Kätchen für alles; színinövendék 1949: Das Fräulein und der Vagabund; Karl 1950: Das Mädchen aus der Südsee; Richard Kirbach 1950: Insel ohne Moral; Manfred 1951: Schön muß man sein; Juppi Holunder Jr. 1951: Mein Freund, der Dieb; Bimbo 1952: Ich heiße Niki; Paul 1952: Alle kann ich nicht heiraten; Edi 1952: Illusion in Moll; Paul Alsbacher 1953: The Moon Is Blue; Donald Gresham / Turista 1953: Die Jungfrau auf dem Dach; Donald Gresham 1953: Amíg mellettem vagy (Solange Du da bist); Stefan Berger 1953: Muß man sich gleich scheiden lassen?; Andreas von Doerr 1953: Ich und Du; Peter Erdmann 1954: Der letzte Sommer; Rikola Valbo 1955: An der schönen blauen Donau; Richárd, Carpia királya 1955: Der Himmel ist nie ausverkauft; Michael 1955: Alibi; Harald Meinhardt 1956: Liane, das Mädchen aus dem Urwald; Thoren 1956: Die Christel von der Post; Horst Arndt 1957: Banktresor 713; Klaus Burkhardt 1957: Der Fuchs von Paris; Fürstenwerth százados 1957: The One That Got Away; Franz von Werra 1958: Gestehen Sie, Dr. Corda; Dr. Fred Corda 1958: Bachelor of Hearts; Wolf Hauser 1959: Der Rest ist Schweigen (The Rest is Silence); John H. Claudius 1959: Blind Date; Jan Van Rooyen 1959: Die Gans von Sedan; Fritz Brösicke 1960: Bumerang; Robert Wegner 1961: Egy taxi Tobroukba (Un taxi pour Tobrouk); Ludwig von Stegel százados 1961: Zwei unter Millionen; Karl 1961: Der Traum von Lieschen Müller; autogramgyűjtő 1962: Állatfogó kommandó (Hatari!); Kurt Muller 1962: Vasárnapok Ville d’Avray-ban (Les dimanches de Ville d’Avray); Pierre 1962: Les quatre vérités; tévésorozat; El Rubio 1964: Le gros coup; Frank Willes 1965: Los pianos mecánicos; Vincent 1965: Muzsikál a föld (Le chant du monde); Antonio (rend. Marcel Camus) 1965: A Főnix útja (The Flight of the Phoenix); Heinrich Dorfmann 1966: Postmark Zero; tévéfilm; névtelen szerep 1966: L′espion; Peter Heinzmann tanácsos 1966: Les fables de La Fontaine; televíziós sorozat; Bûcheron 1967: La grande sauterelle; Carl 1968 Le franciscain de Bourges; Alfred Stanke testvér 1969: La monaca di Monza; Paolo Arrigone atya 1969: A neretvai csata (Bitka na Neretvi); Kranzer 1969: Santa Vittoria titka (The Secret of Santa Vittoria); Von Prum százados 1969: A jégsziget foglyai (Krasznaja palatka); Einar Lundborg 1971: Das Messer; tévé-minisorozat; Jim Ellis 1972: La tua presenza nuda!; Paul 1973: Sutjeska, névtelen szerep 1973: Le solitaire; Eric Lambrecht 1975: Paper Tiger; Muller 1975: Barry Lyndon; Potzdorf százados 1976: Potato Fritz (westernkomédia); Potato Fritz 1976: Tod eines Fremden; Arthur Hersfeld 1977: Mindenkinek a maga keresztje (À chacun son enfer); Bolar rendőrfelügyelő 1977: A híd túl messze van (A Bridge Too Far); Ludwig vezérőrnagy 1978: Vadlibák (The Wild Geese); Pieter Coetzee hadnagy 1978: Kék uszony (Blue Fin); Bill Pascoe 1982: Finom kis korlátolt felelősségű társaság (Feine Gesellschaft – beschränkte Haftung); Harms 1982: Gyilkos optika (Wrong Is Right); Helmut Unger 1984: A középjátékos (Slagskämpen); Mandell 1988−1989: A sas felszáll (War and Remembrance); tévésorozat; Erwin Rommel tábornagy 2011: Familiengeheimnisse – Liebe, Schuld und Tod; tévéfilm; Victor Frey

Elismerései, díjai 1959: Bravo Otto-díj, bronz fokozat 1960: Bravo Otto-díj, bronz fokozat 1983: Német Filmdíj 1986: Arany Kamera 2001: Bajor Filmdíj (Bayerischer Filmpreis) 2001: Francia Becsületrend tisztje 2008: Bambi-díj, életművéért 2009: Német Szövetségi Köztársaság Érdemkeresztje (Verdienstorden der Bundesrepublik Deutschland), parancsnoki osztály 2011: Német Jupiter Filmdíj, életművéért 2014: Csillag a berlini „Hírességek körútján” (Boulevard der Stars).

Művei

Jegyzetek

Források

További információk

Kategória:1928-ban született személyek Kategória:2022-ben elhunyt személyek Kategória:Berliniek Kategória:Német színészek