Franjo Iveković (Klanjec, 1834. szeptember 10. – Zágráb, 1914. március 2.), horvát katolikus pap, nyelvész, filológus, egyházi író, akadémikus, egyetemi tanár, a Zágrábi Egyetem rektora.
Élete A zágrábi Klasszikus Gimnáziumba járt, ahol 1855-ben végzett. Teológiát Zágrábban és Pesten tanult, ahol jól megtanult magyarul. 1860-ban pappá szentelték és káplánként Kloštarba, majd 1861-ben Kamarcsára helyezték. Ezután Bécsben folytatta tanulmányait, ahol 1866-ban teológiából doktorált. Tanulmányai befejeztével visszatért Zágrábba, ahol a Szent Márk-templomban szolgált káplánként. Később a Varasdi Gimnáziumban tanított, majd a zágrábi érseki líceum professzora lett. A Zágrábi Egyetem 1874-ben történt megalapítása után a bibliai tudományok és a héber nyelv professzora, valamint a szír és káldeus nyelvek adjunktusa lett a Hittudományi Karon. Két alkalommal volt a Hittudományi Kar dékánja, 1879-80-ban az egyetem rektora is volt. 1886-ban székesegyházi kanonokká nevezték ki. A Szent Jeromos Társaság egyik alapítója volt. 1872 és 1879 között könyvtáros volt a Fővárosi Könyvtárban. 1901-ben a Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia (JAZU) tiszteletbeli tagjává választották.
Munkássága Nyelvészeti munkássága mellett egyházi íróként is tevékenykedett, népszerű volt 1873-tól megjelent „Životi svetaca i svetica božjih” (A szentek élete és Isten szentjei) című 12 kötetes műve. Egyházi használatra írt nyelvészeti munkája a „Čitanja i evanđelja” (Az olvasás és az evangéliumok) című lexikonja, amely 1876-os megjelenése után nyelvi és szakmai kritikát is kapott. 1879-től jelentek meg „Biblijska povijest starozavjetne objave Božje za srednja učilišta” (Az isten kinyilatkoztatás ószövetségi bibliai története a középiskolák számára) és a „Biblijska povijest novozavjetne objave Božje za srednja učilišta” (Az isteni kinyilatkoztatás újszövetségi bibliai története a középiskolák számára) című középiskolai tankönyvei.
Két terjedelmes kötetben fejezte be 1894 és 1901 között az unokaöccse, Ivan Broz nyelvész által elkezdett, de 1893-as halála miatt be nem fejezett „Horvát nyelv szótárát”. A szótár Joakim Stulli szótárának, az Akadémia szótárának és néhány más forrásnak a kiegészítésével valójában egy 1852-ből származó bővített Karadžić-szótár. Több mint 56 000 szócikk található benne, de nem teljesen hétköznapi szavakat tartalmaz. A kritikák szerint, bár a szótárban az alapvető nyelvtani és prozódiai adatok helyesen és egységesen, az akkori általános nyelvi és szellemi mozgalmaknak megfelelően kerülnek bemutatásra, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert nem adott igaz és teljes képet a horvát szókincsről. Filológiai témákról alkalmanként több folyóiratban is (Vijenac, Katolički list, Rad, Književnik, Nastavni vjesnik) publikált.
Fő művei Životi svetaca i svetica božjih (1873. – 1888., 1892. – 1908.) Biblijska povijest starozavjetne objave Božje za srednja učilišta (1879., 1895., 1900., 1907., 1913., 1918., 1921.) Biblijska povijest novozavjetne objave Božje za srednja učilišta (1879., 1898., 1911.) Rječnik hrvatskoga jezika. Svezak I. A – O. (1901.) Rječnik hrvatskoga jezika. Svezak II. P – Ž. (1901.)
Jegyzetek
Források
Fordítás
Kategória:Horvát katolikus papok Kategória:Horvát nyelvészek Kategória:Horvát költők, írók Kategória:A Zágrábi Egyetem rektorai Kategória:A Horvát Akadémia tagjai Kategória:1834-ben született személyek Kategória:1914-ben elhunyt személyek