Inzelt György (Budapest, 1946. november 2.) Széchenyi-díjas magyar kémikus, elektrokémikus, professor emeritus, az Elektrokémiai és Elektroanalitikai Laboratórium vezetője a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen.http://electro.chem.elte.hu/index.php?page=inzelt&lang=hu
A hazai és a nemzetközi elektrokémia kiemelkedő személyisége.MTA AdatlapOrszágos Doktori Tanács AdatlapF. Scholz, M. A. Vorotyntsev, György Inzelt - a tribute on the occasion of his 65th birthday. Journal of Solid State Electrochemistry (2011) 15: 2277–2278.ISE Fellows Különösen elismert a tevékenysége a vezető polimerek és más módosított elektródok területén, de jelentős eredményeket ért el az elektrokatalízis, az elektroszorpció, az elektrokémiai oszcillációk, a mikrokristályok elektrokémiája, az elektroanalitikai érzékelők, és az áramforrások különösen a tüzelőanyag-cellák innovatív kutatásával olyan módszereket használva és továbbfejlesztve, mint az elektrokémiai kvarckristály nanomérleg, az izotópos nyomjelzés, az elektrokémiai impedancia-spektroszkópia és a spektroelektrokémia. Tudománytörténeti és ismeretterjesztő munkássága is jelentős.[G. G. Láng: George Inzelt: a tribute on the occasion of his 70th birthday. J. Solid State Electrochemistry 20: 2913–2914 (2016)]
Életpályája Szülei Inzelt György (1909–1967) és Inzelt Györgyné (szül. Grünwald Erzsébet) (1910–1974). Testvére Inzelt Péter (1944–2019). Felesége Inzeltné Kovács Marianna biológus (1981), gyermekei Inzelt György Dániel (1982–2018) és Inzelt Éva Veronika (1985).
Iskoláit a Krisztina téri Általános Fiúiskolában kezdte (1953-1961), majd a Than Károly Könnyűipari Vegyészeti Technikumban tanult, ahol 1965-ben kitüntetéssel érettségizett. 1965-66-ban a Moszkvai Vegyipari Gépészeti Egyetemre járt. 1966. őszétől az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Természettudományi Kar (TTK) vegyész szakán folytatta a tanulmányait, ahol 1970-ben szerzett kitüntetéses vegyészdiplomát. 1972-ben kapta meg az egyetemi doktori címet summa cum laude minősítéssel. 1978-ban a kémiai tudomány kandidátusa fokozatot szerzett. 1988-ban védte meg akadémiai doktori (D. Sc.) értekezését. 1970 szeptemberétől kezdett dolgozni az ELTE TTK Fizikai Kémiai és Radiológiai tanszékén, mint gyakornok, 1972-től tanársegéd, 1978-tól adjunktus, 1983-tól docens, 1990-től egyetemi tanár. Elkötelezett oktatóként generációknak tanított elektrokémiát, e mellett fizikai kémiát, magkémiát és kémiatörténetet is. Számos TDK-ás hallgató, diplomázó és doktori hallgató témavezetője is volt.B. B. Berkes, V. Kertész, Á. Kriston: George Inzelt: a tribute on the occasion of his 75th birthday. J. Solid State Electrochemistry 25, 2703–2704 (2021)
Az ELTE Kémia doktori program alapító alprogramvezetője 1993-tól, programvezetője 1997-től, a Kémia Doktori Iskola vezetője 2001-től 2016-ig.ELTE Kémiai Doktori IskolaDoktori Iskola Adatlap A Kémiai Tanszékcsoport vezetője 1999 és 2005 között. Az Elektrokémiai és Elektroanalitikai Laboratórium vezetője 2006-tól. Az ELTE oktatási és tudományos rektorhelyettese 1994 és 1998 között. ELTE TTK Doktori Tanács tagja 1993-2016; ELTE Doktori Tanács elnöke 1995-1998; Országos Doktori és Habilitációs Tanács (ODHT) tagja 1994-1998; MAB plénum tagja 2007-2010. 1997-ben Széchenyi professzori ösztöndíjat, 2011-ben Szilárd Leó professzori ösztöndíjat kapott. MTA Elektrokémiai Munkabizottsága elnöke 1993-2005; MTA Fizikai-Kémiai és Szervetlen Kémiai Bizottság: titkár 1990-1992, tag 1993-2007, 2011-2016; MTA Analitikai Kémiai Bizottság: tag 1996-2002, Polányi Mihály-Díj Kuratórium: tag, 1992-2000; Pungor Ernő-Díj Kuratórium: tag 2008-2021; Tudomány- és Technikatörténeti Osztályközi Állandó Bizottság: tag 2012-, Tudomány- és Technikatörténeti Osztályközi Tudományos Bizottság tag, alelnök 2021-, MTA közgyűlés doktor képviselő 2013-2016, International Society of Electrochemistry (ISE): nemzeti titkár (1993–1998), Division 2 (“Electronically and Ionically Conducting Phases”) társelnöke (1996–2003), Division1 (Analytical Electrochemistry) elnöke (2005-2010); a Tajima Prize (2000-2003), a DeNora Prize (2006-2010), ISE Fellow Nominating Committees (2000-2003) tagja; IUPAC nemzeti képviselő (1991-2000), az Electrochemistry Commission (I/3), a Division 4 (Analitikai kémia), az Advisory Board of Division 1 (Fizikai kémiai) tagja volt, Fellow (2000).
J. Solid State Electrochemistry (Springer): Editorial Board (1998-2022), Regional Editor Europe (2003-2007), Topical Editor (2007-2022) ; Electrochemistry Communications (Elsevier): Editorial Board (1999-); Electrochimica Acta (Pergamon Press): Assoc. Editor (1997-2002, 2005-2007); ChemTexts (Springer) Topical Editor (2014-2021). Member of the Editorial Board of the Journal of Electrochemical Science and Engineering (2011-), Journal of the Serbian Chemical Society (2014-), member of the Honorary Board of the Russian Journal of Electrochemistry (2016-), szerkesztőbizottsági tag Magyar Kémiai Folyóirat (1992-2002).
Munkássága A hatvanas évek végén elektrolitoldatokban végbemenő transzportfolyamatokkal foglalkozott Erdey-Grúz Tibor irányításával. A 70-es évek közepétől Horányi György hatására érdeklődése az elektroszorpció és elektrokatalízis témaköre felé fordult (kandidátusi disszertációjának témája). Elsők között kezdett el foglalkozni az elektrokémiailag aktív polimerekkel (MTA doktori disszertációjának témája). A dinamikusan fejlődő témakör meghatározó szakértője lett, („Mechanism of charge transport in polymer modified electrodes”, in: Electroanalytical Chemistry, A. J. Bard (ed.), Vol. 18, M. Dekker, 1994; Encyclopedia of Electrochemistry 10. kötet, 9. fejezet, A. J. Bard, M. Stratmann, I. Rubinstein, J. Rusling, M. Fujihara (eds.) Wiley, 2007, „Conducting Polymers – A New Era in Electrochemistry”,Springer, 2008, 2. kiad. 2012, Electrochemical Impedance Spectroscopy for Polymer Characterization (with G. Láng) Electropolymerization S. Cosnier, A. Karyakin (eds.) Wiley-VCH, 2010, Polimerfilm-elektródok. A kémia újabb eredményei, Csákvári B (szerk.) 75. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993. Az utóbbi években szilárd anyagok és vezetőpolimer-kompozitok, elektrokémia átalakulásaival (Mikrokristályok és mikrocseppek elektrokémiája. A kémia újabb eredményei 99. Csákvári B. (szerk.) Akadémiai kiadó, Budapest, 2007), a protoncserélő membrános tüzelőanyag-cellák valamint ólomakkumulátorok fejlesztésével foglalkozik.
Főbb tudományos eredményei Úttörő szerepet játszott kombinált elektrokémiai és spektroszkópiai (UV–VIS–NIR, ESR) módszerek alkalmazásában, amelyek segítségével a polimerekben lejátszódó redoxifolyamatok, kémiai átalakulások mibenlétét sikerült feltárnia. Különösen sikeresnek bizonyult a radioaktív nyomjelzés és a piezoelektromos nanogravimetria alkalmazása az elektronátlépéssel párhuzamosan lejátszódó ion- és oldószertranszport folyamatok tanulmányozásában. Számos vezető polimer esetében az általa megállapított reakciómechanizmusok általánosan elfogadottá váltak. Rendkívül hatékonyan alkalmazta az elektrokémiai impedancia-spektroszkópiát elektroaktív polimerrendszerek jellemzésére. A hemoglobin emberi vérben való gyors, környezetbarát, a klinikai gyakorlatban is alkalmazható módszerét dolgozta ki. Megemlítendő még a módosított elektród alapú elektrokromatikus kijelzők, szenzorok (NH3) és bioszenzorok (NAD+) fejlesztése is. Az általa kifejlesztett elektrokémiai kvarckristály-nanomérleg (szabadalom 1996, az eszközt több külföldi laboratóriumban is használták), nemcsak a polimerelektródok vizsgálatában bizonyult hatékony eszköznek, hanem segítségével először sikerült kimutatni a galvanosztatikus potenciáloszcillációk során fellépő periodikus felületi tömegváltozást is. Felfedezte a platina katódos oldódását, ami nagy szerepet játszik a tüzelőanyag-cellák működése során. Feltárta a harmadik anódos hidrogéncsúcs keletkezésének körülményeit, kimutatta és értelmezte kationok specifikus adszorpcióját platinán. A saját készítésű tüzelőanyag-cellával felszerelt járművük az alternatív járművek IV. és V. Széchenyi futamán (2009, 2010) I. helyezést ért el a prototípus kategóriában, elnyerte a leginnovatívabb jármű díját és 2009-ben a Honda különdíját is. A területen három szabadalmat jegyez. Szaktudományos közleményeinek száma több mint 240. 8 könyv, 4 egyetemi jegyzet és 15 könyvfejezet szerzője. Közleményeire több mint 7800 hivatkozás történt. Hirsch indexe: 44. Közleményeire több mint 9460 (Google Scholar), 7225 hivatkozás (mtmt2) történt. Hirsch indexe: 47.– Retrieved 4 November 2021
Nemzetközi konferenciák meghívott előadója, szervezője. 1999-ben jelent meg „Az elektrokémia korszerű elmélete és módszerei” című kétkötetes tankönyve. Jelentős a kémia népszerűsítése érdekében végzett, illetve kémiatörténeti munkássága is, amelyet hazai és nemzetközi folyóiratokban megjelent cikkek, könyvfejezetek sora mellett négy könyv is tanúsít. Egyik szerkesztője és 155 címszó szerzője az Electrochemical Dictionary A. J. Bard, G. Inzelt, F. Scholz (eds.) Springer, 2008, 2. kiad. 2012 című úttörő munkának. További könyvfejezetei: Electroanalytical Methods F. Scholz (ed.) I.3, II.4, II. 10, IV.1. fejezet, Springer, 2002, 2010, Binom, Moszkva, 2006; Encyclopedia of Electrochemistry A.J. Bard, M. Stratmann, F. Scholz, Ch. Pickett (eds.), Wiley-VCH, Vol. 7. 1, 2, 7.2, 18. fejezet, 2006, Encyclopedia of Applied Electrochemistry G. Kreysa; K. I. Ota; R.F. Savinell (eds.) 3 címszó, Springer, 2014; Handbook of Reference Electrodes G. Inzelt, A. Lewenstam, F. Scholz (eds.) 1, 14. fejezet Springer, 2013; Kalandozások a kémia múltjában és jelenében (Kémiai esszék). Vince Kiadó, Budapest, 2003; Vegykonyhájában szintén megteszi (A kémiáról és más dolgokról) Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006; A tizenkét legnagyobb orosz, G. Szvák (szerk.) Dmitrij Ivanovics Mengyelejev. Russica Pannonicana, 2009., orosz kiadás: 2012; „Bámulattal szemléljük a testek önsugárzását…” Az atomkorszak magyar úttörői (Radnóti K.-nal) Szemelvények a nukleáris tudomány történetéből, Gondolkodók, gondolatok, eredmények. Vértes A. (szerk.)., Akadémiai Kiadó, Budapest, 2009; Mély kútforrása a bölcsességnek, Vegyészek és vegyületek, Esszék a természettudomány világából. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2012; Hungarian Comets in the Sky of Electrochemistry In Electrochemistry in a Divided World. Innovations in Eastern Europe in the 20th Century, (F. Scholz (ed.) Springer, 2015; Természettudomány háborúban és békeidőben, Kémikusok, találmányok, felfedezések. Typotex, 2020.
Díjai, elismerései Kitűnő tanuló érem (1965) Tűzbiztonsági érem bronz fokozata (1985) Kiváló munkáért kitüntető jelvény (1987) ELTE TTK Tudományos Díj (1991) Pro Universitate (ELTE) (1997) Széchenyi professzori ösztöndíj (1997) Doctor et Professor Honoris et Causa, Babes-Bolyai Egyetem, Kolozsvár (2000)A Babes-Bolyai Egyetem díszdoktorai Polányi Mihály–díj (2004)Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2007) Akadémiai Kiadó Nívódíj (2007) A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2007) ISE (International Society of Electrochemistry) Fellow (2009) A Journal of Solid State Electrochemistry (Springer) Festschrift: „György Inzelt – a tribute on the occasion of his 65th birthday” (2011) (11-12)F. Scholz, M. A. Vorotyntsev, György Inzelt - a tribute on the occasion of his 65th birthday. Journal of Solid State Electrochemistry (2011) 15: 2277–2278 Széchenyi-díj (2011)Széchenyi-díj Szilárd Leó Professzori Ösztöndíj (2011) ELTE Eötvös gyűrű (2016)Eötvös gyűrű MTA Eötvös József-koszorú (2022)
Válogatott publikációi T. Erdey-Grúz, G. Inzelt, P. Fodor-Csányi: Self-diffusion coefficients of water in methanol-water mixtures. Acta Chim. Acad. Sci. Hung. 77: 173-178 (1973) G. Horányi, G. Inzelt: Periodical changes in the adsorption of chloride ions accompanying the potential oscillations produced in the course of galvanostatic electrooxidation. J. Electroanal. Chemistry 87: 423-427 (1978) G. Inzelt, E. Szetey: Oxidation of oxalic acid on a platinum electrode. Acta Chim. Acad. Sci. Hung. 107: 269-284 (1981)