A keletnémet márka (németül: Mark der DDR  [ˈmaʁk deːɐ̯ ˌdeːˌdeːˈʔɛʁ] ), amelyet a németek gyakran keleti márkának neveznek (németül: Ostmark  [ˈɔstmaʁk]), a Német Demokratikus Köztársaság (Kelet-Németország) pénzneme volt. ISO 4217 pénznemkódja DDM volt. A fizetőeszközt hivatalosan 1948 és 1964 között Deutsche Mark, 1964 és 1967 között Mark der Deutschen Notenbank, 1968 és 1990 között pedig Mark der DDR (keletnémet márka) néven ismerték. A márka (M) váltópénze a pfenning (pf) volt, melyből 100 ért egy márkát.

Története

1948-tól 1948. június 18-án bejelentették a valutareformot a nyugati övezetekben. Ezt követően, 1948. június 20-án a nyugati megszállási övezetekben bevonták a Reichsmarkot és a Rentenmarkot, és a Bank deutscher Länder (később a Deutsche Bundesbank) által kibocsátott új, német márkával váltották fel. Mivel a birodalmi márka még mindig törvényes fizetőeszköz volt a szovjet megszállási övezetben, a valuta nyugatról özönlött keletre, ahol viszont értéktelen volt. Ez hirtelen inflációt okozott, ami miatt a szovjet övezetben a magántulajdonban lévő készpénz egyik napról a másikra értéktelenné vált. Sürgősségi intézkedésként a járási hivatalokban sok ezer alkalmazott ragasztott fel öntapadós matricákat azokra a Reichsmark és Rentenmark bankjegyekre, amelyek eredetét a tulajdonosok igazolni tudták, személyenként 70 ℛℳ-ig. Csak ilyen bankjegyeket lehetett beváltani, amikor a Deutsche Notenbank (a Bundesbank keletnémet megfelelője) a későbbi valutareformmal együtt kibocsátotta a keletnémet márkát.

Bár a szovjetek 1948. június 21-én kifejezték meglepettségüket a nyugati valutareform kapcsán, a Német Gazdasági Bizottság a szovjet katonai kormányzattal folytatott konzultáció során már megtette az előkészületeket erre az esetre. Az öntapadó matricákat már kinyomtatták, és a szovjetek logisztikai segítségével szétosztották a járási hivatalok között. A matricák felragasztása azonnal megkezdődött, már 1948. június 19-én. 1948. június 23-án, az akció hivatalos kezdőnapján már jelentős "összeragasztgatott" bankjegymennyiség állt rendelkezésre.

1948. július 24-én egy teljesen új bankjegysorozatot bocsátottak ki, aminek a hivatalos neve egészen 1964-ig Deutsche Mark von der Deutschen Notenbank volt. De a nyugatiak főleg csak Ostmarknak azaz keleti márkának nevezték.

1960-as évek 1964 és 1967 között a keletnémet márkát hivatalosan Mark der Deutschen Notenbank-ra (MDN) cserélték. Az 1968-as és 1974-es alkotmánymódosítással Kelet-Németország vezetése eltávolodott eredeti céljától, Németország egyesítésétől. Ily módon a valuta nevét is megváltoztatták MDN-ről Mark der Deutschen Demokratischen Republik-ra (Mark der DDR) (M), vagyis "NDK márkára". A központi bank neve Deutsche Notenbank-ról Staatsbank der DDR-re változott. Az átnevezés előtt vert, Deutsche Mark feliratú érmék (azaz DM 1 és DM 2 címletekkel) még évekig forgalomban voltak, de az 1980-as évek elején fokozatosan felváltották őket a Mark felirattal ellátottak.

Az NDK márka vége 1990. július 1-jén (a monetáris unió napján), az NDK állampolgárai átválthatták a keletnémet márkát (készpénzüket és takarékbetétjeiket) az NSZK pénznemére, a német márkára.

A német monetáris unió általános átváltási árfolyama Az alábbi esetekben 1:1 arányban történt az átváltás:

A bérek, fizetések, nyugdíjak, bérleti díjak és lízingköltségek. A készpénzt nem lehetett közvetlenül átváltani, azt előbb számlákra be kellett fizetni. 14 éves korig az NDK számlaegyenlegének 2000 NDK-márkáig, a 15-59 évesek 4000 NDK számlaegyenleg erejéig, a 60 éves és idősebb személyek esetében 6000 NDK-márkáig válthattak át.

Ha a jóváírási egyenlegek meghaladták a fenti összegeket, akkor azokat 2:1 arányban váltották át. Az NDK-n kívül lakóhellyel rendelkező természetes és jogi személyek 1989. december 31. előtt keletkezett bankszámláit 2:1 arányban váltották át. A jogi személyek vagy egyéb szervezetek hitelegyenlegei 2:1 arányban kerültek átváltásra. Az 1989. december 31. után keletkezett hitelegyenlegek átváltása 3:1 arányban történt. Az 1989. december 31. után keletkezett bankbetétekre 3:1 arányú átváltási arányt alkalmaztak. Az átváltási arány átlagosan 1,8:1 volt az NDK pénz- és hitelrendszerének összes mérlegben kimutatott követelése és kötelezettsége tekintetében.

Az átváltás határideje 1990. július 1-jén lejárt. A pfennig alakú érmék egy évvel tovább, 1991. június 30-ig voltak érvényesek. Ennek az volt az oka, mert az új érmék verését nem lehet gyorsabban befejezni. 1991 elején még mindig 4200 tonna NDK pénz volt az embereknél.

A pénzváltás logisztikai feladatai és a bankjegyek megsemmisítése Azért, hogy július 1-jéig minden keleten lévő körzetben legyen készleten német márka (az új pénz), ezért Frankfurtból összesen 460 tonna, 27,5 milliárd értékű márka bankjegyet szállítottak és osztottak szét az NDK-ban. Ennek érdekében a páncéltermeket is ellenőrizték. Ekkor meglepetésükre a Bundesbank emberei több tonna régi pénzt találtak az NDK páncéltermeiben és bunkerekben, részben olyan 200 és 500 márkás bankjegyeket, amelyeket soha nem bocsátottak ki. Az NDK érmék nagy részét, a gyakran nevetségessé vált "alumíniumforgácsokat" beolvasztották, és az autóipar számára alumínium rudakat készítettek belőlük.

A nyugatról érkező pénzszállítások többször nyíltan, páncélozott autóban, rendőri kíséret mellett zajlottak, de arra is volt példa, hogy - mint Chemnitzben - sörszállítónak álcázott furgonokban. A monetáris unió után az NDK-ban összesen 100 milliárd értékű keletnémet márkát gyűjtöttek be. A bankjegyek először az egykori Reichsbank berlini páncéltermébe kerültek, majd - mint korábban az NDK régi pénze - két homokkőalagútba Halberstadt közelében. Az alagútba 1999-ben fiatalok jutottak be, és számos bankjegyet elloptak. Amikor az ügy kiderült, akkor döntöttek úgy, hogy a pénzt mégiscsak megsemmisítik. A bankjegyeket összesen 298 konténerben szállították a Hannover melletti Buschhaus széntüzelésű erőműbe, ahol elégették azokat.

Érmék a táblázatban szereplő "DDM" jelzéssel ellátott érmék az 1972 előtti egységnyi márka jelölésére szolgálnak.

1948-1953 ElőlapHátlapAnyagSúlyÁtmérő1pfkeretnélküli|169x169pxkeretnélküli|171x171pxAlumínium0.75 gramm (0.026 uncia)17 milliméter (0.669 hüvelyk)5pfkeretnélkülikeretnélküliAlumínium1.10 gramm (0.039 uncia)19 milliméter (0.748 hüvelyk)10pfkeretnélküli|170x170pxkeretnélküli|168x168pxAlumínium1.50 gramm (0.053 uncia)21 milliméter (0.827 hüvelyk)50pfkeretnélküli|202x202pxkeretnélküli|191x191pxAlumínium-bronz3.3 gramm (0.116 uncia)20 milliméter (0.787 hüvelyk)

1952-1953 ElőlapHátlapAnyagSúlyÁtmérő1pfkeretnélküli|180x180pxkeretnélküli|176x176pxAlumínium0.75 gramm (0.026 uncia)17 milliméter (0.669 hüvelyk)5pfkeretnélküli|184x184pxkeretnélküli|185x185pxAlumínium1.10 gramm (0.039 uncia)19 milliméter (0.748 hüvelyk)10pfkeretnélkülikeretnélküliAlumínium1.50 gramm (0.053 uncia)21 milliméter (0.827 hüvelyk)

1953-1972 DDM 1keretnélküli|180x180pxkeretnélküli|181x181pxAlumínium2.5 gramm (0.088 uncia)25 milliméter (0.984 hüvelyk)DDM 2keretnélküli|177x177pxkeretnélküli|176x176pxAlumínium3.0 gramm (0.106 uncia)27 milliméter (1.063 hüvelyk)

1972-1990 ElőlapHátlapAnyagSúlyÁtmérő1pfAlumínium0.75 gramm (0.026 uncia)17 milliméter (0.669 hüvelyk)5pfAlumínium1.10 gramm (0.039 uncia)19 milliméter (0.748 hüvelyk)10pfAlumínium1.50 gramm (0.053 uncia)21 milliméter (0.827 hüvelyk)20pfSárgaréz5.4 gramm (0.19 uncia)22.2 milliméter (0.874 hüvelyk)50pfAlumínium2.0 gramm (0.071 uncia)23 milliméter (0.906 hüvelyk)M 1Alumínium2.5 gramm (0.088 uncia)25 milliméter (0.984 hüvelyk)M 2Alumínium3.0 gramm (0.106 uncia)27 milliméter (1.063 hüvelyk)

Emlékérmék FrontBackMaterialWeightSizeM 5 A Német Demokratikus Köztársaság 20 éves fennállásáraNikkel-bronz9.7 gramm (0.342 uncia)29 milliméter (1.142 hüvelyk)M 5 Robert Koch Kupronikkel9.7 gramm (0.342 uncia)29 milliméter (1.142 hüvelyk)M 5 Thomas Mann Kupronikkel9.7 gramm (0.342 uncia)29 milliméter (1.142 hüvelyk)M 5 A Brandenburgi kapu Berlinben Kupronikkel9.7 gramm (0.342 uncia)29 milliméter (1.142 hüvelyk)M 10 Ernst Thälmann születésének 100. évfordulójára Réz-cink-nikkel12 gramm (0.423 uncia)31 milliméter (1.22 hüvelyk)M 20 Karl Marx Kupronikkel15.03 gramm (0.530 uncia)33 milliméter (1.29 hüvelyk)M 20 Thomas Münzerkeretnélküli|198x198pxkeretnélküli|196x196pxKupronikkel20.90 gramm (0.737 uncia)33 milliméter (1.29 hüvelyk)M 20 Luther Márton Kupronikkel20.90 gramm (0.737 uncia)33 milliméter (1.29 hüvelyk)

Bankjegyek

1948 A márka bevezetése előtt hivatalosan a felmatricázott német birodalmi márka és a járadékmárka volt a fizetőeszköz. KépÉrtékElőoldalHátoldal 170px 170px 1 járadékmárka (1 ℛℳ) 170px 5 ℛℳ 170px 170px 10 ℛℳ 170px 170px 20 ℛℳ 170px 170px 50 ℛℳ 170px 170px 100 ℛℳ

1948-1955 KépÉrtékElőoldalHátoldal 170px 170px 50 Pf. 200px 200px 1 DDM 200px 200px 2 DDM 200px 200px 5 DDM 200px 200px 10 DDM 200px 200px 20 DDM 200px 200px 50 DDM 200px 200px 100 DDM 200px 200px 1000 DDM

1955-1964 KépÉrtékElőoldalHátoldal200px200px5 DDM200px200px10 DDM200px200px20 DDM200px200px50 DDM200px200px100 DDM

1964-1971 KépÉrtékMéret (mm)ElőoldalHátoldalElőoldalHátoldal keretnélküli5 DDM135 × 66Alexander von Humboldt német természettudósa Humboldt Egyetem 10 DDM140 × 67Friedrich Schiller német filozófus és költő 20 DDM145 × 71Johann Wolfgang von Goethe német költőWeimari Nemzeti Színház 50 DDM150 × 72Friedrich Engels német társadalomtudósKombájn 100 DDM156 × 74Karl Marx, a marxista elmélet kidolgozójaBrandenburgi kapu

1971-1990 M 5 Az ibolyaszínű M5-ös bankjegyen Thomas Müntzer, kora reformáció korabeli német lelkész képe látható, aki a német parasztháború idején a lázadó parasztok vezetője, illetve az anabaptista irányzat megteremtője volt. A hátoldalon több betakarítógép található, amelyek az NDK mezőgazdaság jelentőségét hivatottak hangsúlyozni a "Munkások és gazdálkodók államában" (Arbeiter- und Bauernstaat).M 10 A narancssárga M 10-es jegyzeten Clara Zetkin, német kommunista politikus és a nőjogi szószóló képe látható. A hátoldalon egy mérnöknő található, aki az 1966-ban üzembe helyezett rheinsbergi atomerőmű vezérlőpultjánál ül.M 20 A zöld M20-as bankjegyen a költő és művészetteorikus, Johann Wolfgang von Goethe képe látható. A hátoldalon több kisgyerek található, amint éppen kilépnek az iskolából, ezzel is hangsúlyozva az oktatás fontosságát az NDK-ban.M 50 A piros M50-es bankjegyen Friedrich Engels, a marxista elmélet társalapítójának képe látható. A hátoldalon egy olyan ipari komplexum található, ami hasonlatos a schwedti PCK Raffineriehez. M 100 A Staatsbank der DDR által forgalmazott bankjegyek közül a legnagyobb értékű és legismertebb az M100 bankjegy volt. A kék színű papírpénz elején Karl Marx portréja, hátul pedig a Palast der Republik látható, s kelet-berlini Unter den Linden körút felől nézve. A háttérben a berlini tévétorony, a vörös városháza (Rathaus) és a Zeughaus (Arsenal) látható. M 200 és M 500-ös bankjegyek A Staatsbank der DDR M 200 és M 500 bankjegyek kibocsátását is tervezte. A papírpénzterveket 1971-ben és 1984-ben nyomtatták ki próbaformaként, de sosem kerültek forgalomba. Ellentétben az alacsonyabb címletűekkel, ezeken a bankjegyeken nem szerepelt portré az előlapon. Az M 200-as bankjegy elején egy kétgyermekes család áll egy modern NDK-s sokemeletes bérház előtt. A hátsó képen egy iskolaudvar látható nyolc gyerekkel és egy tanárral. Az M500-as bankjegyen az elülső oldalon az NDK címere látható, míg a hátoldalon az NDK Államtanácsának (Staatsrat) épülete található.

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:Németország történelmi pénznemei