thumb|Amphipolisz elhelyezkedése Görögországban thumb|Amphipolisz térképe Amphipolisz (ógörögül Ἀμφίπολις) ókori görög város volt, amely az i. e. 5. századtól kb. az i. sz. 8. századig állt fenn. Eredetileg az athéniak alapították és a peloponnészoszi háborúban egy fontos csatára is sor került a város mellett. Később a makedónok hódították meg és Nagy Sándor halála után itt börtönözték be és gyilkolták meg a feleségét és fiát.
Amphipolisz régészeti látványosságai között található a kasztai sír (Görögország legnagyobb sírkomplexuma), a 8 m magas amphipoliszi oroszlán (Nagy Sándor tengernagyának, Laomedónnak a síremléke), valamint késő ókori keresztény templomok, lakóházak maradványai.
Elhelyezkedése Az ókori Amphipolisz Szalonikitől mintegy 80 kilométerre keletre, az E90-es európai út mentén található, a Sztrimonasz folyó torkolatának közelében. Az akropolisz délen közvetlenül a mai Amfipoli városával határos, és az egyes ásatási helyszínek az akropolisz körül helyezkednek el.
Története 170px|bélyegkép|A városfal és a híd maradványai Amphipolisz régiója már a késő neolitikumban (i. e. 4000-3000) is lakott volt. Az ún. 133. dombon ebből az időszakból származó leletekre bukkantak. Bronzkori (i. e. 3000-1600) lelőhelyeket tártak fel a Sztrimonasz völgyében és a Pangeo-hegység barlangjaiban. A késő bronzkorból (i. e. 1600-1100) származó tárgyak arra utalnak, hogy a helyi lakosok kapcsolatban álltak a peloponnészoszi Mükénével. A vaskorban a térség fejlődésére jelentős hatást gyakoroltak a Közép-Európából és a Balkán délkeleti részéről érkező betelepülők. A klasszikus korban (i. e. 700-500) trák törzsek telepedtek meg a régióban. Az ebből az időszakból származó sírmellékletek vegyes eredetűek: míg az ékszereket és a fegyvereket helyben készítették, a kerámiák athéni vagy korinthoszi fazekasok munkái.
Athéni időszak Amphipoliszt i. e. 437-ben alapította Hagnón athéni hadvezér Ennea Hodoi (görögül Ἐννέα ὁδοί, "Kilenc út") település helyén. A város fontos támaszpontul szolgált Athén számára Trákiában, innen ellenőrizték a környék hegységeinek arany- és ezüstbányáit. A Sztrimonasz (ógörögül Sztrümón, eredetileg Aioneiosz) torkolatánál fekvő kikötőjét egy korábbi trák település után Eionnak nevezték. Athén már korábban, i. e. 464-ben is próbálta megvetni a lábát a térségben, de akkor a trák edonok törzse a drabeszkoszi csatában legyőzte őket és a telepeseket lemészárolták. Amphipolisz nevének (jelentése "a város körül") eredete vitatott. Thuküdidész szerint azért kapta a nevét, mert a Sztrümón folyó körbefolyja a települést. A bizánci Szuda enciklopédia azt állítja, hogy azért, mert a lakosság többsége a falon kívül, a város körül lakott. A 2. századi Iulius Pollux pedig azt mondja, hogy a város egy félsziget környékére épült, innen a neve.
A mintegy 7,5 km-nyi erős fallal körbevett város jelentősége megnőtt a peloponnészoszi háború alatt, stratégiai fekvése, a bányákból és a vámokból származó jelentékeny bevételei, valamint a hajóépítéshez használható faanyag közelsége miatt.Donald Kagan: The Outbreak of the Peloponnesian War. Cornell University Press, Ithaca/New York, 1969 p186 I. e. 424-ben a város ellenállás nélkül megadta magát a spártai Braszidasznak;Thuküdidész: A peloponnészoszi háború 4,106; Thuküdidész athéni hadvezér (és későbbi történetíró) túl későn érkezett ahhoz, hogy felmenthesse a várost; ezért aztán száműzték. I. e. 422-ben Kleón athéni hadvezér Amphipolisznál megtámadta Braszidaszt. A csatát a spártaiak nyerték, de mindkét hadvezér elesett. Röviddel ezután megkötötték az ún. nikiaszi békét. A lakosok a falakon belül temették el a spártaiakat, akiket városuk második alapítójának tekintették, és játékokkal, vallási ünnepségekkel évente megemlékeztek róluk.
A Nikiasz által i. e. 421-ben kötött béke értelmében Amphipolisznak vissza kellett volna kerülnie Athén fennhatósága alá, de a város lakói ezt elutasították. Athén több hadjárattal is próbálta érvényesíteni jogait. A trákokkal és makedónokkal szövetkező Euetión sikertelenül ostromolta Amphipoliszt. Szintén kudarcot vallott Szimmikhosz i. e. 364-ben, Protomakhosz i. e. 370-ben, valamint Timotheosz i. e. 363-ban és 360/59-ben is. I. e. 362-ben III. Perdikkasz királynak sikerült makedón befolyás alá vennie a várost.
Makedón időszak thumb|Az amphipoliszi oroszlán I. e. 356-ban II. Philipposz makedón király ostrommal elfoglalta Amphipoliszt. A történetíró Theopomposz szerint Philipposz megállapodott az athéniekkel, hogy Amphipoliszért cserébe átadják neki Püdnát; a király azonban felrúgta az egyezséget, megtartotta Amphipoliszt és ostrom alá vette Püdnát is.Theopompus, PhilippicaMivel Athén fenntartotta a városra vonatkozó igényeit, a következő években (i. e. 338-ig) az Amphipolisz körüli konfliktus fontos szerepet játszott a makedón-athéni kapcsolatok alakulásában.
A várost egy ideig nem annektálták közvetlenül a Makedón Királyságba és egy ideig megtarthatta részleges autonómiáját és saját intézményeit. Azonban Amphipoliszt makedón kormányzó irányította és a makedón naptárat, pénzeket kellett használniuk. Nagy Sándor uralkodása idején Amphipolisz fontos flottabázis volt. Itt született a leghíresebb makedón flottaparancsnokok közül három is: Nearkhosz, Androszthenész és Leomedón (feltehetően az ő sírját jelölte a az amphipoliszi oroszlánszobor). Amphipolisz egyike volt azon hat városnak, ahol Nagy Sándor fényűző, 1500 talentumba kerülő templomot építtetett. A király i. e. 335-ben itt készült fel trákiai hadjáratára és a perzsa háború előtt itt gyűjtötte össze seregét és hajóhadát.
A diadokhoszok háborúinak idején Kasszandrosz i. e. 316-ban elfoglalta a várost, majd itt helyezte házi őrizetbe Nagy Sándor kiskorú örökösét, IV. Alexandrosz Aegoszt és anyját, Rhóxanét. Itt is gyilkoltatta meg őket i. e. 310/309-ben hadvezérével, Glaukiasszal, véget vetve ezzel az Argeádok dinasztiájának.Johann Gustav Droysen: Geschichte des Hellenismus. Zweiter Teil: Geschichte der Diadochen. Nachdruck, Wissenschaftliche Buchgemeinschaft Tübingen, Enßlin Druck Reutlingen, 1952, S. 257 f.
A harmadik makedón-római háborúban a római Lucius Aemilius Paullus az i. e. 168-as püdnai csatában vereséget mért Perszeusz makedón királyra. Perszeusz kincstárával együtt Amphipoliszba menekült. Aemilius Paullus elfoglalta a várost, foglyul ejtette a királyt és véget vetett a független makedón királyságnak. A következő évben a szenátus felosztotta az amphipoliszi földeket és a várost Róma protektorátusává nyilvánították. Cassius Dio, Fragments of Book 20 ().
Római korszak és a város lehanyatlása Amphipolisz az Újszövetségben az Apostolok cselekedeteiben is szerepel, mint Pál apostol és társa, Szilás útjának egyik állomása.Apostolok cselekedetei 17.1 A késő ókorban még virágzott, számos új egyházi épületet emeltek, de lakosságának száma már ekkor csökkent és a város a kora középkori szláv földfoglalás zavaros időszakában fokozatosan elnéptelenedett. Először az alsóvárost ürítették ki, a lakosok az akropolisz környékére vonultak vissza, később pedig teljesen elhagyták. Amphipolisz püspökét utoljára a 8. század végén említik.
Ásatások Az Amphipolisztól északkeletre fekvő nekropoliszban 1956-tól kezdve végeztek módszeres ásatásokat, főként Dimitrisz Lazaridisz régész vezetésével.C. Koukouli-Chrysanthaki: Excavating Classical Amphipolis. In: M. Stamatopoulou, M. Yeroulanou: Excavating Classical Culture (= BAR International Series. 1031). 2002 (PDF; 1,9 MB). 1985-ös halála után lánya, Kalliopé Lazaridis folytatta a munkát egészen 1989-ig.
Látnivalók Az amphipoliszi oroszlán bélyegkép|Perszephoné elrablása (mozaik a kasztai sírból) thumb|300px|A kasztai sír szerkezete Az alapzatával együtt több mint 8 m magas amphipoliszi oroszlán az i. e. 4. századi, leszboszi születésű flottaprancsnok, Laomedón síremléke. Laomedón egy triérész kapitányaként kezdte pályafutását, majd elnyerte Nagy Sándor barátságát, aki tengernaggyá léptette elő, később pedig Szíria szatrapájává nevezte ki. Az emlékmű alapzatát és egyes részeit 1912-1913-an fedezték fel görög katonák, amikor földmunkákat végeztek a helyszínen. Ásatást kezdtek, de azt az első világháború miatt kénytelenek voltak félbehagyni. Az oroszlán testének további részeit angol katonák találták meg 1916-ban. 1920-1931 között a folyómederben végzett munkálatok során az emlékmű további részei kerültek napvilágra. 1936-ra befejezték az ásatást, majd hazai és külföldi adományokból a Nemzeti Régészeti Múzeum művésze a helyszínen restaurálta az oroszlánt. Az eredeti síremlék teljes helyreállítása kivitelezhetetlennek bizonyult, ezért csak az oroszlánszobrot és alapzatát építették újjá. A mauzóleum eredetileg egy mészkőtömbökből álló, 10x10 m-es alapzaton nyugodott, dór oszlopok vették körbe, amelyek tetején egy piramis csúcsán állt az oroszlánszobor.The Lion of Amphipolis
A kasztai sír A Kaszta-domb az akropolisztól 2,5 kilométerre északkeletre található. Már az 1960-as években tudták, hogy a domb valójában egy halomsír, de az ásatások csak 2012-ben kezdődtek. Ez az eddigi legnagyobb sírkomplexum, amelyet Görögországban találtak; a domb szélessége kb. 160 m, magassága 30 m és 250 ezer m3-nyi homokkal töltötték fel. A komplexumot egy 497 méter hosszú és 3 méter magas, Thászosz-szigeti márványból készült fal veszi körül. 2014 nyarán feltárták a viszonylag bonyolultan kialakított bejárati részt, amely külső lezáró falból, egy két szfinx által védett átjáróból, egy földdel teli előkamrából, egy második lezáró falból, majd egy két kariatidával ékesített kapuból állt. A sírkamra feltehetően az i. e. 4. század végén (325-300) épült.
A második előkamra bejáratát két szfinx őrzi, amelyeknek a fejét és a szárnyait részben a harmadik sírkamrában találták meg. A bejárat két oldalán itt is két kariatida áll; magasságuk a talapzattal együtt 3,67 m.
A kariatidák mögött és a következő terem bejáratát képező márványkapu előtt a padlót díszes mozaik díszíti. Ennek képmezején Perszephoné elrablása látható; Hádész két fehér ló által húzott szekerét Hermész vezeti. A két szfinx egyikének fejét és a szárnyak részeit a sírkamrában találták meg a törött márványkapu részeivel együtt. A kőlapokkal bélelt, szögletes sírt a kőkockákkal kirakott padlóba süllyesztették. A kirabolt sírban öt ember (négy felnőtt és egy gyerek) maradványait, valamint fakoporsóból származó szögeket, csontból és üvegből készült díszítményeket találtak.
Nem tudjuk kit temettek a sírba. Kezdetben azt feltételezték, hogy Nagy Sándor számára épült, de ezt nem sikerült bizonyítani. A halomsírt körülvevő fal egy részét a római korban eltávolították, és egyes köveket felhasználhattak az amphipoliszi oroszlán alapzatához is.
Az akropolisz thumb|A C bazilika mozaikja Az itteni épületmaradványok a kora keresztény és bizánci korból származnak, de alattuk római korból származó épületekre is bukkantak és feltehetően korábbi romok is vannak még alattuk.
Az akropoliszt körülvevő, sokszor javított és átépített fal a kora keresztény korban 1105 méter hosszú, 1,65-2,75 méter széles és 0,50-1,15 méter magas volt. Déli része a legrégebbi, és csak a keleti részén maradt meg az egységes kőszerkezet, csak itt nem falazták bele más épületek maradványait (spolia). Összesen öt kapuja volt, a két nagy keleti kapu mellett három kisebb is átvezetett a falon. Az akropoliszon öt bazilikát, néhány lakóépületet és egy több medencét tartalmazó ciszternát tártak fel. A bazilikák padlóját főként mozaikokkal díszítették, ahol a geometriai ábrák mellett különböző állatokat is ábrázoltak. Két mozaikképen a központi szarvasokat madarak és halak veszik körbe. A mozaikoknak csak egy része látható, a többit védelmük érdekében letakarva tartják.