José Echegaray y Eizaguirre, írói álnevén José Hayaseca (Madrid, 1832. április 19. – Madrid, 1916. szeptember 14.), baszk származású spanyol drámaíró, politikus, a Spanyol Tudományos Akadémia tagja. Eredetileg mérnök volt, de politikusként a liberális párt tagjaként tevékenyen részt vett a politikai életben is. 1904-ben Frédéric Mistrallal közösen megosztott Nobel-díjjal ismerték el irodalmi tevékenységét.
Élete Családja baszk származású volt. Gyermekkorát Murciában töltötte, ahol édesapja az egyetem görög nyelv professzora volt. 14 éves korától Madridban, matematikai, műszaki és közgazdasági tanulmányokat folytatott, majd fizika- és matematikatanár lett, az 1868-as forradalom után pedig országgyűlési képviselő és akadémikus. Tevékenyen részt vett a közéletben és többször is miniszteri posztot töltött be. Hivatalnoki karrierjét 1874-ben feladta és kizárólag az irodalomnak szentelte hátralévő életét.
Irodalmi tevékenysége Kezdetben álnéven jelentette meg darabjait; végül több mint 70 művet írt. Először rendkívül jó képességű írónak, nagy pszichológusnak tartották, (második Shakespeare-nek, Calderónnak nevezték) de a századfordulón egyre hevesebb támadások érték. 1904-ben még megkapta az irodalmi Nobel-díjat, de ezt a döntést már akkor is többen vitatták. Echegaray az első világháború alatt halt meg, és utána szinte teljesen elfelejtették.
Művei Echegaray művei tulajdonképpen jól megcsinált színdarabok, melyeket a mérnöki pontosság és a kritikus szellemű drámai hangvétel jellemez. Pályája korai szakaszán verses neoromantikus történelmi drámákat írt, Henrik Ibsen hatására áttért a tézisdrámákra. A századvégen Magyarországon is játszották; Ambrus Zoltán lelkesedett érte a legjobban.
Legismertebb darabja A nagy Galeotto (El gran Galeoto, 1881) modern korszatírának készült. 1920-ban World and his wife címmel megfilmesítették. Szintén nagyon sikeres volt a Szent-e vagy őrült? (O locura o santidad, 1877) című "lelkiismereti dráma" (Hargitai György): egy lelencgyerek kideríti származását, és lemond a rá váró örökségről, mire a családja elmegyógyintézetbe záratja. További művei: Bernardo Montilla (?); Mariana (1892); Roberto de Pedrosa (El estigma, 1895; A rágalom (La duda, 1898), El loco Dios (Az őrült Isten, 1900).
Magyarul
A nagy Galeottó. Dráma; ford. Patthy Károly; Franklin, Bp., 1890 (Olcsó könyvtár) Bernardo Montilla. Dráma három felvonásban; ford. Patthy Károly; Franklin, Bp., 1895 (Olcsó könyvtár) Mariana. Dráma; ford. Szalai Emil; Franklin, Bp., 1896 (Olcsó könyvtár) Folt, a mely tisztít. Dráma; ford. Patthy Károly; Franklin, Bp., 1896 (Olcsó könyvtár) Az utczai énekeslány. Lírai ötlet; ford. Szalai Emil; Vass, Bp., 1898 (Fővárosi színházak műsora) Szent-e vagy őrült. Dráma; ford. Szalai Emil; Vass, Bp., 1898 (Fővárosi színházak műsora) Roberto de Pedrosa. Dráma; ford. Szalai Emil; Vass-Lampel, Bp., 1898 (Fővárosi színházak műsora) Őrült-e vagy szent? Dráma; ford. Huszár Vilmos; Franklin, Bp., 1898 (Olcsó könyvtár)
Emlékezete Echegarayról De Curzon írt összefoglaló tanulmányt 1912-ben Le Théâtre de J. Echegaray címmel.
Források
További információk
Jegyzetek
Kategória:Spanyol költők, írók Kategória:Spanyol drámaírók Kategória:Irodalmi Nobel-díjasok Kategória:Spanyol Nobel-díjasok Kategória:Spanyolországi politikusok Kategória:1832-ben született személyek Kategória:1916-ban elhunyt személyek Kategória:Madridiak Kategória:Az Aranygyapjas rend lovagjai Kategória:Akadémikusok