A binomiális szavazási rendszer () egy félarányos választási rendszer, amelyet Chilében 1989 és 2013 között az ország kongresszusának (mindkét házának) megválasztására használtak.

A választási rendszerek közötti besorolás szempontjából a binomiális rendszer tulajdonképpen a D'Hondt-módszer, nyílt listával, ahol minden választókerület két (innen a rendszer neve) képviselőt választ a törvényhozó testületbe. Az a tény, hogy minden kerületben csak két jelöltet választanak, azt a sajátosságot eredményezi, hogy a második legnagyobb párt felülreprezentált lesz a parlamentben. Használatát a Pinochet-rezsim alatt kidolgozott alkotmányos erejű törvény írta elő.

A binomiális rendszert Lengyelországban találták fel az 1980-as években, a Wojciech Jaruzelski-rezsim alatt, a demokratizálódási folyamat politikai stabilitásának előmozdítása érdekében, megőrizve a Lengyel Egyesült Munkáspárt elsőbbségét a Szolidarność ellenzéki mozgalom felemelkedésével szemben. A rendszer itt a legtöbb elemző szerint elősegítette a konszenzust és a tárgyalásokat a szembenálló oldalak között,Maira, Luis (2001). «El amarre institucional del General Pinochet y las restricciones de la transición chilena». En Labastida, Julio; Camou, Antonio. Globalización, identidad y democracia: México y América Latina (I edición). México: Siglo Veintiuno Editores. p. 94. . azonban Chileben a binomiális rendszert tartották a legfőbb alkotmányos gátnak, amely megakadályozta az ország a demokratikus átmenetének befejezését.

Jellemzői A rendszer a következőképpen működik: A pártok és a független jelöltek listákba vagy koalíciókba tömörülnek. Minden párt legfeljebb két jelöltet állít választókerületenként a listájára (tartományonként vagy más földrajzi egységenként) és minden választó egy jelöltre adja le a szavazatát (amivel egyszerre a jelölhöz tartózó listára is szavaz).

A szavazatokat először listánként (nem jelöltenként) számolják össze. Hacsak a legtöbb szavazatot (relatív többséget) szerző listán a szavazatok száma legalább kétszer annyi, mint a második legtöbb szavazatot szerző lista, erről a két listáról egy-egy jelölt szerez mandátumot. A listáról ekkor a több szavazatot szerző jelölt kerül hivatalba. Más szóval, a binomiális rendszer alapvetően azt jelenti, hogy minden kerületben a két (helyben) legnagyobb párt egyenlő képviseletet kap, kivéve, ha az első dupla annyi szavazatot szerez, mint a második, amikor ez a többségi párt "mindent visz", azaz mind a két mandátumot megszerezni.

Példák

Működése egy választókerületben A következő esetekben [v]-vel jelöljük azt a jelöltet, akit binomiális rendszerben megválasztanának: 1. eset2. eset3. eset4. eset 1. lista 40% 50%60% 39% 1A jelölt30% [v] 30% [v]50% [v] 20% [v]1B jelölt10%20%10% [v]19%2. lista40%30%30%33%2A jelölt22% [v]18% [v]18%18% [v]2B jelölt18%12%12%15%3. lista20%20%10%28%3A jelölt11%11%6%26%3B jelölt9%9%4%2% A leggyakoribb eset a 2. eset, amelyben az egyik listán a szavazatok száma magasabb, mint a másiké, de mindkettőn pontosan ugyanannyi jelöltet választanak meg, az 1A és 2A jelölteket. Abban a valószínűtlen esetben, ha mindkét lista pontosan ugyanannyi szavazatot kap, szintén mindkettő egy-egy jelöltet juttat hivatalba. Csak abban az esetben kaphat két mandátumot az 1-es lista, ha az 1. lista kétszer annyi szavazatot szerez, mint a 2. lista – még akkor is így lesz, ha a 3. esethez hasonlóan a többségi (1.) lista második megválasztott jelöltje (1B) kevesebb szavazatot szerzett, mint a 2. lista egyik jelöltje (2A). Így a rendszer megnehezíti a kisebb pártok jelöltjeinek megválasztását: a 4. esetben a 3A jelölt kapja a legtöbb szavazatot, de a binomiális rendszerben az 1A és a 2A jelölteket választják meg.

Összesített eredmények Mint alább látható, a binomiális rendszer nagyban (az összes választókerületet nézve) általában úgy működik, hogy a második legnagyobb pártnak nagyjából egyenlő, vagy csak valamivel kisebb képviseletet nyújt, mint a többségnek. Továbbá, arra törekszik, hogy minden egyéb kisebbséget kizárjon a folyamatból, a gyakorlatban egy zárt kétpárti rendszert generál, amelyben rendkívül nehéz az egyik blokknak felülkerekedni a másikon. Az alábbi táblázat a 2005-ös alsó kamarai parlamenti választások választási eredményeit tartalmazza két különböző szavazási rendszerrel. Concertación Democrática (egy balközép koalíció) Alianza (jobboldali konzervatívok) Juntos Podemos (baloldali progresszívek,

ökológusok és mások) Fuerza regionalista mozgalomképviselők%képviselők%képviselők%képviselők% Binomiális rendszer 65 54,2%54 45,0%0 0,0%1 0,83% Pártlistás arányos rendszer62 51,6%46 38,3%9 7,5%1 0,83%

Céljai A binomiális rendszer – a támogatói szerint – a politikai helyzet stabilitását szolgálja azáltal, hogy szinte lehetetlenné teszi egyetlen politikai tömb vagy koalíció számára, hogy egyoldalúan hozzon fontos döntéseket.Carey, John M.: "Las virtudes del sistema binomial", en Revista de Ciencia Política, Vol.26 N°1 (2006), pp. 226–235. Ez megakadályozza a hosszú távú személyiségközpontú populista rezsimek kialakulását, amelyek elterjedtek voltak Latin-Amerika történelmében. Azzal is érveltek, hogy elősegíti a konszenzusteremtést, a vitát és a tárgyalásokat. Végül a binomiális rendszer védelmében emlegetik, hogy ez olyan reprezentációt biztosít a legnagyobb kisebbségi tömb számára, amelyet a többségi rendszerek nem.

Kritikák A rendszer kritikusai azzal érvelnek, hogy az hibás demokráciát eredményez, mivel nem feltétlenül azokat a jelölteket választja meg, akik a legtöbb szavazatot kapták. Ezenkívül gyakorlatilag kizárja azokat a kisebb politikai erőket, amelyek nem tagjai a két nagy választási szövetségnek.

Jegyzetek

További irodalom

Siavelis, Peter M.: La lógica oculta de la selección de candidatos en las elecciones parlamentarias chilenas ", en Estudios Públicos, No.98 (2005), pp. 189-225. Von Baer, Ena: " Sistema Binomial: Consensos y disensos, en Reforma al Sistema Binomial chileno

Fordítás

Kategória:Félarányos választási rendszerek Kategória:Többgyőzteses választási rendszerek Kategória:Listás választási rendszerek Kategória:Egyéni választási rendszerek