Borbola József (Szeged, 1917 – Békéscsaba, 1998. szeptember 9.) orvos, katonaorvos.
A gimnázium elvégzése után a Szegedi Orvostudományi Egyetemet végezte el, ahol 1941-ben diplomázott. Közben 1940-től a békéscsabai ideiglenes helyőrségi kórházban dolgozott, majd a szegedi katonai kórházba került, itt letette a honvédorvosi vizsgát, és ezt követően, 1942 októberében a Don-kanyarnál a 2. Magyar Hadsereg 155. sz. utász zászlóaljának lett a katonaorvosa Bugyonnij környékén. Miután 1943-ban a 2. Magyar Hadsereg visszavonult, és Borbola is túlélte, hazatérte után Horthy Miklós kormányzója a katonaorvosoknak adható legmagasabb kitüntetést, a „Signum Laudis a Kardokkal” címet adományozta neki. 1943 szeptemberében leszerelt, és ekkor kapta meg a Tűzkereszt I. fokozatú kitüntetést (melyet azoknak adományoztak, akik a hadműveletekben ténylegesen is részt vettek). 1944-ben azonban újabb szolgálatra hívták be a szegedi V. sz. Helyőrségi Kórházba. A front nyugat felé történő elmozdulásával a hadikórház előbb Székesfehérvárra, majd Esztergomba települt át, majd nyugat felé hagyta el Magyarország területét. A kórház személyzete később amerikai, majd angol fogságba került Németország területén.
Dacára a hadifogságnak, katonaorvosként lehetősége nyílt arra, hogy nyugatra menekült családját magához vegye. Felesége, Székely Éva és fia, László Holzmindenben csatlakozott hozzá, ahol második fia, József született. A család végül 1946 októberében térhetett haza. Ezután 1954-ig Szegeden, majd 1954-től Békéscsabán dolgozott mint belgyógyász főorvos 1982-ig, majd nyugdíjba vonult.
Jegyzetek
Források Csabai Mérleg XXXII. évfolyam, 8. szám, 2022. április 21. 11. old. Házi Hírmondó (A Békés Megyei Központi Kórház havonta megjelenő kiadványa) 2021. V. évfolyam, 1. szám, 4. old. (Elektronikus folyóirat)
Kategória:1917-ben született személyek Kategória:1998-ban elhunyt személyek Kategória:Szegediek Kategória:Magyar katonaorvosok Kategória:Magyar hadifoglyok a második világháborúban Kategória:A Signum Laudis kitüntetettjei