bélyegkép|264px|A The Shed, kulturális központ New Yorkban bélyegkép|264px|Az Opéra Garnier párizsi operaház belső tere a színpaddal, a nézőtér a padlóra rögzített ülésekkel és a páholyokkal A színház vagy színjátszóhely olyan építmény, ahol színházi, előadó-művészeti előadásokat és hangversenyeket mutatnak be. A színházépület az előadás- és közönségterek összességét szolgálja. A létesítményt általában úgy szervezik meg, hogy az előadók, a technikai stáb és a közönség tagjai számára területeket, valamint magát az előadás helyszínét biztosítsa.
Ahány előadástípus, annyiféle színház létezik. Épülhetnek kimondottan bizonyos típusú produkciókhoz, szolgálhatnak általánosabb előadási igényeket, vagy adaptálhatók, átalakíthatók színházi használatra. A szabadtéri amfiteátrumoktól a díszes, katedrálisszerű építményeken át az egyszerű, díszítetlen szobákig vagy páholyos színházakig terjedhetnek. Az operaelőadásokhoz használt színházat operaháznak nevezik. Az előadáshoz nem szükséges színházépület (mint a környezeti színházban vagy az utcaszínházban), ez a szócikk a kifejezetten előadáshoz használt építményekről szól. Egyes színházak fix színészi területtel rendelkezhetnek (a legtöbb színházban ezt színpadnak nevezik), míg más, például a feketedobozos színházakban, mozgatható ülőhelyek vannak, amelyek lehetővé teszik a produkció számára, hogy neki megfelelő előadásteret alakítson ki.
A színházi épület elemei bélyegkép|264px|Az Ihitai „Avei'a – Star Navigator” operaprodukciója egy „block box” rendezvényközpontban Aucklandben, Új-Zélandon bélyegkép|264px|A bécsi Staatsoper kulisszái mögött A színház épülete tereket tartalmaz események vagy előadások számára, amelyet általában színpadnak neveznek, valamint tereket a közönség (nézőtér), a színházi személyzet, az előadók és a stáb számára az esemény előttre és utánra.
Egy színházépületnek általában két főbejárata van. Az egyik elöl, a közönség számára, amely az előcsarnokba vezet, ahol jegyet is árusítanak. A másikat színpadi vagy hátsó ajtónak hívják, és a színfalak mögül érhető el, ahol a szereplők és a stáb be- és kilépnek a színházba/ból, a rajongók pedig néha ott várakoznak az előadás után, hogy autogramot kérjenek.
Színpad A színtér vagy előadótér a színpad. Egyes színházakban, amilyenek például a proszkénion színházak, az arénaszínházak és az amfiteátrumok, ez állandó része az épületnek. Egyes színházakban a színpad területe megváltoztatható, és kifejezetten egy produkcióhoz igazítható, amelyet gyakran black box színháznak is neveznek, mivel a falakat feketére festik és fekete drapériákkal borítják be.
A színfalak mögött és a színpadon kívül Általában egy kifejezetten előadásra használt épületben vannak színpadon kívüli terek is az előadók és a stáb számára. Itt tárolják a kellékeket, díszleteket és jelmezeket, az előadók pedig itt várják a színrelépést. Ezeket a színpadon kívüli tereket szárnyaknak nevezzük, s a proszcénium színpad mindkét oldalán helyezkednek el. A színfalak előtt súgólyuk található. Az amfiteátrumban a színpad mögötti területet ki lehet jelölni ilyen célokra, míg a blackbox színházban a tényleges színházon kívül is lehetnek ilyen célokra kijelölt terek.
A színház gyakran más tereket is tartalmaz, az előadók és más személyzet számára. A házba beépíthető egy, a színpad felőli fülke, ahol a fény- és hangtechnikusok figyelemmel kísérik a műsort, és aktívan használhatják a saját berendezésüket. Az épület további helyiségei öltözők, próbatermek; díszletek, kellékek és jelmezek készítésére, valamint raktározásra szolgálnak.
Ülések és közönség bélyegkép|264px|A Maryland Színház Hagerstownban, Marylandben, bemutatja a színpadot, a proszcéniumot és az üléseket Minden színház teret biztosít a közönségnek. A rögzített ülőhelyes színházban a közönséget gyakran a proszcénium ív választja el az előadóktól. A proszkénion színházakban és amfiteátrumokban a proszcénium íve, akárcsak a színpad, az építmény állandó eleme. Ezt a területet nézőtérnek nevezik.
A nézőtér az alábbiak közül néhányat vagy mindegyiket tartalmazhat: bélyegkép|264px|Közelkép a minszki Opera- és Balettszínház üléseiről
Bódék vagy aréna (Észak-Amerikában orchestra): az alsó sík terület, általában a színpad alatt vagy azzal egy szinten. A parterre szót (alkalmanként parketta) néha a terület egy bizonyos részhalmazára utal. Észak-Amerikában ez általában a galéria alatti hátsó ülésblokkot jelenti (lásd lent), míg Nagy-Britanniában vagy a zenekari árok előtti területet, vagy az egész bódét jelentheti. A kifejezés bizonyos esetekben az oldalsó istállókra is utalhat. A parterre kertészeti kifejezésből eredő szóhasználat a nézőtér ülőhelyeinek és a kertépítésben látható ültetett ágyások tagolt mintázatára emlékeztet. A 18. században a kifejezést a partert elfoglaló színházi közönségre is használták. Erkélyek vagy galériák: egy vagy több megemelt ülőfelület a nézőtér hátulja felé. A nagyobb színházakban több szintet függőlegesen egymásra helyeznek a standok felett vagy mögött. Az első szintet általában ruhakörnek vagy nagy körnek nevezik. A következő szint a loggia. A főerkély alá behelyezett második szint lehet a magasföldszint. A legmagasabb emelvényt vagy felső kört néha kakasülőnek nevezik, különösen a nagy operaházakban, ahol az ülések nagyon magasan lehetnek, és nagy távolságra vannak a színpadtól. Páholyok (állami páholy vagy színpadi páholy): jellemzően közvetlenül a színpad elé, mellé és szintje fölé helyezik el. Ezek gyakran különálló szobák nyitott kilátóval, amelyekben általában legfeljebb öt ember fér el. Ezeket az üléseket általában a ház legrangosabb helyének tekintik. Néha „állami páholyt” vagy „királyi páholyt” biztosítanak a méltóságok számára. Házi ülések: ezek a „legjobb ülőhelyek a házban”, így a legjobb kilátás nyílik a színpadra. Bár az egyes színházak elrendezése eltérő, ezek általában a standok közepén vannak. Ezeket az üléseket hagyományosan a szereplők és a stáb számára tartják fenn, hogy meghívhassák családtagjaikat, ügynökeiket és másokat. Ha nem használják őket, akkor általában az előadás napján kerülnek értékesítésre.
Története Szabadtéri színházak jobbra|bélyegkép|264px|Az ókori színház (Delphoi, Görögország)
Ókori Görögország
Az ókori görög színház három főbb részből állt: orkhésztra, theatron, szkéné. A felépítés érdekessége, hogy ezek a részek különböző korszakokban alakultak ki, így végleges formáját csak a hellenisztikus korban nyerte el.
A klasszikus korban az orkhésztrán léptek fel a színészek és a kar is a szkénothéké és a szkéné előtt. A hellenisztikus korra a színjáték átkerült a proszkénionra, és az orkhésztrán csak a lírai karok, szólisták szerepeltek.
A görög színházépületeket theatronnak („látogatóhely”) nevezték. A színházak nagy, szabadtéri építmények voltak, amelyeket dombok lejtőin építettek. Három fő elemből álltak: a zenekarból, a szkénéból és a közönségből.
A színház központi eleme a zenekar (orkhésztra) volt, vagy tánchely, egy nagy, kör vagy téglalap alakú terület. A zenekar volt a színhelye a kóruselőadásoknak, a vallási szertartásoknak és esetleg a színjátszásnak. A „zenekar” közepén oltár állt; Athénban az oltárt Dionüszosznak szentelték.
A zenekar mögött egy nagy téglalap alakú épület volt, az úgynevezett szkéné (jelentése sátor vagy kunyhó). A színfalak mögötti területként használták, ahol a színészek jelmezüket és maszkjukat cserélhették, de a színdarabok helyszínének ábrázolására is szolgált, amelyeket általában egy palota vagy ház előtt játszottak. Jellemzően két vagy három ajtó volt a színtéren, amely a zenekarhoz vezetett, amelyeken a színészek be- és kiléphettek. Eleinte a szkéné szó szerint egy sátor vagy kunyhó volt, amelyet a vallási ünnepre állítottak fel, és amikor annak vége lett, leszedték. Később a szkéné állandó kőszerkezetté vált. Ezeket néha háttérként festették, innen ered az angol scenery szó. A közelben, különösen a jelenet jobb oldalán található templom szinte mindig a görög színházi komplexum része, amely átültetésként indokolhatja az oromzat megismétlődését a később megszilárdult kőmotívummal.
A szkéné előtt egy kiemelkedő színészi terület lehetett a modern proszkénion színpad őse. Lehetséges, hogy a színészek (a kórussal ellentétben) teljes egészében a proszkénionon játszottak, de ez nem biztos.
A zenekar szintjéből a közönség kiemelkedett, s egy domboldalon felépített padsorokon ült. A görög színházakat tehát csak a megfelelően kialakult dombokra lehetett építeni. A tipikus színház óriási volt, és körülbelül 15 000 nézőt tudott befogadni.
A görög színházakat nem fedték be; a közönség tagjai láthatták egymást, a környező vidéket, valamint a színészeket és a kórust. Az athéni színházDorpfeld és Reisch, Das griechische Theater (Athén, 1896), az Encyclopædia Britannica 1911-es kiadásának „Színház” című cikkében bemutatott módon ab, kettős nyugati fal bc, szimpla fal aa, gg, a nézőtér szárnyait lezáró falak b, f, bejáratok c, a „katatome” (ahol az Akropolisz sziklájával találkoztak a falak) d, e, diazóma fg, keleti határoló fal hh, a Nero-színpad elülső fala i, az 5. századi „orkhésztra” romja klm, ősi falazat (tartófalak?) nn, a legrégebbi színpadi épületek oo, kőproszcénium (i. e. 1. vagy 2. század) p, a nerói oldalszárnyak alapjai qr, az 5. századi orkhésztra maradványa s, 4. századi karzat t, régi Dionüszosz-templom
Az ókori Róma A rómaiak a görög építési stílust másolták, de hajlamosak voltak nem annyira aggódni a helyszín miatt, mert képesek voltak falakat és teraszokat építeni ahelyett, hogy természetes helyszínt kerestek volna.
A nézőtér (latinul auditorium a. m. „a hallás helye”) volt az a terület, ahol az emberek összegyűltek, és néha egy kis dombra vagy lejtőre építették, ahol a görög színházak hagyományai szerint könnyen lehetett egymásra rakott ülőhelyeket készíteni. A nézőtér középső részét dombból vagy lejtőből vájták ki, míg a külső radiális ülőhelyek szerkezeti alátámasztást és szilárd támfalakat igényeltek. Ez természetesen nem mindig volt így, mivel a rómaiak hajlamosak voltak színházaikat felépíteni, függetlenül attól, hogy rendelkezésre álltak-e domboldalak. Róma városában az összes színházat teljesen ember alkotta, földművek nélkül. A nézőtér nem volt lefedve, inkább napellenzőket (vela) lehetett a fejük fölé húzni, hogy menedéket nyújtsanak az esőtől vagy a napfénytől.Richard Allan Tomlinson. "Theatres (Greek and Roman), structure", The Oxford Companion to Classical Civilization. Ed. Simon Hornblower and Antony Spawforth. Oxford University Press, 1998. Oxford Reference Online. Oxford University Press. Northwestern University. 11 May 2007.
Néhány fából épült római színházat lebontottak, miután véget ért a fesztivál, amelyre felállították őket. Ez a gyakorlat az állandó színházi struktúrákra vonatkozó moratóriumnak köszönhető, amely Kr. e. 55-ig tartott, amikor a Pompeius Színházat egy templommal kiegészítették a törvények kijátszására. Egyes római színházakat a jelek szerint soha nem fejeztek be.Constance Campbell. "The Uncompleted Theatres of Rome", The Johns Hopkins University Press. Theatre Journal 55.1 (2003) 67–79 10 May 2007.
Rómán belül kevés színház élte túl az építésüket követő évszázadokat, így kevés bizonyítékot szolgáltatva az egyes színházakra. Az Arausio, a mai franciaországi Orange-ban található színház jó példája a klasszikus római színháznak, behúzott scaenae frontokkal, amelyek a nyugat-római színházi tervekre emlékeztetnek, de hiányzik a díszítés. Az Arausio ma is áll, és elképesztő szerkezeti akusztikájával és ülőhelyeinek rekonstrukciójával a római építészet csodájának tekinthető.
Erzsébet korabeli Anglia balra|bélyegkép|264px|A Swan Theatre, Southwark, London, kerek szerkezetet mutat (1596)