Stájerország (németül: Steiermark, szlovénül és horvátul: Štajerska, vendül: Štájersko) Ausztria egyik szövetségi tartománya, mely elsősorban fenyvesekkel borított hegyvidékéről, bányáiról és történelmi fővárosáról ismert. A történelmi Stájerország egy része, mintegy harmada ma Alsó-Stájerországként (Štajerska) Szlovénia része. Az osztrák Stájeroroszág 16 391,93 km2-es területével az ország második legnagyobb tartománya, ezzel Ausztria teljes területének mintegy 19,54%-át adja. Közel 1,246 millió fős lakosságával a második legnépesebb tartomány, ezzel szomszédunk népességének 14%-ával rendelkezik, népsűrűsége bőven az országos átlag alatt van.
Nyugatról Salzburg és Karintia, északról Felső-Ausztria és Alsó-Ausztria, keletről Burgenland, délről pedig Szlovénia határolja. Székhelye "a kultúra fővárosának" is nevezett Graz, amely nevezetes UNESCO világörökségi óvárosáról, a Schlossberg Óratoronyról, az Eggenberg-kastélyról, kulináris különlegességeiről és egyetemi városi szerepéről. De nevezetesebb települései közé tartozik az osztrák acél- és bányászati ipar központja, valamint a híres Montanuniversität műszaki egyetemnek otthont adó Leoben, a jelentős ipari város, főként az acélgyártás és a gépipar területén, valamint sportlétesítményeiről is ismert Kapfenberg, a fontos közlekedési és kereskedelmi csomópont Bruck an der Mur, amely történelmi jelentőségű vásárvárosként is ismert, illetve az egykori kereskedelmi központ Judenburg.
Területének nagy részét az Alpok vonulatai borítják, délen pedig dombos borvidékek és termékeny síkságok találhatók. A tartomány fő folyója a Mura, amely északról dél felé haladva szeli át a régiót. Az északi részen magashegységek, például a Hochschwab és a Dachstein vonulatai dominálnak. Délen mediterrán hatás érződik, különösen a borvidékeken és a termálrégiókban. Stájerország gazdag erdőkben, tavakban és természetvédelmi területekben, ami népszerűvé teszi a túrázók és síelők körében.
Történelme a középkorig nyúlik vissza, amikor a terület a Babenberg-ház fennhatósága alá került. 1180-ban önálló hercegséggé vált, majd a Habsburgok uralma alá került, és az Osztrák Hercegség fontos részévé vált. A 16–17. században Graz a Habsburg Birodalom egyik központja volt, és fontos szerepet játszott a törökök elleni védekezésben. A 19. században Stájerország az iparosodás egyik központjává vált, különösen a bányászat és acélgyártás révén. A 20. században a két világháború jelentős károkat okozott, de a tartomány gyorsan újjáépült. Ma Stájerország Ausztria egyik legfejlettebb régiója, amely az ipar, a kultúra és a turizmus terén is kiemelkedő.
Nevének eredete Neve a Steyr folyóra vezethető vissza, amely a tartomány északi részén található. A folyó mentén fekvő Steyr városáról kapta nevét a Steyr Őrgrófság, amely később Stájerországgá (németül: Steiermark) fejlődött. A Steyr név valószínűleg kelta eredetű, és a "Stiria" szóból származik, amely a folyóra utalt.
Címere középre|166x166px Stájerország címere zöld mezőben egy ezüstszínű, vörös szarvú és vörös fegyverzetű, lángokat okádó párducot ábrázol, az úgynevezett stájer párducot. A pajzsot Stájerország hercegi kalapja koronázza. bélyegkép|339x339px|A tartomány történelmi címere
A stájer párduc A párduc mint Stájerország címerállata először 1160-ban jelenik meg III. Ottokár őrgróf, a Traungauer-ház tagjának pecsétjén. Amikor Stájerországot 1180-ban hercegséggé emelték, a családi címert átvitték az ország címerébe.Diem, S. 341. A bajor–karantán „párduc-család” eredetileg kék–fehér csoportjába tartozó mitikus lény az Otakárok (a nevüket vezető nevükről viselő őrgrófok, később hercegek) jellegzetes címereleme volt, akiknek törzsszékhelye Steyr városában volt. III. Ottokár steyri őrgróf 1160-ban választotta hivatalos pajzscímerévé.
A történeti ábrázolásokon a lángok nemcsak a szájából, hanem más testnyílásokból is előtörnek (fülek, fallosz és végbélnyílás). A címert például II. Lipót uralkodása idején, 1790-ben így írták le heraldikailag:So bei:
„jobbra tekintő, ágaskodó, ezüstszínű, úgynevezett párducállat, felfelé csavarodó farokkal, amelynek szájából és a test minden nyílásából tűzcsóvák törnek elő, zöld mezőben, Stájerország hercegsége jelképeként.”
Legkésőbb 1926-óta kizárólag a címer mai formáját használják.Gesetz vom 4. Februar 1926, über die Verfassung des Landes Steiermark (Landes-Verfassungsgesetz), § 6 Abs. 12. In: Landesgesetzblatt für das Land Steiermark, Jahrgang 1926, 3. Stück, Nr. 12, S. 25 (Digitalisat). A párduc régi alakja napjainkban Stájerország tartományi fővárosának, Graznak a címerében található meg.
A heraldikai kutatás napjainkban hangsúlyozza a stájer címer erőteljes szimbolikus hatását és hagyományát is:
„Stájerország címerállata […] a stájer önállóság kvázi élő szimbólumává vált. Talán a tiroli sast leszámítva egyetlen más osztrák tartomány címere sem bír hasonló identitásképző erővel. […] A stájer tartományi címer több mint 750 éve gyakorlatilag változatlan formában van használatban. A vörös–fehér–vörös pólyás pajzzsal együtt Európa egyik legrégebbi és legnagyobb tiszteletnek örvendő állami jelképe.”Diem, S. 340 und S. 344.
Földrajz bélyegkép|271x271px|Stájerország domborzati térképe Stájerország 16 398,74 km²-es területével, ezzel Ausztria második legnagyobb tartománya. Külső határa 145 km hosszú, csupán Szlovéniával határos. Ezt tekintve – Bécset leszámítva – a legkisebb külső határ az osztrák tartományok között. A belső határok, vagyis a szomszédos osztrák tartományokkal közös határ, 870 km hosszú.
A tartományt több régióra osztják:
Felső-Stájerország (Obersteiermark) a legnagyobb területű, a tartomány északi határától a Mura–Mürz-völgy déli részéig terjed. Nyugat-Stájerország (Weststeiermark) a Mura folyótól délre és nyugatra helyezkedik el. Kelet-Stájerország a Mura folyótól keletre és a Wechsel-hegység, valamint a Fischbacher-Alpok déli részéig terjed. Közép-Stájerország a főváros, Graz, és környéke, a Graz-környéki járás. Ez a terület földrajzilag nem sorolható sem a keleti, sem a nyugati Stájerországhoz.
Ez a felosztás gyakran okoz zavart azok körében, akik nem rendelkeznek helyismerettel. Ennek oka, hogy a túlnyomórészt északon elhelyezkedő Felső-Stájerország nyugati irányban is messzebbre nyúlik, mint a nyugat-stájerországi rész. A felosztás történelmi gyökerei az első világháború előtti időszakra vezethetők vissza: ekkor Kelet- és Nyugat-Stájerország együtt alkotta az úgynevezett „Közép-Stájert”, míg Alsó-Stájerország egy vegyes lakosságú, német–szlovén terület volt. Ennek központja Marburg an der Drau (ma szlovénül: Maribor) volt, amely az első világháborút követően a Jugoszláv Királysághoz került, és napjainkban Szlovénia része.
A tartomány déli vidéke – nagyjából a Deutschlandsberg–Leibnitz–Bad Radkersburg vonal mentén – a Dél-Stájerország nevet viseli, amelyet nem szabad összetéveszteni Alsó-Stájerországgal. A köznyelvben, különösen Felső-Stájerországban, azonban Dél-Stájerországot gyakran tévesen azonosítják Alsó-Stájerországgal. bélyegkép|245x245px|Üdvözlő tábla a stájer határon – „Ausztria zöld szíve” mottóval az alsó részén Stájerországot népies elnevezéssel leggyakrabban „Zöld Tartománynak”, ritkábban „Vas Tartománynak” hívják, míg turisztikai kontextusban előszeretettel illetik az „Ausztria zöld szíve” megnevezéssel. Ez nem véletlen: a tartomány területének mintegy 61%-át erdők borítják, további körülbelül egynegyedét pedig rétek, legelők, valamint gyümölcs- és szőlőültetvények teszik ki.
Földrajz és domborzat Északon Dachstein-csoport (2995 m) Totes Gebirge Hochschwab-csoport (hosszúra nyúlt hegy a Murától északra) Északi Mészkő-Alpok
Középen Alacsony-Tauern (Hochgolling: 2862 m, Greim: 2474 m) Grazi-medence (mediterrán jelleg, szőlő, füge) Északon az Enns-völgy található, sziklás hegyekkel, a Dachstein-től a Gesäuse Nemzeti Parkig. A Hochschwab és a Rax közötti fennsíkok Stájerországot alpesi tartománnyá teszik. A legmagasabb hegy, amely teljes egészében Stájerországban fekszik, a Hochwildstelle / Hohe Wildstelle, 2747 m-es magasságával. A tartomány déli része főként dombvidék (szőlőtermő területek), míg a Graz–Leibnitz síkság a Mura mentén sík.
Folyók és tavak Három jelentős vízfolyása van: Enns Mura (főfolyó, Szlovéniával határszakasz) Rába (Karintia, Burgenland, Magyarország közös folyója) A legfontosabb folyó a Mura, amely a salzburgi Lungau területén ered, majd a nyugati Felső-Stájerországban, Predlitznél lépi át a tartomány határát. Bruck an der Mur-ig kelet felé folyik, majd dél felé fordul, egészen Spielfeldig, a szlovén határáig. Onnan újra kelet felé folyik, és Bad Radkersburgnál alkotja a határt Szlovéniával. A Mura hossza Stájerországban 290,9 km. A legnagyobb tó a Grundlsee, területe 4,3 km².
Határmódosítás 2021-ben A burgenlandi–stájer határt Burgóhegy-Magashegy és Neudau területén módosították, a Lafnitz szabályozása és árvízvédelme miatt. Ennek eredményeként Stájerország 6 000 m²-rel csökkent, Burgenland javára.
Népesség Stájerország lakossága 2025. január 1-jén: 1 271 716 fő
Nemek szerinti megoszlás:
– 50,6 % nő
– 49,4 % férfi
Korösszetétel (2017):
– 18,2 % 20 év alatti
– 20,1 % 65 éves vagy annál idősebb
Születéskor várható élettartam (2017):
– férfiak: 79,2 év
– nők: 84,1 év
Családok száma (2012): 346 200 Gyermekes családokra jutó átlagos gyermekszám (2012): 1,60 gyermek
A tartomány legnagyobb városi térsége Graz, amely egyben a tartomány fővárosa is. A város lakossága 305 314 fő, míg a szűkebb értelemben vett agglomerációban körülbelül 320 000 ember él. Graz vonzáskörzete ennél jóval nagyobb, több mint 700 000 főt foglal magában, és kiterjed a déli Felső-Stájerország területeire, a Grazi-mezőre, Dél-Burgenlandra, valamint Észak-Szlovéniára is. A város közvetlen környezetében több település gyors növekedésnek indult, különösen Seiersberg-Pirka, Feldkirchen bei Graz, Gössendorf és Kalsdorf.
A Mura–Mürz-völgy legnagyobb városai Leoben, Bruck an der Mur és Kapfenberg. Itt található Stájerország nehéziparának központja. A városok a vonzáskörzetükkel együtt a tartomány második legnagyobb agglomerációját alkotják, mintegy 150 000 lakossal.
Aichfeld a Mura–Mürz-völgy nyugati részeként a felső Mura völgyében fekszik, és Knittelfeld, Judenburg, Fohnsdorf, Zeltweg valamint Spielberg községekkel együtt Stájerország harmadik legnagyobb városi térségét alkotja. A vonzáskörzetben megközelítőleg 44 000 ember él.
Ezen a területen található a Red Bull Ring versenypálya, valamint a Hinterstoisser repülőtér is, amely Ausztria legnagyobb katonai repülőtere.
Nyelv Stájerországban elsősorban a német bajor nyelvjárását beszélik. Ezek nagyrészt a középbajor, kisebb részben pedig a délbajor nyelvjárási csoporthoz tartoznak.Peter Wiesinger: Ergebnisse dialektologischer Beschreibungen: areale Bereiche deutscher Dialekte im Überblick. In: Dialektologie. Ein Handbuch zur deutschen und allgemeinen Dialektforschung. Hrsg. von Werner Besch, Ulrich Knoop, Wolfgang Putschke, Herbert Ernst Wiegand. Zweiter Halbband. Walter de Gruyter, Berlin / New York 1983, S. 107–900, hier besonders 836–842.
A szlovén nyelv szintén jelen van a tartományban. A 2001-es népszámlálás szerint 2 192 stájerországi osztrák állampolgárnak volt a szlovén az anyanyelve. Őket 2004 óta az államszerződés értelmében hivatalosan elismert kisebbségként tartják számon (ez a szerződés szabályozza elsősorban a szlovén és a horvát kisebbség jogait Ausztriában), ezért képviseleti és szavazati joggal rendelkeznek a népcsoporti tanácsban.
Ezen felül szlovéniai születésű, tehát a mai Stájerország területére bevándorolt szlovének is élnek a tartományban. A stájerországi tartományi statisztika adatai szerint 2011-ben 6 911 ilyen személy élt itt.
Vallás