A Sasfészek-barlang Magyarország megkülönböztetetten védett barlangjai között van. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Vértes hegységben, Csákváron található.
Leírás
Csákvár külterületén, Gánt szélén, kőfejtőben fekszik a barlang. A gánti templom tornyától 120°-ra, kb. 700 m-re, a Gém-hegy DNy-i oldalában elhelyezkedő Hosszú-haraszt egykori bauxitkülfejtésének vetőfalában, a dolomit vetőfal középső részén, a bányagödör mélypontja felett, 22 m relatív magasságban és kb. 230 m tszf. magasságban van a barlang messziről is látható bejárata. A barlangot legegyszerűbb Gánt D-i részéről megközelíteni. Az emlékmű mellett DK-re, a külfejtéses, rekultivált bauxitbányába vezető úton több mint 0,5 km-t kell menni, majd onnan csak gyalogosan érhető el a bányafal. A bányafalban nyíló barlangbejáratot egyszerűbb felülről, a bányagödör pereméről ereszkedéssel megközelíteni. Így a biztonságos kikötéstől a barlangba való ingázásig 60 m kötél szükséges. Nem javasolt alulról szabad mászással megközelíteni, mert a kőzetfelszín mállékony és táskásan elváló.
A barlangbejárat az alsó részén kb. 1,8 m széles, magassága pedig 1,5 m. Környékén a kalcitos, vas-oxiddal átitatott vetőtükör kérges fala nagyon elvékonyodott, ezért lyukadt át a bányászati munkák során. A bejárat alatt lévő vetőfal felülete kemény és sima, a felette fekvő zónában nagyon tagolt, morzsalékos, denudált felszínű. A járatok a vetőfal mögött, kis mélységben haladnak, a váltós vetődés utáni tektonikai irányítottságot követik. Az üregrendszer minden bizonnyal több helyen is eléri a felszínt, amit a belső részekben érzékelhető légmozgások és friss, bauxitos vízfolyásnyomok támasztanak alá. A bejárati terem 3 m széles, 0,8–1,2 m magas. Aljzatát omladék képezi, falai és mennyezete pedig szürke, sárgásbarna dolomitból áll. A mennyezeten egy kioldott, erős kőfül van, amelyhez rögzíteni lehet a biztosító kötelet. Balra egy 1,6 m-es oldalkürtő indul ferdén felfelé, melynek boltozatosan záródik teteje.
Jobbra egy keskenyebb részbe lehet jutni, ahol fel lehet egyenesedni. A járat 3–4 m magas és kiszélesedik felül, a járattalp omladéka pedig előre lejt. A kőzet itt keményebb, szálkőzetszerű dolomitbreccsa, melynek felszínén oldott, lekerekített formák látszanak. A kőzet itt sötétbarna színű, néhány helyen 2–5 cm hosszú és 3–5 mm átmérőjű, fehér, egyedi fennőtt kalcitkristályok állnak ki belőle, de legtöbbnek csak a helye van meg. (Itt 1997-ben az Alba Regia Barlangkutató Csoport egy kis patkósdenevér tetemet talált.) A bal oldali fal az alsó részénél egy szűk nyílással átlyukad lefelé előre egy visszafelé tartó, omladékos kis járatba. Innen a járattalp omladékán továbbmenve és egy kb. 0,8–1 m mély lépcsőn lemászva egy némileg tágabb részbe lehet jutni. Fent, a mennyezetben egy hosszanti hasadék kb. 2 m magasságig követhető, amely kijelölte a következő barlangrészek járatirányait is. Lefelé jobbra, az omladéktömbök felett nagyon aláhajló mennyezet mentén, kis üregeken keresztül tovább lehet látni. Ugyanitt többféle kisemlős (nyest?)ürülék tanúsítja a hely lakottságát.
Előre bújva a régóta ismert Végponti-terembe lehet jutni, amelyet középen kettéoszt egy omladékon álló hatalmas kőtömb. A terem legnagyobb kiterjedései: 5,5 m hosszú, 2 m széles és 3 m magas. Mennyezetében a már említett, a járatok irányát meghatározó hasadék halad, amely járhatatlanul keskenyen még további 4 m-t fut előre (végén lehet hogy van egy tágulat), a főtében pedig több helyen átlyukadt a felette lévő, nem régóta feltárt barlangrészekbe. Kőzete szürke, üde felszínű állékony dolomitbreccsa, melyben formagazdag oldási nyomok vannak (cserszegtomaji formák). A terem jobb oldali, mélyebb részén található omladékban a folytatás jelei látszanak, a végponton pedig szemből, a hasadékból friss vízfolyás nyoma tűnik elő. A fal alatti fülkében megfigyelhető egy kb. 0,5 m² felületű, szeptáriás vörösagyag (bauxitos iszap) lerakódás. A Végponti-terem elülső részében a nagy kőtömbre felállva fel lehet bújni a fent húzódó, új járatokba.
A kibontott, nagyon szűk nyílás morzsalékos, porlódó kőtömbök között meredeken vezet fel 2,5 m-t, amelyen át felmászva az aránylag tág Felső-terembe lehet jutni. Fent, rögtön balra (a bejárat irányába) egy lapos részbe be lehet hasalni, ahonnan egy háromszög szelvényű, alul 0,3 m széles résen át kb. 5–6 m-ig lehet ellátni. A járat kitöltése vastag, homokszerű dolomitlisztből áll. A felbújás helye fölé kb. 2,5 m-ig lehet felmászni egy hasadékjellegű, szűk kürtőben, amelynek fala lyukacsosan, taréjosan oldott, néhány helyen pedig kipreparálódott kalciterek vannak benne. Szemben, a terem túlsó végénél egy másik, 3 m kiterjedésű kürtő indul balra, ferdén felfelé, amely kettéágazik felül. Alatta, a Felső-terem aljából egy 3,5 m mély, 1–1,5 m átmérőjű akna halad lefelé, amelynek alján omladék van. Az aknához DK-ről, kb. 2 m mélységben egy 4,7 m hosszú, szűk csatorna csatlakozik, amelynek mindkét oldalfalában kb. 10 cm vastag, rétegszerű, fekete és sötétbarna kitöltés látszik.
A Felső-terem D-i fala alá egy széles, fiókszerű ferde nyíláson hanyatt becsúszva, majd végéből felbújva, a barlang legtávolabbi részébe, a Kettős-terembe lehet jutni, amely a feljutás helyénél a legtágabb. A terem 3 m széles, 1,5–2 m magas, hossza előre pedig 9,5 m. Lapos, enyhén emelkedő jellegű, felső részei pedig csak kúszva járhatók. Tulajdonképpen két függőleges, párhuzamos hasadék tágulásakor oldódott egybe, hosszanti tengelyében jól látszik a nagyon kioldódott, kettéosztó választógerinc. Főleg a bal oldali üregrészben dominánsak a cserszegtomaji típusú oldásformák. Aljzatát vastagon fedi dolomitliszt. Az üreget laza szerkezetű, szivacsosra oldott kődarabok, nagyon oldott falfelületek és lemezek, méhsejtszerű alakzatok jellemzik. Itt az uralkodó szín a szürkésfehér, az ellaposodó részeken pedig az okkersárga. A terem jobb oldali felében húzódó járatrész kissé mélyebb, alsó részén tágabb. Felső vége nem zárt, hanem csak elkeskenyedik és a jelek szerint tovább folytatódik. Alján vörös színű, bauxitos, agyagos vízfolyásnyomok vannak.
A szikkadt iszapba kövek ágyazódtak, körülöttük penészes állati ürülék (nyest?) van. A járat alsó része több ponton is átlyukad visszafelé egy köztes terembe (Cseppköves-terem), amelybe az egyik nyílás kitágítása miatt át is lehet préselődni. Kényelmesebb azonban visszamenni a Végponti-terem fölé, ahol a Felső-termet megelőző felbújóból DK-re bekúszva a Cseppköves-terem alsó részébe lehet jutni. (Alatta van a Végponti-terem, ahová le lehet látni két fejnagyságú lyukon keresztül.) A hasadék jellegű üregrész alsó szakasza 0,6–0,8 m széles és 3,3 m-ig járható, majd elszűkülve folytatódik előre, illetve felfelé. 5,5 m függőleges kiterjedésű. Felül teljes hosszában csúcsívesen, üstösen oldva záródik. Kőzete kemény, sima felszínűre oldott dolomitbreccsa. Bal oldali felén sárgásfehér, a jobb oldali falakon pedig vörös színek látszanak.
A hasadék jobb oldali fala középtájig nagyon tömbös, omladékos, efelett egy kb. 2,5 m oldalmélységű lapos teremmé szélesedik, és a morzsalékos, vörös kőtömbök között visszanyúlik egészen a felbúvóhely fölé. A terem névadó képződményei ezen a részen figyelhetők meg. Az eresz jellegű, vörös mennyezeti részeken ágas-bogas heliktitszerű képződmények, kristálycsoportok és hamvas, valamint fehér színű, 20–50 cm hosszú függőcseppkövek (köztük egy kis cseppkőoszlop) vannak. Mögöttük, a morzsalékos kőtömbök között nagy madártollak és állati ürülék lett megfigyelve. Visszatérve a Cseppköves-terem hasadék jellegű részébe, annak külső részéből oldott lyukakon, réseken keresztül be lehet világítani a Kettős-terembe, illetve balra felfelé át lehet bújni a már említett, véséssel tágított nyíláson át oda (célszerű hanyatt fekve átbújni).
1997-ben volt először Sasfészek-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul a barlang az irodalmában Gánti bauxitbánya barlangja (Kordos 1984) néven is.
Kutatástörténet bélyegkép|262px|balra|A Sasfészek-barlangot rejtő kőfejtő
Az Alba Regia Barlangkutató Csoport által 1979-ben készített kézirat szerint a gánti bauxitbánya barlangja (G4) korábban nem lett az irodalomban említve. 1975-ben, bányászok útmutatása alapján fedezte fel a csoport. A barlang Gánt szélén (Fejér megye, Móri járás) található. A Gánttól K-re, 600 m-re lévő, napjainkban is művelés alatt álló bauxitkülfejtés ÉK-i peremét a Nagy-vető 500 m hosszú, 40–50 m magas vörös dolomitfala alkotja. A fal középső részén, kb. 12 m relatív magasságban fekszik a barlang kb. 1,5 m átmérőjű, szabálytalan alakú bejárata, amely csak kötél használatával megközelíthető. Megtudja mutatni Kárpát József az üreget.
A 14 m hosszú barlang mélysége a bejárattól számítva 3 m. Járatai felső triász (nóri) fődolomitban, a Nagy-vetőt kísérő tangenciális litoklázisok mentén jöttek létre. Egyrészt karsztos korrózió, másrészt a bauxit savas, nemkarsztos, epigenetizációs hatásai miatt alakult ki. A barlang pusztuló állapotban lévőnek látszik. Járatait nagyrészt akkumulálta a dolomittörmelék és kőzetliszt. Falain több helyen, heliktit formájú szép kalcitkiválások vannak. Nem érdemes a barlangot a későbbiekben kutatni és ásatni benne. Megközelítéséhez 80 m kötél, bejárásához világítóeszköz, sisak és barlangruha szükséges.
A kéziratba bekerült a gánti bauxitkülfejtés vető barlangjának alaprajz térképvázlata és három keresztmetszet térképvázlata. A térképvázlatok 1:100 méretarányban ábrázolják a barlangot. Az alaprajz térképvázlat használatához a térképlapon jelölve van az É-i irány. Az alaprajz térképvázlaton megfigyelhető a három keresztmetszet elhelyezkedése a barlangban. A térképvázlatokat Kárpát József és Zentai Ferenc rajzolták. A kéziratban látható Csákvár nyugati részének térképe (kb. 1:25.000 méretarány). A térképen jelölve van az É-i irány. A térképen megfigyelhető a Sasfészek-barlang (a térképen: G4) földrajzi elhelyezkedése.
Az 1984-ben kiadott, Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a Vértes hegység barlangjai között a barlang Gánti bauxitbánya barlangja néven. A listához kapcsolódóan látható a Dunazug-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése. Az Alba Regia Barlangkutató Csoport 1993. évi évkönyvében meg van említve, hogy 1979-ben a csoport tagjai jártak az akkor még művelés alatt álló bányagödörben, de nem vették észre a Hamvas-barlang bejáratát. A bánya 1979-ben ismert többi karsztobjektumát azonban dokumentálták (pl. a G-4 jelűt) 1979-ben. 1993-ban a csoport megfigyelte, hogy a vetőfal közepének környékén lévő, G-4 jelű, csak kötéltechnika használatával megközelíthető barlang bejáratában egy rőzséből készített, majdnem 1 m átmérőjű (sas?)fészek van. A Sasfészek-barlang alatt, a vetőfaltól kb. 50 m-re fekszik a barlangkataszterbe vett, G-2 jelű, 1979-ben publikált víznyelő.
Harmath Z., Németh Tibor, Szarka Gyula és Szolga Ferenc 1997. október 5-én és november 30-án felmérték a barlangot. Szolga Ferenc a felmérés adatainak felhasználásával megszerkesztette a Sasfészek-barlang (G4, Gánt, Hosszú-haraszt, bauxit külfejtés) alaprajz térképét és 6 keresztszelvény térképét. A térképek 1:100 méretarányban ábrázolják a barlangot. Az alaprajz térképen megfigyelhető a 6 keresztszelvény elhelyezkedése a barlangban. Az alaprajz térkép használatához a térképlapon jelölve van az É-i irány. A térképlapra rákerült egy helyszínvázlat is, amely bemutatja a Sasfészek-barlang földrajzi elhelyezkedését.