A MOS Technology 6581/8580 SID (Sound Interface Device) a Commodore CBM-II, Commodore 64, Commodore 128 és Commodore MAX Machine otthoni számítógépek beépített programozható hanggenerátor chipje. Ez volt az egyik első ilyen jellegű hangchip, amelyet a digitális hangforradalom előtt otthoni számítógépekbe építettek be.
A VIC-II grafikus chipjével együtt a SID-nek nagy szerepe volt abban, hogy a C64 a történelem legkelendőbb otthoni számítógépévé vált, és részben neki tulajdonítják a demoscene elindítását.
A tervezés folyamata A SID-et Robert "Bob" Yannes mérnök találta ki, aki később társalapítója volt az Ensoniq digitális szintetizátor és sampler cégnek. Yannes egy olyan csapat élén állt, amelyben ő maga, két technikus és egy CAD-operátor dolgozott, akik 1981 második felében öt hónap alatt megtervezték és elkészítették a chipet. Yannes-t a szintetizátoriparban végzett korábbi munkái inspirálták, és nem volt lenyűgözve a számítógépes hangchipek akkori állapotától. Ehelyett egy kiváló minőségű hangszerchipet akart, ami az oka annak, hogy a SID olyan funkciókkal rendelkezik, mint a burkológörbe-generátor, amely korábban nem volt megtalálható az otthoni számítógépes hangchipekben.
A chip tervezése során a hangsúly a nagy pontosságú frekvenciavezérlésre helyeződött, és a SID-et eredetileg úgy tervezték, hogy 32 független hangot legyen képes kezelni, amelyek közös wavetable lookup sémán osztoznak, amelyet időmultiplexeltek volna. Ezen funkcióknak a tervezését azonban nem lehetett időben befejezni, így helyette egy bizonyos működő oszcillátor maszkmunkáját egyszerűen háromszor megismételték a chip felületén, így három hangot hoztak létre, mindegyiket saját oszcillátorral. Egy másik funkció, amelyet nem építettek be a végleges tervbe, a leggyakoribb zenei hangok frekvenciakeresési táblázata volt, amely funkciót a helyhiány miatt hagyták el. Az audio bemeneti pin támogatása egy olyan funkció volt, amelyet Yannes kérés nélkül adott hozzá, és amely elméletileg lehetővé tette volna, hogy a chipet egyszerű effektprocesszorként használják. A maszkokat 7 mikrométeres technológiával gyártották, hogy segítsék a nagy mennyiségű szériagyárást; a technika akkori képessége alapján a 6 mikrométeres technológiák voltak használatban.
A chip, akárcsak az azt használó első termék (a Commodore 64) időben elkészült az 1982. január első hétvégéjén megrendezett Consumer Electronics Show-ra. Bár Yannes részben elégedetlen volt az eredménnyel, kollégája, Charles Winterble azt mondta: „Ez a dolog már most 10-szer jobb, mint bármi más, ami odakint van, és 20-szor jobb, mint amilyennek lennie kell.”
A chip specifikációját nem használták tervrajzként. A specifikáció a fejlesztési munka előrehaladtával alakult, és nem is minden tervezett funkció került be a végtermékbe. Yannes azt állítja, hogy volt egy funkciólista, amelynek háromnegyede bekerült a végső tervbe. A későbbi felülvizsgálatot (8580) úgy dolgozták át, hogy jobban megfeleljen a specifikációknak. Például a 8580-as némileg javított azon a képességen, hogy két hullámforma között bináris „ÉS”-t hajtson végre, amit a SID csak furcsa és logikátlan módon tud végrehajtani, ami rendezetlen, és egyes esetekben szinte néma hullámformákat eredményezett. A 8580-as hullámkombinációk tisztább hullámformákat eredményeztek mint a 6581-esé, bár a szabálytalanságok még mindig jelen vannak. A két revízió közötti másik különbség a szűrő, mivel a 6581-es változat messze elmaradt a specifikációtól.
Funkciók
három külön programozható, független audio oszcillátor (8 oktávos tartomány, kb. 16–4000 Hz) négy különböző hullámforma audiooszcillátoronként (fűrészfog, háromszög, impulzus, zaj) egy több üzemmódú szűrő, amely aluláteresztő, felüláteresztő és sávelhárító kimenetekkel rendelkezik 6 dB/oktáv (sávelhárító) vagy 12 dB/oktáv (aluláteresztő/magasáteresztő) roll-offal. A különböző szűrőmódokat néha kombinálják, hogy további hangszíneket hozzanak létre, például egy notch-reject szűrőt. három attack/decay/sustain/release (ADSR) hangerőszabályzó, egy-egy audiooszcillátorhoz. három gyűrűmodulátor oszcillátor szinkronizálás minden egyes audio oszcillátorhoz. két 8 bites analóg-digitális átalakító (jellemzően játékvezérlő lapátokhoz, de később egérhez is használták). külső hangbemenet (külső jelforrásokkal való hangkeveréshez) véletlenszám/modulációs generátor
Jegyzetek
További információk
Kategória:Hangvezérlők