|jobbra|260px|bélyegkép|Az alsólendvai Bánffy család középkori címere jobbra|260px|bélyegkép|Az alsólendvai Bánffy család későbbi címere A gróf illetve nemes alsólendvai Bánffy család egy már kihalt Zala vármegyei ősrégi és tekintélyes főnemesi család. A főnemesi családnak a sarja alsólendvai Bánffy Miklós, aki ajtónállómester 1491 és 1500 között, pozsonyi ispán, Hunyadi Mátyás király híve, alsólendvai Bánffy János, aki 1530 és 1533 a Magyar Királyság nádora, valamint alsólendvai Bánffy István, aki 1567 és 1568 között országbíró volt. A grófi címet 1622. június 22-én alsólendvai Bánffy Kristóf (1577–1644) tárnokmester szerezte meg II. Ferdinánd magyar királytól.
A család története jobbra|260px|bélyegkép|Alsólendva látképe 1660-1664-ben Montecuccoli tábornagy hagyatéka Az ősrégi Hahót-Buzád nemzetségből származó alsólendvai Bánffy család első magyarországi tagja III. István magyar király korában (1161–1173) ennek meghívására jött az országba; az újabb kutatások szerint a család ősei a 743-ban a Lex Baiuvariorumban említett bajor ősnemes Huosi-nemzetségből származtak.Tóth Endre: Hoholt – Hahót c. tanulmánya a Századok 2003/2. számában Az orlamundi grófoktól származott Hadold vitéz, akit más néven Cziriáknak is neveznek. Hahót unokája, Hahót, fia, II. Hahót (fl. 1226-1239), Vas vármegye ispánja volt. Ennek a II. Hahótnak az unokája, III. Hahót fia, István (fl. 1272-1296), Varasd megye ispánja volt és Pécz nemzetségbeli Dénes nádor lányát vette feleségül. Hahót nembeli István IV. László magyar királytól adományban kapta Alsó-Lendva, Nempti romban hevert várat egyéb városokkal, falukkal és Cserneszegh pusztával Zala, Somogy és Kőrös megyében. Őt tartják Alsólendva vára fölépítőjenek. 1291-ben Bánffy Istvánt említik az okiratok mint királyi étekfogó kancellárt. Ugyanő birtokaira királyi megerősítést nyert. 1292-ben a Kőszeghyek ellen harcolt, 1296-tól Varasd vármegye ispánja. 1301 után a Kőszeghyek bosszúból elfoglalták tőle családja ősi várát, Alsólindvát (a mai Lendva, Szlovéniában), amit csak Bánffy III. István kap vissza 1323-ban I. Károly magyar királytól. István varasdi ispán gyermeke "lendvai Miklós" (fl. 1319-1359) volt, aki a családot felemelte az ismeretlenségből a 14. század elején. Hahót nembeli Lendvai Miklós 1343 és 1346 között, majd 1353 és 1356 között horvát-dalmát bán. Az alsólendvai Bánffy család alapítója, nagybirtokos, több vármegye főispánja, a Lendvai vár ura volt. Lendvai Miklós Károly Róbert uralkodása alatt állt a király hűségére, mely a család fényes karrierjének a kezdetét jelentette. 1343-ban zalai ispán és főlovászmester lett szlavón bán, utódai pedig ezt tisztségét (bán-fi) őrizték meg nevükben. A néhány évvel később már alsólendvai Bánffy néven ismert család még közel 300 évig volt egyik meghatározója Zala megye történetének. Lendvai Miklós bán 1324 és 1343 között Zala vármegye ispánja, aki részt vett az osztrák háborúban, és a királyné főlovászmestere is lett. Kinevezték Tótország bánjává, és ebben a titulusában érdemeket szerzett Horvátország visszafoglalásában. Zára és Velence ellen is harcolt, de árulással vádolták, így a király elvette tőle báni rangját, amit aztán később visszakapott. Neve szerepel az 1358-as zárai béke nevű okmányon is, amelyben Velence lemondott Dalmáciáról a Magyar Királyság javára. 1361 körül veszthette életét. Öt fia született, akik közül István 1366-ban zagoriai ispán (Varasd vármegye), majd 1383-tól szlavóniai bán. Neki két fia volt, de egyiküknek sem született további örököse, így István ága kihalt. Említenek még egy Jánost is, aki szintén zagoriai (azaz Varasd vármegyei) ispán volt, 1383 körül.Nagy Iván: Magyarország családai. ELSŐ KÖTET. Bánffy család. (Alsó-Lindvai.)Engel: Engel Pál: Magyarország világi archontológiája, 1301-1457 - Középkori magyar genealógia. Budapest: MTA Történettudományi Intézete. 1996.Halász: B. Halász Éva: Hahót Miklós szlavón báni működése (1343–1356) in: Középkortörténti tanulmányok 6. (szerk. G. Tóth Péter, Szabó Pál). Szeged: JATE. 2010. 7–12. o. Lendvai Miklós bánnak az egyik fia, alsólendvai Bánffy István (fl. 1335-1385), aki Varasd megyei ispánja volt 1366 és 1372 között, szlavonai bán 1381 és 1385 között. Bánffy Istvántól két fiú származott de az ő ága hamarosan kihalt.
A másik gyermeke Lendvai Miklós bánnak, Bánffy László (fl. 1356-1381), jómódú zalai földbirtokos, akinek a gyermeke alsólendvai Bánffy Zsigmond (fl. 1394-1410), aki feleségül vette a szintén zalai tehetős nemesi Salamonváry családból való Salamonvári Beatrix (fl. 1403-1421) kisasszonyt, akinek a szülei Salamonvári János mester (1330-1379), csanádi ispán, a királyi udvar katonája (aulae regiae miles), és a Türje nemzetségbeli Szentgróti Klára (fl. 1368-1391) voltak. Bánffy Zsigmond és Salomvári Beatrix frigyéből csak leánygyermekek születtek: alsólendvai Bánffy Sára (fl. 1407-1411), akinek a férje losonczi Bánffy László, alsólendvai Bánffy Katalin (fl. 1403-1453), akinek a férje Herbortyai Osl fia János (fl. 1401-1453), valamint alsólendvai Bánffy Dorottya, akinek a férje ghymesi és gácsi Forgách János (fl. 1411-1464) volt. A három lánnyal kihalt Bánffy Zsigmond fiúága. Bánffy Zsigmondnak és Salomváry Beatrix birtokállományának egy jelentős része a csébi Pogány család kezébe került, mivel herbortyai Osl fia Jánosné alsólendvai Bánffy Katalinnak a lánya herbotyai Osl Borbála (fl. 1455–1475), aki hitvese volt csébi Pogány Imre (fl. 1458–1475) zalai földbirtokosnak.
A Lendvai Miklós bánnak a fia, aki tovább vitte a családját alsólendvai Bánffy II. János (fl. 1366-1396), aki 1366 és 1372 között Varasd megye ispánja, 1381 és 1385 között Szlavónia bánja, majd 1386 és 1387 között macsói bán volt. Bánffy János feleségül vette felsőlindvai Széchy Miklós nádornak a lányát, akinek az anyja Debreceni Dózsa nádor unokája, Debreceni Margit volt. Bánffy János és Széchy Margit frigyéből két fiúgyermek ismert: Bánffy János (fl. 1377-1405) és Bánffy István (fl. 1377-1416); egyik sem töltött be fontosabb méltóságot. Az utóbbi, Bánffy István nemzette Bánffy Pál (fl. 1416-1471) ajtónálló mestert, valamint alsólendvai Bánffy István (fl. 1411-1448) nagybirtokost, hadvezért, akik külön két ágat alapítottak. Pál ága István fia, Bánffy Pál (fl. 1416-1471), ajtónállómester, 1453-ban zalai ispán volt. Pál esküdt ellensége volt a Hunyadi-családnak, Miklós pedig lelkes híve Mátyás királynak. Bánffy Pál eleinte Zsigmond király ellenfele volt, majd a pártjára állt és a Sárkányos rend tagja lett. A törökökkel kötött szegedi békének fő értelmi szerzője és I. Ulászlót ő vette rá annak megkötésére és az azt megerősítő esküre. Hunyadi kormányzósága alatt hivatalt nem vállalt. I. Ulászlótól pénzverési engedélyt kapott Lendva és Bolondóc várára. A gyermek király, V. László magyar király uralma alatt hamarosan zalai főispán lett, majd, királyi trónálló. A Hunyadi árvak elvesztésére kieszelt tervben pedig csúnya szerepe volt, Hunyadi László elítélésében is részt vett, sőt ennek lefejezése után az elkobozott Hunyadi vagyonon Garaival, Újlakival együtt akar osztozkodni. Mátyást sem ismerte el királynak, hanem vele szemben Frigyes német császárt pártolta. 1459-ben Frigyes magyar királlyá választásánál is jelen volt és a kiállított oklevelet ő is aláírta.
Bánffy Pál ajtónállómester első felesége Stiborcz Margit (fl. 1437-1457), akinek az apai nagyapja Stiborici Stibor (1347–1414), erdélyi vajda, a Sárkány Lovagrend tagja volt. Bánffy Pálnak a második hitvese özvegy horogszeghi Szilágyi Mihály kormányzóné ecsedi Báthory Margit (fl. 1464-1498) asszony, akinek az apja ecsedi Báthory István országbíró volt. Első nejétől származott: Rozgonyi Jánosné Bánffy Dorottya, felsőlendvai Széchy Miklósné Bánffy Borbála, nádasdi Ongor Jánosné Bánffy Margit, Czudar Jakabné Bánffy Julianna, illetve Bánffy János (fl. 1450-1509), akinek az első neje homonai Drugeth Katalin, a második szomszédvári Henning Margit lett. Bánffy Pál második nejétől, Báthory Margittól származott Bánffy Erzsébet (fl. 1490-1493), akinek az első férje Rozgonyi László, a második Kanizsai György lett.
Bánffy János és Drugeth Katalin fiúgyermekei alsólendvai Bánffy Zsigmond, aki Mohácson hunyt el 1526-ban, valamint alsólendvai Bánffy Antal (fl. 1507-1528), földbirtokos, akinek a felesége szerdahelyi Dersffy Potenciana, Dersffy István és laki Thurzó Katalinnak a lánya. Bánffy Antal korai halála után Derffy Potenciana újra ment férjhez; Potenciánát feleségül vette báró kőszegi Jurisics Miklós (1490–1544), a „kőszegi hős". Bánffy János és Drugeth Katalin lánya Bánffy Dorottya, előbb Táczay Miklósné, majd Loboczki Mihályné. Bánffy János és Henning Margit egyetlen lánya alsólendvai Bánffy Katalin, akinek a férje Georg von Teuffenbach lett. Bánffy Antal halálával kihalt fiúágon Bánffy Pál ága.
István ága jobbra|200px|bélyegkép|Az Alsólindvai Bánffy nemzetség naplója Az alsólendvai Bánffy családot Bánffy Pál ajtónállómester fivére, István fia, alsólendvai Bánffy István (fl. 1411-1448) vitte tovább. Korán árván maradt fivérével Bánffy Pállal. Mostohaatyjuknak, Blagay Lászlónak felügyelete alatt nevelkedtek. 1433-ban luxemburgi Zsigmond királyt elkísérte Rómába császári, koronázásra. Hosszú időt töltött a szentvárosban. Ez alkalommal nemcsak magának szerzett különféle kiváltságokat a Szentszéktől, hanem kegyúri templomai részére is, így a szemenyei Boldogságos Szűz, a tornyiszentmiklósi és a bánokszentgyörgyi plébániatemplomok részére búcsúkat. István többnyire katonáskodott, több hadjáratban részt vett, 1439-ben is ott, volt Albert király titeli táborában, ahol ki is tüntette magát.Zalamegyei Ujság, 1943. január-március (26. évfolyam, 1-72. szám)1943-03-05 / 52. szám Hunyadi Jánoshoz még éppen meleg barátság fűzte. Nem is maradt el egyetlen hadjáratból sem; életét is ott végezte a csata téren; 1448. október 17-én hunyt el a rigomezei csatában. Bánffy István kétszer nősült: az első nejétől, származott a fia Bánffy Jakab (fl. 1453-1500), a második nejétől, az Aba nemzetségbeli Kompolti Erzsébettől (fl. 1452-1458) származott lánya Kanizsai Imréné alsólendvai Bánffy Dorottya, illetve alsólendvai Bánffy Miklós (fl. 1453-1501), ajtónállómester, Pozsony megye főispánja.