Rami Jagafarovics Garipov, , baskírul: Рәми Йәғәфәр улы Ғарипов (Arkaulovo, 1932. február 12. – Ufa, 1977. február 20.) baskír költő, író, drámaíró, műfordító.
Életútja 1932. február 12-én született a Baskír ASZSZK-hoz tartozó Arkaulovo faluban. Szülőfalujában végezte az általános iskola hét osztályát, majd az ufai 9. számú középiskolában tanult tovább.
1950 és 1955 között a Makszim Gorkij Irodalmi Intézet hallgatója volt Moszkvában. Ezt követően a Szovjet Baskortosztani újság, az Agidel folyóirat és a baskír könyvkiadó szépirodalmi szerkesztőségében dolgozott. 1959 és 1964 között szülőföldjén élt, a Jurjuzany kolhoz Komszomol-szervezetének és a Szalavat járás Szargamis állami gazdaságának titkáraként, valamint a szalavati helyi újság főszerkesztőjeként dolgozott. 1964 és 1966 között a Szovjet Baskortosztani újság irodalmi munkatársa, 1968 és 1972 között a Baskorsztan Kizi magazin ügyvezető titkára volt.
A szovjet nemzeti politikához való kritikus hozzáállása miatt a tehetséges költőt üldözték. Élete során sok verse kiadatlan maradt. Az 1964-ben írt 1937 című költemény csak 1987-ben jelent meg. 1960 óta volt tagja a Szovjetunió Írószövetségének, ahonnan egy anyanyelve iránti szeretetről szóló vers miatt kizárták.
1977. február 20-án szívelégtelenségben halt meg. Az ufai muszlim temetőben temették el. Posztumusz elnyerte a Szalavat Julajevről elnevezett köztársasági díjat (1988) és a baskír népi költő címet (1992).
Munkássága 1950-ben jelent meg az első költeménye. Az első verseskötete, a Jurjuzany 1954-ben került kiadásra, mikor a moszkvai Irodalmi Intézet hallgatója volt. A Kővirág (1958) és A pacsirta éneke (1964) című versgyűjteményét szülőföldjének, a természetnek és honfitársainak dedikálta. Az ezt követő Repülés (1966), Az áhított szó” (1969), a Menyasszony és vőlegény (1974) versesköteteiben érezhető a filozófiai szövegek iránti vonzalom. Az élet értelméről, az emberek történelmi sorsáról, a nemzedékek lelki kapcsolatáról való elmélkedések, az anyanyelv és kultúra jövőjéért való szorongás.
Műfordítóként is jelentős életművet alkotott. Puskin, Lermontov, Jeszenyin, Blok, Heine, Rúdaki és Gamzatov költeményeit fordította baskír nyelvre. Ivan Franko novelláinak fordítása 1959-ben jelent meg A fényhez címmel. Fordítói munkájának az eredménye az 1991-ben kiadott Antológiám'' című könyv.
Művei Eredeti cím A cím fordítása Megjelenés helye IdejeЙүрүҙән Jurjuzany Ufa 1954Таш сәскә Kővirág Ufa 1958Һабантурғай йырҙары A pacsirta éneke Ufa 1964Осоу Repülés Ufa 1966Аманат Az áhított szó Ufa 1969Миләш — кәләш Menyasszony és vőlegény Ufa 1974
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:1932-ben született személyek Kategória:1977-ben elhunyt személyek Kategória:Baskírok Kategória:Szovjet költők Kategória:Szovjet írók Kategória:Szocialista realista írók, költők Kategória:Szovjet műfordítók