Michel Auclair, született Vladimir Vujović, , (Koblenz, Weimari köztársaság, 1922. szeptember 9. – Fayence, Var megye, Franciaország, 1988. január 7.) francia színpadi és filmszínész.

Élete Származása

Vladimir Vujović a németországi Koblenzben született 1922-ben. Édesapja Vojislav „Voja” Vujović szerb ügyvéd (1897–1936) volt, szociáldemokrata, később kommunista aktivista és forradalmár, a Kommunista Internacionálé egyik ifjúsági titkára. Édesanyja a francia Charlotte Gabrielle Germaine Caspar biológia-tanárnő (1895–1990) szintén a nemzetközi kommunista mozgalom aktivistája. A Komintern 1921-es moszkvai kongresszusán ismerkedett meg Vujović-csal, 1922-ben összeházasodtak. Fiuk, Vladimir még abban az évben megszületett.

Vladimir hároméves volt, amikor anyjával Párizsba költözött. Szülei még 1927 előtt elváltak, a gyermek Vladimir az anyjával maradt. A válás dátuma nem ismeretes, de Charlotte Caspar 1932-ben Vitry-sur-Seine-ben újra férjhez ment. Második férje Raymond Guilloré (1903-1989) francia jogász-közgazdász lett, szindikalista aktivista, a „La Révolution prolétarienne” újság szerkesztője.

Vladimir apja, Vojislav Vujović Moszkvában dolgozott tovább, a kommunista mozgalom balos ellenzékéhez tartozott, Zinovjev csoportjával szimpatizált. 1927-ben (Trockijjal egyidőben) kizárták a Szovjetunió Kommunista Pártjából, 1928-ban letartóztatták, száműzték. 1936-ban halálra ítélték és kivégezték. Élettársát (egyes források szerint második feleségét), az orosz-lengyel Regina „Rega” Lwowna Budzinskaját (1897-1937), a Nyugati Kisebbségek Nemzetközi Kommunista Egyetemének (KUNMZ) rektorát, akitől 1933-ban született egy Janjina nevű közös lányuk, 1927-ben ugyanígy leváltották, kizárták a pártból, 1935-ben internálták, a táborban 1937-ben kivégezték. Vojislav Vujović két fivére, Gregor Vujović (1901–1937) és Radomir Vujović (1895–1938) szintén a sztálini tisztogatások áldozatává váltak. (Sztálin halála után rehabilitálták őket). Az első feleség, Charlotte Caspar-Guilloré és felnőtt fia, Vladimir − aki már Michel Auclair néven élt − sikertelenül próbáltak részleteket megtudni Vojislav Vujović és fivérei nyughelyéről.

Színészi pályája Michel Auclair három éves volt, amikor anyjával együtt Párizsba költözött. Itt végezte tanulmányait, először orvosnak tanult, majd a Conservatoire national supérieur d’art dramatique színművészeti főiskolára járt. Színészi pályáját 1942-ben kezdte, Párizs 8. kerületében, a Théâtre des Mathurins színházban debütált. Színpadi munkássága során klasszikus és kortárs darabokban egyaránt fellépett, játszott Paul Claudel, William Shakespeare, Arthur Miller, Jean Racine, Molière, Henrik Ibsen és Victor Hugo színműveiben.

Művésznevét Charles Vildrac költő, ifjúsági író Michel Auclair című színművének címszereplőjétől kölcsönözte. A darabot Vladimir születési évében, 1922-ben mutatta be a párizsi Théâtre du Vieux-Colombier színház.

Első filmszerepét 1946-ban kapta Jacqueline Audry rendezőtől, aki máris komoly szerepet adott neki Les Malheurs de Sophie című romantikus történelmi kalandfilmjében. Figyelemre méltó alakítást nyújtott René Clément rendező 1947-es Az elátkozott hajó-jában, Henri-Georges Clouzot rendező 1948-as Manon c. klasszikus filmjében, André Cayatte 1950-es Justice est faite c. drámájában, 1959-ben Jean Delannoy rendező Maigret és a Saint-Fiacre ügy c. bűnügyi filmjében, Roger Leenhardt 1962-es Le rendez-vous de minuit c. drámájában és Jacques Deray 1962-es Symphonie pour un massacre c. bűnügyi filmdrámájában. 1959-ben Édith Piaffal együtt főszerepelt a Les amants de demain-ben. Feltűnt néhány nemzetközi produkcióban is, így Stanley Donen 1956-os Mókás arc (Funny Face) című romantikus vígjátékában filozófia professzort alakított Fred Astaire és Audrey Hepburn partnereként, valamint a francia titkosszolgálat ezredesét játszotta Fred Zinnemann 1973-as sikerfilmjében, A Sakál napjában.

1972-ben megszületett David nevű fia. Michel Auclair 1988-ban, 65 éves korában hunyt el agyvérzés következtében, Fayence városában (Var megyében). A közeli Saint-Paul-en-Forêt-ben temették el.

Fontosabb filmszerepei

1946: Les malheurs de Sophie; Paul d’Auber 1946: A szép és a szörnyeteg (La belle et la bête); Ludovic 1947: Az elátkozott hajó (Les maudits); Willy Morus 1949: Le paradis des pilotes perdus; Léonard François 1950: Pas de pitié pour les femmes; Michel Dunan 1952: Vörösingesek − Anita Garibaldi (Camicie rosse); önkéntes (névtelenül) 1952: La fête à Henriette; Marcel / Maurice 1954: A Versailles-i kastély (Si Versailles m’était conté…); Jacques Damiens 1954: La patrouille des sables; Pierre de Prémont 1954: Bonnes à tuer; François „Larry” Roques 1955: Andrea Chénier; Andrea Chénier 1957: Mókás arc (Funny Face); Émile Flostre professzor 1957: Der Fuchs von Paris; André 1959: Les amants de demain, Pierre Montfort 1959: Maigret és a Saint-Fiacre ügy (Maigret et l’affaire Saint-Fiacre); Maurice de Saint-Fiacre 1960: Une fille pour l’été; Philippe 1962: Le rendez-vous de minuit; Jacques 1963: Symphonie pour un massacre; Clavet 1963: Vacances portugaises; Michel 1965: Jó reggelt, búbánat! (Bonjour tristesse), tévéfilm; Raymond 1966: Kék expressz (Le train bleu s’arrête 13 fois), tévésorozat; Charles 1966: Apa útja (Le voyage du père); Marie-Louise barátja 1968: Modern Monte Cristo (Sous le signe de Monte-Cristo); Villefort 1969: Sous le signe du taureau; Magnin bankár 1970: Le coeur fou; Serge Menessier 1971: Egy válás meglepetései (Les mariés de l’an deux); a herceg 1973: Décembre; St-Méran ezredes 1973: A Sakál napja (The Day of the Jackal); Rolland ezredes 1973: Story of a Love Story; Georges 1974: Les guichets du Louvre; M. Edmond 1975: Franciaországi emlékek (Souvenirs d’en France); Hector Pedret 1976: Bonjour Paris, tévésorozat; Pierre Flinois 1977: Fayard bíró, akit seriffnek hívtak (Le juge Fayard dit Le Shériff); Simon Pradaldit „doktor” 1977: Moulin felügyelő (Commissaire Moulin), tévésorozat; Kirs felügyelő 1979: Viharos életek (Le coup de sirocco); Lucien Bonheur 1980: Három felesleges ember (3 hommes à abattre); Leprince 1981: Egy zsaru bőréért (Pour la peau d’un flic); Haymann 1982: Ezer milliárd dollár (Mille milliards de dollars); Michel Saint-Claude 1982: Deux heures moins le quart avant Jésus-Christ; Demetrius consul 1982: Enigma; orvos 1983: A szép fogolynő (La belle captive); Walter hangja 1978–1983: Les cinq dernières minutes, tévésorozat; Fondier 1983: Bel ami, tévé-minisorozat; M. Walter 1984: Rue barbare; Georges Chetman 1984: Tiszta ügy (Le bon plaisir), Herbert 1985: Kolumbusz Kristóf (Christopher Columbus), tévésorozat; Luis De Santangel 1989: Sötétség borítja a Földet (Torquemada); névtelen szerep

Jegyzetek

Források

További információ

Kategória:1922-ben született személyek Kategória:1988-ban elhunyt személyek Kategória:Francia színészek Kategória:Szerbek Kategória:Nevet változtatott francia személyek Kategória:Koblenziek