Gáspár János (Martonos, 1859. november 15. – Firtosmartonos, 1938. április 1.) tanár, kémikus, unitárius egyházi tanácsos.
Életpályája 1878-ban érettségizett a kolozsvári unitárius főgimnáziumban. 1883-ban a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen középiskolai tanári oklevelet szerzett. Itt tanára volt Fabinyi Rudolf.Gulyás Pál, i.m. 1883–1889 között a Kolozsvári Tudományegyetem Kémiai Intézetének tanársegédje volt. 1886-ban szerzett Kolozsváron bölcsészdoktori oklevelet. Budapesten Wartha Vince is foglalkozott vele. Közben a müncheni és a zürichi politechnikumban is tanult. Münchenben Franz von Soxhlet és Ewald Wollny, Zürichben Georg Lunge és Ernst Schulze voltak a mesterei. Párizsban a Pasteur Intézetben is végzett gyakorlatot. 1889–90-ben a magyaróvári mezőgazdasági akadémián a vegytan segédtanára volt. 1890–1899 között a temesvári főreáliskolában a vegytan és a fizika rendes tanára volt, majd egy tanévre – 1899–1900-ban – a Központi Szőlészeti Kísérleti Állomás vegyészeti laboratóriumának berendezésénél való közreműködésért szabadságolták. 1896–97-ben a temesvári Természettudományi Füzetek társszerkesztője volt. 1900–1909 között a Központi Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézet osztályvezető vegyésze, 1909–1917 között osztályvezető fővegyésze volt. 1917-ben nyugalomba vonult. Életének utolsó éveiben szülővárosában élt.
A magyar élelmiszer-kémiai kutatások egyik úttörőjeként ampelológiai, levegő- és talajkémiai vizsgálatokkal is foglalkozott. Elsőként elemezte Temesvár, majd Temes vármegye ivóvízkészletét és talaját. Alapvetően új eredményeket ért el a magyar búza kémiai összetételének tisztázása terén (Hankó Vilmossal).
Családja Szülei Gáspár András birtokos és martonosi Gálffy Zsuzsanna voltak. Édesanyja, martonosi Gálffy Mihály (1817–1854) a Makk-féle összeesküvésben való részvételéért kivégzett székely vértanú rokona volt.
Művei Tanulmány a tömjénről [gumi olibanum]. Az oliban 12 új származékának előállítása (Egyetemi doktori értekezés; Kolozsvár, 1886) A gázok elnyeletése üveg által (Kolozsvár, 1886) Temesvár ivóvize és talajlevegőjének elemzése (Temesvár, 1891) A chemia szerepe az iparban és a kereskedelemben (Temesvár, 1891) Temesvár mély kútvizeinek elemzése (Természettudományi füzetek; Temesvár, 1894; németül is) A temesvári dómtéri ártézi kútvíz elemzése (Természettudományi füzetek; Temesvár, 1895; németül is) A tápszerek vizsgálata (Természettudományi füzetek; Temesvár, 1895) Temesmegyei talajok elemzése (Természettudományi füzetek; Temesvár, 1896) A magyar búza chemiai összetétele (Hankó Vilmossal) – Adatok a búzasikér chemiai összetételéhez (Mathematikai és természettudományi értesítő, 1899) Amerikai szőlővesszők elemzése (A Központi Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézet Közleményei, 1903) Baranyamegyei borok elemzése (A Központi Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézet Évkönyve, 1904) Újabb szőlővédelmi anyagok (A Központi Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézet évkönyve; Budapest, 1912) A mustok és borok összetételére közreható termelési tényezők (Budapest, 1913) A rézgálickérdés a szőlőművelésben (Köztelek, 1915) A thanaton és a szőlőmoly elleni védelem (Borászati Lapok, 1917)
Díjai Az MTA Lévay-jutalma (Hankó Vilmossal, 1897)
Jegyzetek
Források Névpont.hu 10. kötet, Budapest, 1992. 467–469. o.
További információk Kelemen: Unitárius kislexikon. Budapest, Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, 1999
Kategória:1859-ben született személyek Kategória:1938-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar kémikusok Kategória:Unitárius egyházi személyek