bélyeg|263px|Orvos a betegágynál (Samuel Luke Fildes festménye) Az orvos egészségügyi végzettséggel rendelkező, hivatásos szakember, aki a betegségek megelőzésével, felismerésével, gyógyításával és az egészség helyreállításával foglalkozik. Tevékenysége kiterjed a diagnosztikai vizsgálatokra, terápiás beavatkozásokra, a betegek gondozására és egészségnevelésére.
Az orvosi hivatás gyakorlása legtöbb országban felsőfokú orvosi diploma megszerzéséhez és hatósági engedélyhez kötött. Magyarországon a szakmai tevékenységet az 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről és kapcsolódó jogszabályok szabályozzák, az orvosok országos nyilvántartásba vételével együtt.
Világszerte többféle orvosi képesítés létezik, például az M.D. (Doctor of Medicine), az M.B.B.S. (Bachelor of Medicine, Bachelor of Surgery) vagy az D.O. (Doctor of Osteopathy), amelyek jogosultságai országonként eltérhetnek. Az orvosi szakma a Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a szakmai kamarák által meghatározott etikai normák és irányelvek szerint működik.
Története jobbra|bélyegkép|265px|Avicenna középkori arab orvos portréja bélyegkép|265px|Egy védőfelszerelésbe öltözött kínai orvos fogadja az első fertőzött betegek egyikét a COVID–19-pandémia kitörésének első hónapjában a vuhani kórházban, 2020 januárjában Az orvoslás története az emberiség hajnaláig nyúlik vissza, amikor a gyógyítás feladata az őskori közösségekben a sámánok, varázslók és gyógyítók kezében volt. E korai gyógyítók gyógynövényeket, sebészi beavatkozások kezdetleges formáit és vallási rítusokat alkalmaztak a betegségek kezelésére.Porter, Roy: The Greatest Benefit to Mankind: A Medical History of Humanity. W. W. Norton & Company, 1999.
Az ókori Egyiptomban az orvostudomány intézményes formát öltött. A fáraók udvarában szolgáló orvosok, például Imhotep, fejlett sebészeti, fogászati és gyógyszerészeti ismeretekkel rendelkeztek, melyeket papirusztekercseken, így az Ebers-papiruszon is megörökítettek.Breasted, James Henry: The Edwin Smith Surgical Papyrus. University of Chicago Press, 1930.
Az ókori Görögországban a gyógyítás világi hivatássá vált. Hippokratész (i. e. 460–377) rendszerezte a korábbi tudást és megalkotta a hippokratészi esküt, amely az orvosi hivatás etikai alapjává vált.Jouanna, Jacques: Hippocrates. Johns Hopkins University Press, 1999. Az ókor végén Galénosz munkái meghatározták az európai és közel-keleti orvosi gyakorlatot évszázadokon át.
A Római Birodalomban a katonaság és a városi lakosság egészségügyi ellátását is megszervezték. A birodalom bukása után a középkori Európában a kolostorok falai közé szorult vissza a gyógyítás, ahol a szerzetesek ápolták a betegeket, másolták és megőrizték az antik orvosi műveket.Siraisi, Nancy G.: Medieval & Early Renaissance Medicine. University of Chicago Press, 1990.
A középkori iszlám világban az orvostudomány virágzását olyan tudósok munkássága fémjelezte, mint Ar-Rázi és Avicenna. Avicenna Kánon című enciklopédiája a középkori Európa egyetemein is alapvető tankönyv volt.Gutas, Dimitri: Avicenna and the Aristotelian Tradition. Brill, 2001.
A reneszánsz idején az emberi anatómia ismerete jelentősen bővült, különösen Andreas Vesalius 1543-ban megjelent De humani corporis fabrica című művének köszönhetően. A 17. században William Harvey felfedezte a vérkeringés mechanizmusát, ami mérföldkőnek számított az élettanban.
A 19. század a modern orvostudomány kialakulásának kora volt: a mikrobiológia fejlődése (pl. Louis Pasteur, Robert Koch) feltárta a fertőző betegségek okait, míg az anesztézia és az antiszepszis bevezetése forradalmasította a sebészetet.Porter, Roy: Blood and Guts: A Short History of Medicine. W. W. Norton & Company, 2002.
A 20. században a vakcinák, az antibiotikumok, az orvosi képalkotás (röntgen, CT, MRI) és a szervátültetés új korszakot nyitott. A század második felében a bizonyítékokon alapuló orvoslás vált meghatározóvá, és az orvosi specializáció tovább mélyült.
Magyarországon a középkorban a gyógyítást a kolostorok mellett a városokban megjelenő orvosok és felcserek végezték. A 18. században Mária Terézia megszervezte az országos egészségügyi igazgatást, és 1769-ben megalapította a mai Semmelweis Egyetem jogelődjét Kolozsváron. A 19. században olyan magyar orvosok váltak világhírűvé, mint Semmelweis Ignác, Korányi Frigyes vagy Markusovszky Lajos.
A 21. században az orvoslás globális kihívásokkal néz szembe, beleértve az öregedő társadalomot, az új fertőző betegségeket és a krónikus betegségek növekvő terhét. A modern orvos feladatai közé tartozik a betegközpontú ellátás, az interdiszciplináris csapatmunka és az egészségmegőrzés előmozdítása.
A tevékenység szabályozása Magyarországon Magyarországon orvosi tevékenységet csak az a személy végezhet, aki szerepel az orvosok országos nyilvántartásában, és rendelkezik a Nemzeti Népegészségügyi Központ által kiállított, érvényes működési engedéllyel.
A külföldön szerzett orvosi diploma birtokában a nyilvántartásba vétel csak akkor lehetséges, ha az oklevelet valamely magyarországi orvostudományi egyetem elismeri, vagy ha azt honosítási (nosztrifikációs) eljárás keretében érvényesítik.
Az orvosok szakterületüknek megfelelően dolgozhatnak állami vagy magán fenntartású egészségügyi intézményekben, valamint saját orvosi praxisban. Munkájuk során rendszeres kapcsolatot kell tartaniuk az egészségügy irányításáért és felügyeletéért felelős szervezetekkel, többek között a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelővel (NEAK), a Nemzeti Népegészségügyi Központtal (NNK) és az Országos Kórházi Főigazgatósággal (OKFŐ).
Az orvosi hivatás gyakorlását és etikai kereteit Magyarországon több jogszabály és szakmai irányelv határozza meg, amelyek az egészségügyi ellátás minőségének biztosítását, valamint a betegek jogainak védelmét szolgálják.
Az orvosi foglalkozás Magyarországon
Foglalkozási szempontból a FEOR megkülönböztet általános orvost és szakorvost.
Általános orvos
Az általános orvos (FEOR-száma: 2211)FEOR 2211 alkalmazza a modern orvostudomány elveit és eljárásait. Praxisuk nem korlátozódik bizonyos betegségcsoportokra vagy kezelési módszerekre, egyszerűbb tanácsadó, diagnosztikai gyógyászati és megelőző orvosi szolgáltatásokat nyújt.
Feladatai közé tartozik a tanácsadás és szűrés a lakosság részére, közegészségügyi-járványügyi feladatok ellátása, egészségügyi felvilágosítás, a beteg vizsgálata, gyógykezelése, egészségi állapotának ellenőrzése, betegek és családtagjaik tájékoztatása a kezelésről, gondozásról és szükség esetén szakorvosi vizsgálatra, vagy fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásra utalása, orvosi rehabilitálás végzése, laboratóriumi vizsgálatok, röntgen és egyéb diagnosztikai eljárások elrendelése és eredményük elemzése, betegek egészségügyi adatainak nyilvántartása és továbbítása, egészségügyi statisztikák készítése, ügyeleti szolgálat ellátása, látlelet kiadása és halottvizsgálat.
Szakorvos A szakorvos (FEOR-száma: 2212)FEOR 2212 A modern orvostudomány elveit és eljárásait alkalmazza bizonyos betegségcsoportokra, betegségtípusokra, kezelési módokra specializálódva szakvizsgálatokat végezve, diagnosztikai, orvosi, sebészeti, fizikai és pszichológiai technikákat alkalmazva (megelőzi, diagnosztizálja és kezeli a humán betegségeket és sérüléseket). Szakterületén orvosi kutatást és oktatást végez.
Feladataihoz sorolhatók a szakorvosi kezelések, a betegek más szakorvosi kezelésekre utalása, betegek egészségügyi adatainak nyilvántartása és továbbítása, laboratóriumi vizsgálatok, röntgen és egyéb diagnosztikai eljárások elrendelése és eredményük elemzése, páciensek és családtagjaik tájékoztatása a kezelésről és gondozásról, egészségügyi statisztikák készítése, ügyeleti szolgálat ellátása, orvosszakértői tevékenység végzése, halottvizsgálat, valamint tudományos kutatás és ahhoz kapcsolódó közlemények készítése.
Orvosi eskü
Az orvosi eskü szövege Magyarországon:
Én ... esküszöm, hogy orvosi hivatásomhoz mindenkor méltó magatartást tanúsítok. Orvosi tudásomat a betegségek megelőzésére, a betegek testi-lelki javára, betegségük gyógyítására fordítom. A hozzám fordulók bizalmával, kiszolgáltatott helyzetével visszaélni nem fogok, titkaikat fel nem fedem. Egyenlő figyelemmel és gondossággal gyógyítok minden embert. Tudásomat és gyakorlati ismereteimet állandó képzéssel magas szinten tartom, de ismereteim és képességeim korlátait is tudomásul veszem. Az orvosi működésemmel kapcsolatos etikai követelményeket tiszteletben tartom. Arra törekszem, hogy az orvostudomány, valamint az Orvostudományi Egyetem jó hírnevét öregbítsem és megbecsülését előmozdítsam.
Orvosi titoktartás Az orvosi titoktartás az orvos hivatásának alapvető etikai és jogi kötelezettsége, amely kiterjed minden olyan információra, amely a beteg egészségi állapotára, személyes adataira vagy magánéletére vonatkozik, és amelyet az orvos a gyógyítás során tudomására jutott.
A titoktartási kötelezettség alól a beteg írásbeli hozzájárulása vagy törvényben meghatározott esetek adhatnak felmentést. Ilyen kivétel például: hatósági vagy bírósági eljárás, amelyben jogszabály kötelezi az orvost az adatszolgáltatásra, közegészségügyi-járványügyi intézkedés, a beteg vagy más személy életének, testi épségének közvetlen veszélyeztetése, kiskorú vagy cselekvőképtelen személy érdekében szükséges tájékoztatás.
Magyarországon a titoktartás megszegése jogi következményekkel járhat, amelyek polgári, fegyelmi vagy büntetőjogi felelősségre vonást vonhatnak maguk után.
Az orvosi eskü és az etikai kódex egyaránt előírja, hogy a titoktartási kötelezettség a beteg halála után is fennmarad, kivéve, ha a nyilvánosságra hozatal tudományos vagy történeti kutatás célját szolgálja, és jogszabály ezt lehetővé teszi.
Munkakörök és beosztások Munkakörök Az Egészségügyért felelős Minisztérium irányítása alatti közalkalmazott esetében (ha nem oktató) a 356/2008 Kormányrendelet szerinti munkakörök: orvos: általános orvosi diploma szakorvos: általános orvosi diploma + szakvizsga
Beosztások Intézményi hatáskörben az alábbi beosztások alkalmazása az általános: szakorvos adjunktus főorvos részlegvezető osztályvezető igazgató
Képzési idő Magyarországon ahhoz, hogy egy orvos dolgozhasson vagy kutathasson egy adott szakterületen, le kell tennie legalább egy orvosi szakvizsgát. Általában a rezidens évek után vizsgáznak az általános orvosok, utána válik belőlük szakorvos. A higiénikus orvosok, akiket a Szovjetunió fennállása idejében képeztek, szintén tehetnek Magyarországon orvosi szakvizsgát - csakúgy, mint az általános orvosi végzettségűek.
Elsőként megszerezhető szakképzések SzakképzésKépzési időAneszteziológia és intenzív terápia60 hónapArc-, állcsont-, és szájsebészet70 hónapBelgyógyászat60 hónapBelgyógyászati angiológia55 hónapBőr-, nemigyógyászat és kozmetológia60 hónapCsecsemő- és gyermekgyógyászat52 hónapÉrsebészet71 hónapFoglalkozás-orvostan50 hónapFül-orr-gégegyógyászat60 hónapGasztroenterológia60 hónapGeriátria58 hónapGyermek- és ifjúságpszichiátria59 hónapGyermeksebészet75 hónapHáziorvostan39 hónapHematológia48 hónapIdegsebészet72 hónapIgazságügyi orvostan57 hónapInfektológia55 hónapKardiológia60 hónapKlinikai genetika51 hónapKlinikai laboratóriumi genetika51 hónapKlinikai onkológia60 hónapMegelőző orvostan és népegészségtan48 hónapMellkassebészet60 hónapNefrológia60 hónapNeurológia54 hónapNukleáris medicina57 hónapOrtopédia és traumatológia72 hónapOrvosi laboratóriumi diagnosztika54 hónapOrvosi mikrobiológia58 hónapOxyológia és sürgősségi orvostan60 hónapPatológia62 hónapPlasztikai és égés-sebészet73 hónapPszichiátria59 hónapRadiológia62 hónapRehabilitációs medicina52 hónapReumatológia60 hónapSebészet72 hónapSugárterápia58 hónapSzemészet51 hónapSzívsebészet75 hónapSzülészet-nőgyógyászat53 hónapTranszfuziológia39 hónapTüdőgyógyászat58 hónapUrológia60 hónap
Ráépített szakképzések