Tomislav Karamarko (Zára, 1959. május 25.) horvát politikus, aki 2016 januárja és júniusa között Horvátország első miniszterelnök-helyettese volt. 2008 és 2011 között Jadranka Kosor kormányában a belügyminiszteri tisztséget töltötte be.

Élete Karamarko Zárában született egy szerb nemzetiségű családban, családjának egy része jelenleg is Szerbiában él. Ötéves korában családjával Zágrábba költözött. Az elemi iskolát az Obrovac melletti Kruševóban, a középiskolát Zágrábban végezte. Középiskolai tanulmányai során Karamarko gitározott és fellépett a Diákotthonban, ahol más népszerű zenekarok is koncerteztek. Fiatal korában kosárlabdázott, és majdnem csatlakozott néhány kosárlabdaklubhoz, végül azonban a sport helyett a tanulást választotta. 1979-ben beiratkozott a Zágrábi Egyetem Jogi Karára, de később ottani tanulmányait abbahagyta, és 1982-ben a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar történelem szakára ment át, mielőtt 1985-ben diplomázott. Az 1980-as években ismerkedett meg leendő feleségével, Enisa Muftić-tyal, Osman Muftić lányával, aki 1990-ben rövid ideig tudományos miniszterként dolgozott Stjepan Mesić kormányában.

Politikai pályafutása Karamarko 1989-ben lépett be a Horvát Demokratikus Közösségbe, 1991 júniusában pedig Josip Manolić horvát miniszterelnök kabinetfőnökévé nevezték ki. Manolić után 1992 szeptemberéig Franjo Gregurić kabinetfőnöke volt. Ezt követően a horvát parlament elnökének, Stjepan Mesićnek a kabinetfőnöke lett. Egy évvel később a zágrábi rendőrség vezetője lett, 1996-ban pedig belügyminiszter-helyettessé nevezték ki. Emellett 1998-ban a Horvát Autóklub titkára lett. A 2000-es elnökválasztás során Stjepan Mesić választási kampányát vezette. Miután Mesić megnyerte a választást, Karamarkót nemzetbiztonsági tanácsadójának és a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetőjének nevezte ki."National Security Office", soa.hr; accessed 1 June 2016. 2002-ben a Hírszerző Ügynökség (POA),"Counterintelligence Agency". soa.hr. 2006-ban pedig a Biztonsági és Hírszerző Ügynökség (SOA) igazgatójává nevezték ki."Security and Intelligence Agency", soa.hr; accessed 1 June 2016.

2008 októberében Ivo Sanader miniszterelnök belügyminiszternek nevezte ki, és 2011 decemberéig maradt ezen a poszton, amikor is a HDZ vereséget szenvedett a 2011-es általános választásokon. Ezután független miniszterként tevékenykedett 2011 szeptemberéig, amikor másodszor csatlakozott a HDZ-hez. 2012 májusában megnyerte a párt elnökválasztását, és Jadranka Kosor volt miniszterelnök utódjaként a HDZ negyedik elnöke lett. Az elnök választás után Karamarko radikalizálta pártja politikáját, és végül az ország egyik legnépszerűtlenebb politikusa lett. A népszerűségvesztés arra kényszerítette pártját, hogy a 2015-ös parlamenti választások után koalícióra lépjen egy új párttal a Független Listák Hídja (Most) párttal. A koalíció azért jött létre, mert Most meglepő módon 19 mandátumot szerzett a parlamentben, és így a következő kormányalakítás „királycsinálója” lett, és döntőnek bizonyult abban, hogy konzervatív vagy szociáldemokrata kormány alakul-e. A HDZ és a Most közötti tárgyalások után 2016. január 22-én mindkét fél megegyezett abban, hogy Horvátország új kormányfőjévé a párton kívüli Tihomir Oreškovićot választják, míg Karamarko lett az első miniszterelnök-helyettes.

A Szociáldemokrata Párt (SDP) 2016. május 18-án, miután a Nacional hetilap nyilvánosságra hozta Karamarko felesége, Ana Šarić és Josip Petrović, a magyar olajipari MOL-csoport különleges tanácsadója és lobbistája közötti titkos szerződéseket, bizalmatlansági indítványt nyújtott be Karamarko ellen. A szerződések szerint Šarić marketingszakértőként tanácsot adott Petrovićnak az energiaüzletágban, és legalább 60 000 eurót fizettek neki. A horvát összeférhetetlenségi bizottság megvizsgálta a szerződéseket, és megállapította, hogy Karamarko valóban összeférhetetlen volt, amikor nyilvánosan megosztotta nézeteit. A szavazásra 2016. június 18-ig került volna sor, és 80 képviselő támogatását élvezte, köztük a HDZ koalíciós partnere, a Most támogatását is. Az összeférhetetlenség kimondásához 76 szavazatra volt szükség. Karamarko a szavazást be nem várva 2016. június 15-én lemondott első miniszterelnök-helyettesi posztjáról.

Miután Karamarko lemondott az első miniszterelnök-helyettes helyéről, a HDZ úgy döntött, hogy bosszúból bizalmatlansági indítványt indít Orešković miniszterelnökkel szemben. A szavazásra 2016. június 16-án került sor, és 125 képviselő az indítvány mellett, míg 15 nemmel szavazott, 2 pedig tartózkodott, melynek eredményeként a kormány összeomlott. A HDZ ezután megpróbált új többséget kialakítani a parlamentben, de sikertelenül, annak ellenére, hogy a párt tagjai azt állították, hogy elegendő számú képviselő támogatja őket. Kolinda Grabar-Kitarović horvát elnök ezért úgy döntött, hogy 2016 szeptemberére tűzi ki az új parlamenti választásokat. Mivel nem sikerült a parlamentben új többséget kialakítani, Karamarko úgy döntött, hogy 2016. június 21-én lemond a Horvát Demokratikus Közösség elnöki posztjáról. Egy hónappal később Andrej Plenkovićot választották meg Karamarko utódjának a HDZ élén. Lemondása után Karamarko egy kis időt töltött a világ körüli utazásával, és 2017 májusában bejelentette, hogy elhatározta, hogy létrehoz egy agytröszt szervezetet, a Horvátországi Biztonsági és Jóléti Intézetet. Ezt a lépést később néhány korábbi párttagja kigúnyolta.

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:Horvátországi politikusok Kategória:1959-ben született személyek Kategória:Élő személyek