A Búcsú (L’Adieu)A vers címe magyarul névelővel (A búcsú) lenne talán helyesebb. Nem azonos a Rónay György által szintén Búcsú címmel fordított Adieux című versével, amely egyébként valószínűleg szintén Annie Playdenhez kapcsolható. Online Guillaume Apollinaire egyik legismertebb,Pór 1903-ban írt verse.Lehetséges, hogy ez a keltezés a Le Festin d'Ésope című lapjukban az 1903. decemberi számban megjelent változaté és nem a közismert szövegű versé. Szeszek (Alcools) című kötetében jelent meg először 1913-ban amely az 1898-1913 között írt verseinek válogatását tartalmazza.
Apollinaire 1901-ben Németországban ismerte meg Annie Playdent, akit viszonzatlanul szeretett. Más forrás szerint viszont a házasság is szóba került közöttük.Maga Apollinaire nem tekinthető sok esetben pontos, hiteles forrásnak. Például Annie Playden már Párizsban is nevelőnője volt Gabriellének, így legalábbis látásból már Németország előtt is ismerniük kellett egymást. A vers keltezése (1903) az az év, amikor utoljára találkoztak Londonban. A Búcsú azonban valójában A kulcs című verse öt sorának a változata.La clef, Párizs, 1902 vége. Brown: 107. oldal. Egyes irodalomtörténészek szerint viszont a Búcsúnak ezt a közismert szövegű változatát önálló versként a Szeszek című kötethez írta csaknem tíz évvel később, 1912-ben. Mindezek ellenére nem lehetetlen, hogy a vers Annie Playdenhez kapcsolódik.Világirodalmi Lexikon I. 399. oldal
Magyarul leginkább Vas István fordításábanBúcsú (Vas István fordítása) a legismertebb. Kevésbé ismert Jékely Zoltáné.Közli cikkében Pór Judit is. Baranyi Ferenc fordítása 2003-ban jelent meg.A montmorency-i szerelmesek (francia költők versei)
A vers bélyegkép|220px|Elszáradt virágos hangaág (Eredeti francia nyelvű)
L’Adieu
J’ai cueilli ce brin de bruyère L’automne est morte souviens-t’en Nous ne nous verrons plus sur terre Odeur du temps brin de bruyère Et souviens-toi que je t’attends
Magyarul (jelentésközeli nyersfordítás):Nyersfordítás: ZorróAszter a Google fordítása felhasználásával.
A búcsúAz Adieu-nek a magyar köznyelvben van egy rövidsége miatt bántóan lekezelő hangulata („Ágyő!”). Szó szerinti jelentése azonban: Isten veled! Általános jelentése ennek nyomán: búcsú.
Letörtem ezt a kis hanga ágat Ne feledd az ősz halott már Többé nem látjuk e földön egymást Őszidő illata hanga ága S ne feledd hogy várok terád
Értelmezés, egyéb
A vers néhány részletének értelmezése némi utánagondolást igényel:
bélyegkép|220px|A hanga virága
A hanga Franciaországban (és hazánkban) későőszre elvirágzik, elszárad. Egyes értelmezők a virágzó hanga leírásával, emlegetésével mégis azt a benyomást kelthetik olvasóikban, hogy itt egy rózsaszín virágos zöldellő ágacskáról van szó. Sőt Pór Judit irodalomtörténész talán áhitatát némi komikummal leplezve egyenesen azt írja, hogy „... egyszer az Atlanti-óceán partjára jutva »le akartam tépni egy hangaszálat« az irodalom fertőzetében, de hiába kockáztattam a hanyattesést is, nem tört le, nem jött ki a szívós, kemény, vastag, szőrös, durva növény.” (Ez a tevékenység magyarul inkább a „Ki akartam tépni ezt a hangaszárat” lehetne. Bár teljesen az sem zárható ki, hogy Apollinaire hasonló mozdulatsorra gondolt eredetileg, csak éppen jobb erőben volt mint Pór Judit.)
Azt, hogy itt egy elszáradt, elfonnyadt virágos ágacskáról van szó az valószínűsíti továbbá, hogy a hanga egyébként örökzöld cserje, és ekként éppen nem az elmúlást jelképezhetné.
Pál József irodalomtörténész Szimbólumtára szerint „A zöldellő, termékeny ág ellentéte a száraz ág a halál, a szomorúság.”Szimbólumtár, ág/vessző címszó A szerelem-halál párosítás, metafora Apollinaire több művében is megjelenik.
A helyszín nagyobb valószínűséggel Franciaország, de Apollinaire említett életrajzi adatai alapján lehetne elvben Németország vagy akár Anglia is.
A második sor nyelvtanilag hímnemben lenne helyes: L'automne est mort. Nőnemben (morte) a „L(a saison de l)'automne est morte” hevenyészett rövidítésének tűnik.
A „souviens” szó jelentése „emlékezni”. Felszólító módban a fordítók ezt magyarul túl direktnek, már-már parancsolónak érezhették, ezért az ismert fordítók eddig inkább a „ne feledd” kifejezést használták helyette,Az utolsó sorban kevésbé: S emlékezz rám ki vár terád. vagy más megoldást választottak.
A „temps” szó franciául – akárcsak magyarul – egyaránt jelenthet időt és időjárást is. Itt feltehetően ismét utalás az őszre (őszidő).„Mon Automne éternelle ô ma saison mentale” – „Ó örök őszidő lelkemnek évszaka”. Jel (Signe) Vas István fordítása
A Búcsút Apollinaire 23 éves korában írta, tehát nem egy időskori vers (38 évesen hunyt el.) Ennek ellenére az ősz lehet az időskor metaforája is.
A szavak, mondatok hangulatával való játékra utalnak a hiányosnak vagy hibás szerkezetűnek tűnő mondatok, a központozás elhagyása. (Odeur du temps brin de bruyère – Őszidő illata hanga ága) Fordításának nehézségét is részben ez a szándékosan előidézett többértelműsége okozza, aminek csak egyik eleme az írásjelek elhagyása.
Így ezekkel a Búcsú egy elszáradt hangaszál keltette gondolatok, emlékek, szabad asszociációk feljegyzésének tűnik vers formájában.
Magyar fordítások
Mikor Vas Radnóti Miklóssal az első magyar Apollinaire kötetGuillaume Apollinaire válogatott versei, Flora Mundi sorozat VI., Vajda János Társaság, Budapest, 1940, fordította: Vas István és Radnóti Miklós fordításába kezdtek, a Búcsút Vas István választotta. Azonban először nem tudott mit kezdeni a verssel, így ebből a könyvből kimaradt. Azonban ebben az időben kapott megbízást Apollinaire barátja, Francis Carco Szerelmem, Paris című regényének lefordítására, amelyben versbetétként szerepel a Búcsú is. Így készült el a Búcsú első változata.Vas első változatát közli Pór is.
Magyarul A kulcs később jelent meg. Rónay György a vers említett öt sorának fordításánál felhasználta Vas István fordítását.
Kevésbé ismert Jékely Zoltán fordítása.Közli Pór is.
Baranyi Ferencé A montmorency-i szerelmesek (francia költők versei) című kötetében 2003-ban jelent meg.
Koosán Ildikó fordítása Képmás – másképp című könyvében látott napvilágot 2010-ben.Koosán Ildikó: Képmás – másképp (válogatott műfordítások), 16. oldal
Figyelemre méltó többek között még Almádi Róza („Rozella”) két változata is.Apollinaire:Búcsú /eredeti, fordítások..és mások / köztük Almádi Róza két változata
Rédey Tamás fordítása Agyő címmel Gondolatok a lomtárban című kötetében jelent meg 2015-ben.https://www.lieder.net/lieder/get_text.html?TextId=108599
Története
Apollinaire-t 1901-ben Gaëtan de Milhau őrgróf özvegye, Élinor vette fel házitanítónak nyolc éves kislánya, Gabrielle mellé. Rövidesen Németországba utaztak a családi birtokra. Itt találkozott először a vele egykorú angol nevelőnővel, Annie Playdennel (1880-1967), akibe reménytelenül és viszonzatlanul beleszeretett. (Valószínűleg nem hiteles hogy a szeretője volt, illetve hogy a házasság komolyan szóba került közöttük.) A költő 1902 augusztusában tért vissza Franciaországba.Egy éves szerződése 1901. augusztus 21-től 1902. augusztus 21-ig tartott. A következő évben egy albán barátja, Faïk beg Konitza segítségével megtudta Annie Playden londoni címét és barátja által kieszközölt találkozónMagyar Miklós: 1903. november 13. még egy kisérletett tett a hölgy szívének elnyerésére, de nem járt sikerrel. A következő találkozó 1904-ben már nem jöhetett létre, ugyanis Annie időközben az Egyesült Államokba költözött és férjhez ment.Más források szerint: Annie Playden már Párizsban is nevelőnője volt Gabriellének, így legalábbis látásból ismerniük kellett egymást Németország előtt is. 1904-ben Londonban még sor került egy találkozóra ahol Annie ismét elutasította a költő házassági ajánlatát. Annie csak 1905-ben utazott az Egyesült Államokba.
Mindezek ellenére az irodalomtörténet konkrétumok hiányában A kulcs (1902 vége) és a Búcsú című verseket illetve változataikat – más verseivel ellentétben – nem köti Annie Playdenhez.
La Clef (részlet)
J’ai cueilli ce brin de bruyère Mets-le sur ton cœur pour longtemps Il me faut la clef des paupières
J’ai mis sur mon cœur les bruyères Et souviens-toi que je t’attends
A kulcs (részlet)
Letéptem ezt a hangaszálat Őrizd meg a szíved felett Kulcsa kell csak a pillazárnak
Szívem fölött a hangaszálak És várlak téged ne feledd
(Rónay György fordítása)
A kulcs öt sorához hasonló ötsoros vers már L’Adieu címmel 1903-ben megjelent a Le Festin d'ÉsopeA lap címe magyarul: Ezópusz ünnepe című lapjában az 1903. decemberi számban Le Retour (’A visszatérés’)A vers A hölgy (La Dame) című verse előképének tekinthető amit általában Annie Playdenhez köthető versnek tekintenek. című szintén öt soros versével együtt.Le Festin d'Ésope, 1903. decemberi szám, Francia Nemzeti Könyvtár
L’Adieu
« J’ai cueilli ce brin de bruyère. Mets-le sur ton cœur plus longtemps Nous ne nous verrons plus sur terre. » — « J’ai mis sur mon cœur la bruyère, Et souviens-toi que je t’attends. »
A búcsú (jelentésközeli nyersfordítás)Nyersfordítás: ZorróAszter a Google fordítása felhasználásával. „Hivatalos” fordítása nem lelhető fel.
„Letörtem ezt a kis hanga ágat. Tedd szívedre örökre Többé nem látjuk e földön egymást.” – „A hangát szívemre tettem, S ne feledd hogy várok terád.”
Ezek még párbeszédes formában írt változatok voltak. Utóbbinál idézőjelekkel ki is hangsúlyozva. Ezekben még feltehetően valóban virágzó hangáról lehet szó.
Végül a Búcsú közismert szövegű változata 1912-ben jelent meg a Vers et prose (’Vers és próza’) azévi utolsó számában,Harmadik és negyedik sora között üres sor. majd 1913-ban az Alcools című kötetben (1913. április 20.).
Apollinaire Adieux című versét amelyet Rónay György szintén Búcsú címmel fordított le, kézirata alapján 1900 körülire kelteznek, azonban a versben szerepel az 1901-es év. A kötetben viszont a vers után a következő megjegyzés áll: „Itt végződnek Guillaume Apollinaire szerelmes versei a Selypítő Lindához.”„Ici finissent les dicts d’amour de Guillaume Apollinaire à Linda la Zézayante.” Linda Molina da Silva, egyik barátja nővére, akibe az irodalomtörténet szerint a költő 1901-1902 között volt szerelmes, szintén viszonzatlanul. Linda valójában 1901 tavaszán családjával Cabourgba költözött. Tartalma azonban azt sejteti, hogy ez a vers is Annie Playdennek szólhat.Magyarul az Egyéb versek című kötetben található (Ez esetben szerkesztési szempontokat követve kerülhetett a kötetben a Linda-versek közé.)
Ide sorolható még témájában esetleg Le Départ című verse,Calligrammes – Poèmes de la paix et de la guerre (1913-1916), Mercure de France, 1918, 175 oldal amelyet A búcsúzás címmel Radnóti fordított.
Feldolgozások 1916-1917-ben Arthur Honegger zenésítette meg (öt másik Apollinaire-verssel együtt) Egy szerelem három éjszakája, musical, bemutató: budapesti Petőfi Színház, 1961. január 12., rendezte: Szinetár Miklós, dalszöveg: Vas István a belőle készült film: Egy szerelem három éjszakája, 96 perc, 1967, rendezte: Révész György Léo Ferré – L'Adieu Búcsú, Pintér Tibor filmje, 9:05, 2009
Források
Pór Judit: Búcsú / Guillaume Apollinaire - Vas István, Mozgó Világ 6., 1992. június 1. Online (A cikkben Vas István híres fordítása hibásan szedett: a 3. és 4. sor felcserélve! Valamint „sohse” helyett „sose”) Valamint megjelent: Pór Judit: Lóháton Rómában, Sík Kiadó Kft., Budapest, 1996, 248 oldal
A L’Adieu korai publikálásainak listája: 17. lábjegyzet, a Sorbonne szöveggyűjteményében Guillaume Apollinaire - Az újjáteremtett dal Guillaume Apollinaire: Szeszek (benne a Búcsú Vas István fordításában) (Hiba: „sohse” helyett „sose”.) Guillaume Apollinaire: Egyéb versek (benne A kulcs Rónay György fordításában) Egyéb fordítások Guillaume Apollinaire versei, Lyra Mundi sorozat, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1980, 385 oldal benne a Búcsú Vas István fordításában, valamint A kulcs Rónay György fordításában L'adieu, The LiederNet Archive Vas István: Igen is, nem is, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1987, 418 oldal, 172-174. oldal