Az eszperantó ábécé az eszperantó nyelv leírására használt latin betűs ábécé. 28 betűt tartalmaz ezek közül 5 magánhangzó, 22 mássalhangzó és egy félhangzó. Az eszperantó ábécé kiejtésjelölő, egy betű mindig egy konkrét hangot jelöl.
A B C Ĉ D E F G Ĝ H Ĥ I J Ĵ K L M N O P R S Ŝ T U Ŭ V Z
Története Az eszperantó ábécét a nyelv kezdeményezője, Lazar Markovics Zamenhof alkotta meg, először a La Unua Libro című könyvben publikálta. Az eredeti ábécéből hiányoznak a q, w, x, y betűk, amelyek csak nevekben és meg nem honosodott szavakban fordulhatnak elő. Ezzel szemben az ábécé kiegészült az eszperantó nyelv saját betűivel: ĉ, ĝ, ĥ, ĵ, ŝ, ŭ.
Ez utóbbi betűket Zamenhof a szláv nyelvekből vette, de a hacsekeket megfordította, kúpos ékezetekké (circumflex, „kalap”) alakította, így jelezvén, hogy a nyelvnek nincs konkrét kapcsolata semmilyen szláv nyelvvel. Az egyetlen betű, melyen az ékezet két szára felfelé áll a ŭ betű, mivel nem mássalhangzót, hanem félhangzót jelöl.
A hiányzó latin betűket az őket kiejtésben megközelítő, és az ábécében szereplő betűk helyettesítik: Ekvadoro, Vaŝintono, Meksiko, Nova Jorko.
A betűk nevei A betűk neveit kétféleképpen képezhetjük. Eredetileg Zamenhof a magánhangzókat önállóan hagyta, a mássalhangzókhoz az -o betűt kapcsolta. A diakritikus betűknek volt alternatív neve is. Ennek megoldásnak megvolt az a hátránya, hogy egyes betűk könnyű összetéveszthetőek. Emiatt Kalocsay Kálmán kidolgozott egy új, eredeti megoldást, amely biztosítja a betűk összekeverhetetlenségét, ám ez sohasem terjedt el az eszperantó nyelvhasználatban.
Betű Zamenhof- változat Kalocsay- változat Betű Zamenhof- változat Kalocsay- változat A a a M mo om B bo be N no en C co ce O o o Ĉ ĉoco ĉapela ĉa P po pa D do de Q kvo ku E e e R ro ar F fo ef S so es G go ge Ŝ ŝoso ĉapela eŝ Ĝ ĝogo ĉapela ĝe T to ta H ho ha U u u Ĥ ĥoho ĉapela ĥi Ŭ ŭou luneta eŭ I i i V vo vi J jo je W duobla vo duobla vi Ĵ ĵojo ĉapela ĵi X ikso ikso K ko ka Y ipsilono ipsilono L lo el Z zo ze
Betűhelyettesítés Mivel nem mindenhol van lehetőség az eredeti mellékjeles betűk alkalmazására, ezért már Zamenhof is kidolgozott egy rendszert ezek helyettesítésére, az úgynevezett h-rendszert. Ennek lényege, hogy az egyes betűk mellékjeleit (kalapjait) úgy jelezzük, hogy az ékezet nélküli betű után berakunk egy néma h betűt. Ennél a kódolásnál az ŭ félhangzó másik irányba forduló mellékjelét (rövid ékezet, „breve”) külön nem jelezzük. A h-rendszer legnagyobb hibája, hogy a betűrendbe tétel nem felel meg az eredeti mellékjeles betűkének (például a chi nem a cu- után áll, hanem a ci- után), így ettől függetlenül még két rendszer is kialakult.
Az x-rendszer a legelterjedtebb, széles körben használt, és a szükségleteket jól kielégíti. Ez esetben a mellékjeleket egy szintén néma x betű betoldásával jelezzük, melyet a félhangzó ŭ esetében is kiteszünk (ux). Az X-rendszer használata mellett szól az is, hogy így kevésbé sérül az egy betű−egy hang elve, mivel x nem szerepel az eszperantó ábécében.
A ^-rendszer főleg számítógépes használatban jelent meg, ennek elve, hogy mindig kitesszük a kalapot (^) az érintett betű elé vagy mögé. Ez a rendszer a H-rendszerhez hasonlóan szintén nem jelöli külön a ŭ ékezetét. A betű mögé ^-jelet író rendszer a post (~ után), a betű elé ^-jelet író rendszert pre (~ előtt) nevet viseli. Ezek a módszerek igazából sohasem terjedtek el a használatban, mivel a szöveg így nehezebben olvashatóvá válik.
Eredeti betűsor ĉ ĝ ĥ ĵ ŝ ŭ H-rendszer ch gh hh jh sh u X-rendszer cx gx hx jx sx ux pre-^-rendszer ^c ^g ^h ^j ^s u post-^-rendszer c^ g^ h^ j^ s^ u
Az eszperantó betűk más megjelenítési módjai A Morse-ábécé eszperantó jelei Eszperantó betűk a Braille-írásban Számítógépes ábrázolások (Unicode, HTML)
Kapcsolódó szócikkek Latin eredetű ábécék
További információk www.eszperanto.hu, központi magyar oldalak az eszperantó nyelvről Játékos ízelítő az eszperantó nyelvből
Kategória:Latin eredetű ábécék Abece