Nicholas Michael Angelich (Cincinnati, 1970. december 14. – Párizs, 2022. április 18.) amerikai zongoraművész. Karrierje nagy részét Franciaországban töltötte.

Élete, munkássága Angelich az Ohio állambeli Cincinnatiben született. Családja Európából származott: apja Borivoje (Bora) Andjelitch (1932–2012) montenegrói jugoszláv hegedűművész, anyja a Szovjetunióból származó, román, szlovák, örmény felmenőkkel rendelkező Clara Kadarjan (1936–2014) zongoratanár volt. Mindketten a belgrádi Zeneakadémián tanultak, családnevüket az 1960-as években változtatták Angelichre, amikor kivándoroltak az Egyesült Államokba.

Nicholas Angelich ötéves korában kezdett zongorázni, édesanyja tanította. Már két évvel később, csodagyerekként adta első koncertjét, Mozart 21. zongoraversenyét (K. 467) adta elő. Tizenhárom éves korában Párizsba költözött, hogy a Conservatoire National Superieur de Musique-on tanuljon, ahol tanárai közé tartozott Aldo Ciccolini, Yvonne Loriod, Michel Beroff és Marie-Françoise Bucquet, és részt vett Maria João Pires, Dmitrij Baskirov és Leon Fleisher mesterkurzusain is.

1989-ben második díjat nyert az Ohio állambeli Clevelandben megrendezett Casadesus Nemzetközi Zongoraversenyen, öt évvel később pedig elnyerte a Gina Bachauer Nemzetközi Zongoraverseny első díját. 1995-ben debütált New York-i Alice Tully Hallban, Franz Schubert, Sergey Rachmaninov és Maurice Ravel szerzeményeit játszotta. A 2002-es Ruhr-vidéki Zongorafesztiválon megkapta a fiatal tehetségek díját. Franciaországban kétszer is, 2013-ban és 2019-ben az „Év hangszeres szólistájának” választották a Victoires de la Musique Classique-on. 2003 májusában debütált a New York-i Filharmonikusokkal, a karmester Kurt Masur volt, Beethoven 5. zongoraversenyét játszotta. Ezután az összes nagyobb zenekarral fellépett olyan karmesterek alatt, mint Jaap van Zweden, Yannick Nézet-Séguin és Vladimir Jurowski. Első lemezfelvételén Rachmaninov zongoraműveit játszotta. A Renaud Capuçon és Gautier Capuçon társaságában rögzített Brahms-triók felvétele elnyerte a Német Lemezkritikusok Díját.

2009–2010-es turnéja során koncertezett a londoni Queen Elizabeth Hallban, a firenzei Teatro della Pergolában, a Milánói Konzervatóriumban, Hágában és a párizsi Theatre du Chatelet-ben. Ekkor már a korszak egyik legnagyobb zongoristájának tartották. A 2010–2011-es évad megnyitóján Maurice Ravel D-dúr, balkezes versenyművét adta elő a Skót Királyi Nemzeti Zenekar és Stéphane Denève karmester mellett a Dundee-beli Caird Hallban, az edinburgh-i Usher Hallban és a glasgowi Királyi Koncertteremben szeptember 23. és 25. között. 2018-ban ismét Denève vezénylésével játszott a Philadelphia Orchestra kíséretében. 2021-ben egészségügyi problémák (krónikus tüdőbetegség) miatt abbahagyta a koncertezést, de a szezont még két montreali hangversennyel akarta befejezni, az Orchestre Métropolitain és Yannick Nézet-Séguin mellett. Erre már nem kerülhetett sor, mert degeneratív tüdőelégtelenséggel a párizsi Bichat–Claude Bernard Kórházba került, tüdőátültetésen esett át, de 2022. április 18-án, 51 éves korában elhunyt.

Repertoárja Nicholas Angelich kiváló, a közönség, a kollégák és a kritikusok által elismert szólista és kamarazenész volt. Különösen a 19. század romantikus zeneszerzői műveinek, Beethoven, Schumann, Chopin, Liszt és különösen Brahms zenedarabjainak értelmezéséről volt ismert. „Kisfiú koromban sok Brahms-zenét hallottam játszani otthon. Mondható, hogy a Brahms iránti szeretetemet a szüleimnek köszönhetem” – nyilatkozta. Repertoárja mindazonáltal ettől sokkal szélesebb: magába foglalja Bach barokk műveit, valamint a 20. századot és azon túl is, mint például Rachmaninov, Prokofjev, Sosztakovics, Bartók, Ravel és Boulez. „Nagyon szeretem a 20. század zenéjét és az orosz zenét is … A probléma, ami néha nagyon frusztráló, hogy nem lehet mindent egyszerre csinálni” – mondta egy interjújában. 2000-ben ő játszotta Pierre Henry Concerto sans orchestra című művének ősbemutatóját, amit neki ajánlott a komponista.

Felvételei Válogatás az AllMusic nyilvántartásából. MegjelenésTartalomKözreműködőkKiadó1995Rachmaninov: Etudes-Tableaux Op. 33, Op. 39Harmonia Mundi2004Brahms: Piano Trios Nos. 1–3Renaud Capuçon, Gautier CapuçonErato, Virgin Classics2004Liszt: Années de pèlerinage, 1st year, 2nd year, 3rd yearMirare2005Brahms: Violin Sonatas Nos. 1–3Renaud CapuçonErato, Virgin2006Beethoven: Piano Sonatas No. 21, No. 12, No. 32Mirare2007Brahms: Klavierstücke, Op. 116–119Virgin2008Brahms: Piano Quartets Nos. 1–3Gautier Capuçon, Renaud Capuçon, Gérard CausséErato, Virgin Classics2010Brahms: Piano Concerto No. 2; Klavierstücke, Op. 76Frankfurt Radio Symphony Orchestra, Paavo JärviEMI Classics, Erato, Virgin Classics2011Bach: Goldberg VariationsVirgin Classics2014Brahms: Piano Concertos 1 & 2Frankfurt Radio Symphony Orchestra, Paavo JärviErato2015Baptiste Trotignon: Concerto pour piano „Different Spaces”; Trois Pièces pour deux pianos & piano seulOrchestre National Bordeaux Aquitaine, Paul Daniel, Baptiste TrotignonNaïve2016Dedication (Liszt, Schumann, Chopin)Erato2018Beethoven: Piano Concertos 4 & 5Insula Orchestra, Laurence EquilbeyErato2021Prokofiev: Sonata No. 8; Visions fugitives; Romeo & JulietErato

Jegyzetek

Források

Kategória:Amerikai zongoraművészek Kategória:1970-ben született személyek Kategória:2022-ben elhunyt személyek