A Week-end (további címein: Weekend, Le Weekend, Le Week-end) Jean-Luc Godard rendezte francia film, amit 1967-ben mutattak be. A film Godard első korszakának utolsó műve, a francia filmes újhullám egyik meghatározó alkotása. A montázsokban elbeszélt történetet filmközi feliratok szabdalják és magyarázzák, a film számos rejtett és nyílt utalást tartalmaz. Politikai állásfoglalásában Godard szélsőbalra mozdulását dokumentálja.

Jean-Luc Godard Week-end című filmjét 1967. december 29-én mutatták be Párizsban. Figyelembe véve, hogy a film később mennyire emblematikussá vált, megjelenésekor feltűnően tompa fogadtatásban részesült. Godard ekkorra már megszakította kapcsolatait a kereskedelmi mozival, és nem foglalkozott legújabb filmjének népszerűsítésével a sajtóban. „… ez a film is felégette a saját emlékét. Kétségtelenül az az 1960-as évek filmje, amelyről a legkevesebb dokumentum, interjú, információ található. … A Week-endnek nem volt elegendő ideje ahhoz, hogy létrehozza saját emlékét.”

Tartalom A tudatos töredékesség ellenére a Week-endnek átfogó a narratívája: Roland Durand (Jean Yanne) és felesége Corinne (Mireille Darc) kirándulásra indul Île-de-France-ban, hogy meglátogassák Corinne anyját a Párizs környéki kisvárosban, Oinville-ben. Megölik, hogy megszerezzék az örökségét. Ezután mindketten arra készülnek, hogy megöljék a másikat, de ehelyett elfogja őket egy külvárosi erdőben élő gerillaharcos csapat, amely megöli Rolandot.

A film története öt nagy és számos kisebb mozzanat köré összpontosul, ezeket is a teljes vásznat lefedő feliratok, üzenetek darabolják fel, a filmet narrálva, hangsúlyokat kiemelve.

Az elsőben részben, amelyet nyilvánvalóan Bergman Persona című művének egy részlete ihletett, Corinne egy orgiát mesél el, amelyen részt vett, és amelynek sok részlete BatailleGeorges Albert Maurice Victor Bataille, (1897. szeptember 10., Billom (Puy-de-Dôme) – 1962. július 9., Párizs) francia író, filozófus, regényíró, költő, esszéista és könyvtáros. Histoire d'un œilA Histoire de l'œil Georges Bataille kisregénye, amely és két tinédzser szexuális élményeit és növekvő perverzitásukat írja le. Először 1928-ban adtak ki. című művének első két fejezetéből származik. Ezt a részt az „ANAL YSE” közcím jelzi. A kamera nagyítja és kicsinyíti a hátulról megvilágított fehérneműben ülő Corinne-t, aki úgy motyogja nyavalygós emlékeit, hogy szavai gyakran nem hallhatók, érthetők. Ezt a hatást erősíti a jelenet alatt hallható Duhamel-zene, amelynek hangereje a kamera zoomolásával párhuzamosan erősödik és halkul. A jelenet végén, amikor kedvese megkérdezi, hogy amiről mesélt, tényleg megtörtént-e, vagy csak egy rémálom volt, Corinne kábultan csak annyit válaszol: „Nem tudom”. Az utolsó snittben a szeretője utasítja: „Gyere ide, és kapcsolj be”, miközben a kép elsötétül. Érdekesség, hogy a rendszerváltásig ennek a résznek a szinkronja/felirata az elhangzó szöveg alig tíz százalékát adta vissza, meglehetősen prűden.

A második rész az országúti jelenet, „a mozi történetének leghosszabb kocsizó felvétele”, amelynek megszervezése igazi logisztikai, forgatási bravúr volt. Egy autóút mellett háromszáz méter hosszan fektettek le sínt a Mitchell-kameraA Mitchell Camera Corporation 1919-ben Los Angelesben alapított mozgókép-kamerát gyártó vállalat volt. Évtizedeken át a híradó- és filmkamerák elsődleges szállítója volt, egészen 1979-es bezárásáig. mozgatásához. Így vették fel a forgalmi dugót bemutató jelenetet. Godard szabotálja a látványt azzal, hogy ismétlődő közcímeket vág be, megszakítva a természetes folytonosságot. Megakadályozza, hogy a nézőt a felvételhez szükséges technikai mesterség nyűgözze le. A dugót furcsa mesterkéltség is jellemzi: míg a többi autó az egyik sávban egymás mögött várakozik egy pokoli kavalkádban, addig a másikban Roland és Corinne nyugodtan elhalad mellettük. A felvétel egy megrázó útszéli balesettel zárul, ahol több holttest látható. Godard jellegzetes, szándékosan nem valósághű vértócsája ("nem vér, vörös") övezi a testeket. A képsor elviselhetetlen, amihez fokoznak a hangok, beszélgetések, kiabálások, a szüntelenül harsogó autódudák, amelyek figyelmünkért versenyeznek Duhamel visszatérő zenei motívumaival.

A harmadik fontos jelenetsor az „Action Musicale” jelenet. Paul GégauffPaul Gégauff (1922. augusztus 10., Blotzheim – 1983. december 25., Gjøvik) francia forgatókönyvíró, író és párbeszédíró. Főleg arról ismert, hogy Claude Chabrol számos filmjének forgatókönyvét írta. A nouvelle vague fontos alakja, számos nőcsábász karakterének ihletője. Jobboldali politikai szimpátiájáról is ismert volt. Mozart KV 506Mozart KV 506: Lied der Freiheit (J. A. Blumauer) :: F (hangnem) :: Bécs, 1785 vége :: MW VII/1, 48 :: NMA III: 8, 28 :: dal zongorakísérettel. zongoraszonátáját játssza egy rusztikus falu udvarán a zavarodott bámészkodók garmadájának. Ez az akkori kulturális miniszter André MalrauxAndré Malraux (1901. november 3., Párizs – 1976. november 23. Créteil francia író, kalandor, politikus és értelmiségi. A háború után de Gaulle tábornok személyéhez kötötte magát, politikai szerepet játszott az RPF-ben (Rassemblement du Peuple Français), de Gaulle tábornok hatalomba kerülése után államminiszter lett 1959-től 1969-ig kulturális miniszter. „Action culturale” politikájának paródiája, amely a művészetet közelebb akarta vinni az átlag franciához. Miközben Gégauff saját játéka középszerűségéről beszél és éles támadást intéz a modern zene ellen – "Valószínűleg ez a legnagyobb bukta az egész művészettörténetben" –, a kamera mesteri, 360 fokos felvételt tesz az udvaron mutatva a hallgatóságot, kétszer is váltva az irányon. Ez a zenei jelenetsor, figyelemreméltó közjáték, kirí a film többi részének vadságából. Gégauff azon kevés figurák egyike a filmben, akik nem akarják kizsákmányolni embertársait vagy ártani nekik. „Igazi oázis a borzalom óceánjában.”

A film negyedik fontos jelenete, amelyben Roland Durand és felesége, Corinne, miután kocsijukat összetörték, gyanús alakok elől menekülve egy szemétszedő autóra kéredzkednek fel. A platón együtt utaznak két migráns szemétszedő munkással (egy fekete-afrikai és egy maghrebi, utóbbit Szabó László magyar színész alakítja), akik három monológot szavalnak el a megrettent párnak. Az első kettő, Frantz FanonFrantz Fanon (1925. július 20., Fort-de-France – 1961. december 6., Bethesda, Washington DC) francia pszichiáter és esszéíró. Részt vesz az Algéria függetlenségéért vívott harcban és az elnyomott „testvérek” közötti szolidaritás megteremtésére irányuló nemzetközi harcban. A harmadik világbeli gondolati áramlat egyik megalapítója, a gyarmatosításellenesség egyik fő alakja. Igyekszik elemezni a gyarmatosítás pszichológiai következményeit mind a telepesekre, mind a gyarmatosítottakra nézve. Leghíresebb könyveiben, mint például A Föld nyomorultjai (Les Damnés de la Terre, 1961), szociológiai, filozófiai és pszichiátriai oldalról elemzi a dekolonizáció folyamatát. szövegéből és Stokely CarmichaelKwame Ture, születési nevén Stokely Standiford Churchill Carmichael (1941. június 29. – 1998. november 15.) kulcsfontosságú vezetője volt a Black Power mozgalomnak. Először a Diákok Erőszakmentes Koordinációs Bizottságának (SNCC: Student Nonviolent Coordinating Committee) vezetője volt, majd a Fekete Párduc Párt (BPP) „tiszteletbeli miniszterelnökeként” tevékenykedett, végül pedig az Össz-Afrikai Népi Forradalmi Párt (A-APRP: All-African People's Revolutionary Party) zászlója alatt képviselte eszméit. beszédéből, amelyek a harmadik világ forradalmi harcának helyzetét kommentálják, különösen az elnyomottak azon jogát, hogy erőszakot alkalmazzanak felszabadítási mozgalmaik győzelme érdekében. A kamera rendre a hallgató migránst mutatja statikus, egyetlen snittből álló felvételen. A harmadik monológ Engels A család, a magántulajdon és az állam eredete című művének bevezetőjéből származik. A felolvasás közben a kamera mereven bámulja Rolandot és Corinne-t, akik láthatóan egyre ingerültebbek a beszéd kérlelhetetlensége miatt. Ez az egyik „realisztikusabb” jelenet a filmben.

Kisebb epizódokban Godard arrafelé taszít bennünket, amit egy közcím prousti felhanggal Lewis Carroll útjának nevez.Charles Lutwidge Dodgson, írói álnevén Lewis Carroll, legismertebb könyvei a gyermekirodalom klasszikusai: Alice Csodaországban (Alice's Adventures in Wonderland, 1865) és Alice Tükörországban (Through the Looking-Glass, and What Alice Found There, 1872) Ezekben bőven találkozhatunk történelmi vagy kitalált szereplőkkel. Roland és Corinne egy erdőben találkozik Emily Brontë-val és Tom Thumbbal, és összefutnak Jean-Pierre Léaud-val, aki Saint-Just-nak öltözött, a francia forradalmár egyik beszédét mondja a kamerába. Rolandnak és Corinne bolyongása közben összefut Joseph Balsamo-val,Alessandro di Cagliostro gróf az okkultista Giuseppe Balsamo álneve volt; franciául általában Joseph Balsamo néven emlegetik) aki azt állítja, hogy Alexandre Dumast Isten szodomizálta. Lehetőséget kapnak arra, hogy bármit kívánjanak, de a válaszaik annyira anyagiasak és fantáziátlanok, hogy tirádábanTiráda: ‘hosszú, szenvedélyes színpadi monológ’; ‘szóáradat, szóvirágos beszéd’. A francia tirade (‘kifejtés, monológ’) átvétele német közvetítéssel, a szóvéget latinosítva; forrása az olasz tirata, voltaképp ‘kihúzott, elnyújtott dolog’ a tirare (‘húz, nyújt, lő’) ige nyomán, amely egy azonos alakú és jelentésű, ismeretlen eredetű késő latin szó folytatója. beszéli ki ürességüket. A mezőre kergetve Balsamo buñueli csodát hajt végre, amikor a kiégett autó alvázát birkanyájává változtatja.Buñuel Az öldöklő angyal filmjének végén a templomot egy birkanyáj lepi el – Godard filmes utalása erre vonatkozik.

A Week-end zárójelenete a szürrealitás csúcspontja. A házaspárt elfogja a Front de libération de Seine et Oise (Szajna és Oise Felszabadítási Front).Seine-et-Oise Franciaország egykori megye volt, amely Párizs nyugati, északi és déli részeit foglalta magában. Székhelye Versailles volt. A Seine-et-Oise-t 1968-ban oszlatták fel a párizsi nagyvárosi körzet átszervezése során. A felszabadítási frontot Godard találta ki. A fegyveres hippi gerillák tarka bandája tábort vert egy erdőben, rádióznak egymással, ehhez mozi ihletésű kódneveket használnak: Az üldözők, Patyomkin páncélos, Johnny Guitar, Gösta Berling. Dobszóló alatt részlet hangzik el Lautréamont Les Chants de Maldoror című művéből (“Ősi óceán, üdvözöllek…”). A front tagjai foglyaik húsából lakmároznak, amelyet a vérrel összefröcskölt ruhájú szakács, Ernest készített nekik. Corinne-t is a lázadók közt látjuk. Egy darab húst rágcsál. Mondják neki, hogy a hús a halott férje teteméből van. „Később innék még egy kicsit, Ernest” – válaszolja könnyeden.

Godard fanyar búcsúja a kereskedelmi mozi világától és a film polgári társadalmi támaszától – ezt jelentette be a Week-end. A rendező szándékát a filmet záró feliratok jelzik. A film cenzúraszámát tartalmazó, jogilag kötelező közleményét két kinyilatkozás követi:

Fin de conte

és

Fin de Cinéma.

Szereplők

Mireille Darc (Corinne) Jean Yanne (Roland) Jean-Pierre Kalfon (a Felszabadítási Front főnöke) Valérie Lagrange (a szeretője) Jean-Pierre Léaud (Saint Just/kis énekes) Yves Afonso (Hüvelyk Matyi) Daniel Pommereule (Joseph Balsamo) Blandine Jeanson (Emily Brontë/dinnyeárusnő) Ernest Menzer (szakács) Yves Beneyton (a Felszabadítási Front tagja) Paul Gegauff (zongorista) Juliet Berto (burzsoá lány a balesetben) Virginie Mignon (Maria Magdalena) Laszlo Szabo (arab) Anne Wiazemsky Michel Cournot (járókelők) J-C. Guilbert (csavargó)

Vélemények, értékelések