Kádár Iván (Budapest, 1921. október 27. – Budapest, 1995. július 23.) magyar jogász, közgazdász, számítástechnikai szakember, politikus, 1990 és 1991 között országgyűlési képviselő (SZDSZ).
Élete Asszimiláns zsidó családban született, szülei Kádár Dezső ügyvéd és Eisenberg Friderika, a Vas- és Fémkutató Intézet titkárnője voltak. 1939-ben érettségizett a budapesti Trefort utcai Gyakorló Gimnáziumban, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem matematika szakos hallgatója lett, de 1940-ben édesapja halála miatt átiratkozott az egyetem állam- és jogtudományi karára, és egyetemi tanulmányai mellett a Magyar Vasfonalgyár textilfestő munkásaként dolgozott. 1944-ben munkaszolgálatosként kapott behívót, de a jászberényi munkaszolgálatos elosztó központból az ottani zavaros helyzetet kihasználva vissza tudott térni Budapestre és illegalitásba vonult. Magyarország német megszállását követően egy kisegítő karhatalmi zászlóalj vezetőjeként részt vett a fegyveres nemzeti ellenállási mozgalomban, kapcsolatba került Sólyom Lászlóval és a zsidó ellenállással, hamis papírokkal látta el az üldözötteket.
1945-ben szerezte meg jogi doktorátusát, és a Magyar Kommunista Párt tagja és a pártközpont politikai munkatársa lett. 1948 és 1951 között a Magyar Közgazdaságtudományi Egyetem, illetve az MKKE Politikai Gazdaságtan Tanszék intézeti tanára, 1951-től 1953-ig egyetemi docense, majd 1953 és 1957 között tanszékvezető egyetemi tanára volt. 1955-ben a közgazdaságtudományok kandidátusa lett. 1956-ban részt vett a Petőfi Kör munkájában, majd az 1956-os forradalom idején a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságának tagja és titkára volt. Forradalmi tevékenységéért 1957-ben eltávolították az egyetemről (egyetemi tanárként 1991-ben rehabilitálták).
1957-től 1963-ig az Építéstechnikai és Gazdasági Intézet tudományos munkatársa, illetve az Építésügyi Minisztérium osztályvezető-helyettese, majd 1963 és 1967 között az ÉM Számítástechnikai Vállalatának igazgatója volt. 1967-ben az Infelor Vállalat tudományos munkatársa, 1969-ben a Datorg Vállalat vezérigazgató-helyettese, 1973-ban pedig a Magyar Nemzeti Bank Számítástechnikai Főosztályának vezetője lett. 1984-től 1990-ig az SG2–MKB Pénzügyi Informatikai Kft. igazgatója volt. 1957 és 1987 között „Kenderesi István” fedőnéven a titkosszolgálat hálózati személye volt.
Szakterülete eleinte a gazdaságtörténet, elsősorban a nagy gazdasági világválság magyarországi sajátosságai voltak, később pedig jelentős szerepet játszott több modern gazdaságszervezési matematikai módszer, például a hálóelmélet magyarországi bevezetésében. A Neumann János Számítógéptudományi Társaság alapító tagja, főtitkára és a Számvizsgáló Bizottság elnöke, illetve 1963 és 1981 között a Nemzetközi Információfeldolgozási Szövetség (International Federation of Information Processing, IFIP) Igazgatótanácsának magyar tagja volt, valamint tagja volt a Management and Information c. nemzetközi folyóirat szerkesztőbizottságának is.
1989-ben tagja lett a Szabad Demokraták Szövetségének. Az 1990-es országgyűlési választáson a párt országos listájáról szerzett mandátumot, az Országgyűlésben a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság tagja lett. Betegségére hivatkozva akkor nyilvánosságra nem hozott titkosszolgálati múltja miatt 1991 januárjában lemondott mandátumáról, de a közélettől nem vonult vissza, 1991-től 1995-ig a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület elnöke, 1994 és 1995 között pedig a Szombat c. folyóirat társszerkesztője volt.
Felesége 1953-tól Fekete Margit, a Magyar Rádió oktatási osztályvezetője, majd függetlenített agitációs és propaganda titkár volt, négy gyermekük született. 1995-ben hunyt el Budapesten.
Főbb művei
A kapitalizmus és az árutermelés törvényeinek korlátozása és felhasználása népi demokráciánkban. (Gazdasági életünk egyes kérdései a közgazdaság-tudomány tükrében. A MKKE első tudományos ülésszakának jegyzőkönyve. Budapest, 1954)
Az államvizsgák néhány tapasztalata a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. (Felsőoktatási Szemle, 1953)
A munkásosztály helyzete az 1929–1933-as válság idején Magyarországon. (MTA Társadalmi-történeti Tudományok Osztálya Közleményei, 1954)
A jelenkori kapitalizmus gazdasági alaptörvényének érvényesülése a Horthy-Magyarországon. – Az 1929–1933-as válság magyarországi sajátosságai. – A politikai gazdaságtan oktatásának tapasztalatai a Közgazdaságtudományi Egyetemen. (Magyar–Szovjet Közgazdasági Szemle, 1954)
A monopóliumok uralma a Horthy-Magyarországon. (Propagandista, 1955)
A munkásosztály helyzete az ellenforradalmi Magyarországon. (Társadalmi Szemle, 1955)
A gazdasági alaptörvény hazánkban a felszabadulástól a fordulat évéig. (Az MKKE Évkönyve. 1955. Szerk. is. Forgács Tiborral, László Imrével. Budapest, 1955)
A jelenkori kapitalizmus gazdasági alaptörvényének érvényesülése a Horthy-fasiszta Magyarországon. Kand. értek. (Budapest, 1955)
Szociáldemokrata teoretikusok álláspontja a mezőgazdasági nagyüzem–kisüzem kérdésében a Horthy-rendszer idején. (Közgazdasági Szemle, 1956)
A munkásosztály helyzete a Horthy-rendszer idején. Adalékok. (Budapest, 1956)
A válságmentes kapitalizmusról szóló álelméletek és a marxi–lenini válságelmélet. K. I. előadása. (A József Attila Szabadegyetem közgazdaságtan sorozatának előadásai. Budapest, 1956)
Az ágazati kapcsolatok mérlegének építőipari felhasználásáról. Kádár Iván előadása a Magyar Közgazdasági Társaság és a Központi Statisztikai Hivatal Statisztikai tudományos konferenciáján. Budapest, 1961. jún. 5. (Budapest, 1961)
Matematikai módszerek az államigazgatásban. Németh Lóránttal. (Jogtudományi Közlöny, 1962)
Input–Output Table in Building Industry. (Input–Output Tables, Their Compilation and Use. Budapest, 1962)
Anwendung der Verflechtungsbilanz im Bauwesen. (Budapest, 1963)
A területi tervezés gazdaságmatematikai módszerei. Németh Lóránttal. (Magyar Építőipar, 1963)
Matematikai módszerek alkalmazása az építőipari tervezésben. Monográfia. Németh Lóránttal. (Budapest, 1963. szlovákul: Bratislava, 1968)
Építésgazdasági problémák megoldása matematikai módszerekkel. Németh Lóránttal. (A Mérnöktovábbképző Intézet előadásai. Budapest, 1964)
Hálóelméleti módszerek felhasználása irányítási problémák megoldására. Németh Lóránttal. (A Számítástechnikai és Ügyvitelgépesítési Vállalat kiadványa. Budapest, 1964)
Kritikus út módszerek és algoritmusaik. Németh Lóránttal, Szabó Istvánnal. (A Számítástechnikai és Ügyvitelgépesítési Vállalat kiadványa. Budapest, 1965. 2. kiad. 1966)
Szimulációs eljárások. Németh Lóránttal. (Az operációkutatás aktuális problémái. 5. Budapest, 1967)
A gazdasági rendszerek szervezése. 1–2. A Felsőfokú Pénzügyi és Számviteli Szakiskola tankönyve. (Budapest, 1967–1968)
Gazdasági rendszerek szervezésének korszerű módszerei. (Az operációkutatási szabadegyetem jegyzetei. Budapest, 1968)
Az operációkutatás és hazai alkalmazásának egyes problémái. Pongrácz Tiborral. (Statisztikai Szemle, 1969)
Információ-szervezés és -elemzés a külkereskedelemben. Tóth Ferenccel. (Budapest, 1971)
Gazdasági döntések és információs rendszerek. Kovács Péterrel. (Közgazdasági Szemle, 1971)
Az államigazgatási információs rendszer a magyar külkereskedelemben. Kovács Péterrel. (Tudományos és műszaki tájékoztatás, 1973)
Az IFIP tevékenysége. (Szigma, 1975)
A vezetői információs rendszerek és az ember–gép „párbeszéde.” Barabás Péternével. (Közgazdasági Szemle, 1976)
Vállalati és népgazdasági pénzfolyamatok információs és számítástechnikai problémái. Monográfia. Kovács Péterrel. (Budapest, 1977).
Jegyzetek
Források
Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
Kategória:1921-ben született személyek Kategória:1995-ben elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:Magyar jogászok Kategória:Magyar közgazdászok Kategória:Magyar informatikusok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:MKP-tagok Kategória:SZDSZ-tagok Kategória:Országgyűlési képviselők (SZDSZ) Kategória:Országgyűlési képviselők (1990–1994)