A Népszínház épülete Józsefvárosban, a mai Blaha Lujza téren állt. Ferdinánd Fellner bécsi építész tervei alapján Kéler (Kéhler) Napóleon és Buzzi Bódog építette a főváros telkén. 1875. október 15-én adták át. A 19. század második felének legnépszerűbb műfaja, a népszínmű számára tervezték, mivel a Nemzeti Színház leválasztotta repertoárjáról a „bármikor adatott eredeti és fordított énekes színdarabokat” (népszínműveket, vígjátékokat, bohózatokat) – és az operát is, ami szintén önálló házba költözött. A budai Molnár-féle és az István téri Miklóssy-féle színházak után a harmadik pest-budai népszínház volt. 1908-tól a Nemzeti Színház társulata bérelte – eredetileg ideiglenesen, amíg saját épülete elkészül – 1948-ig, amikor is a tulajdonába került. Ebben az időben e társulat neve alapján a köznyelvben Nemzeti Színháznak nevezték, de az épület neve továbbra is Népszínház maradt. 1965-ben lebontották.
Története bélyegkép|balra|1962-es légi felvétel Az épület jelentős fővárosi támogatással, magánkezdeményezésre készült el. Megtervezését a tekintélyes bécsi Fellner és Helmer cégre bízták. A Ferdinand Fellner és Hermann Helmer vezette és Monarchia-szerte számos színházi épületet tervező híres bécsi építészcég első magyarországi műve volt.Fellner, Ferdinand: Projekt für das Volks-Theater in Pest : Project-Skizze / [Ferdinand Fellner], 1872, Wien : Erläuterung, 18 t. + 1 füz. (11 folió, 44x63,5) Eredeti iratok és tervrajzok. Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest képarchívum Az építésre a legolcsóbb ajánlatot tevő Buzzi és Kéler céggel kötötték meg a szerződést 1874. március 2-án és még abban a hónapban neki is álltak.(A népszínház) Pesti Napló 25. évfolyam 51. szám, 1874. március 3. (adt.arcanum.com)A népszínház helyén már fölépítették az építészeti irodát, s ekkér a népszínház építésének megkezdését jelenthetjük. Ellenőr 6. évfolyam 76. szám, 1874. március 18. (adt.arcanum.com)
Elhelyezkedése szempontjából fontos csomópontban, az akkoriban kiépülni kezdő „budapesti Ring”, azaz a Nagykörút központi kereszteződésében, a Kerepesi út (Rákóczi út) és a Sertéskereskedő (Népszínház) utca találkozásánál. A fő homlokzat a városközpontra (a Duna felé) nézett, az épület hátulja az akkor kialakított József körútra. A neoreneszánsz stílusú, építésekor a legmodernebbek közé számító színház patkó alakú nézőterén három emeleten helyezkedtek el az ülő- és állóhelyek, helyiségeit 392 gázláng és 140 szintén „lángzós” csillár világította meg.
bélyegkép|200px|Ruhatára, 1964 Egy még az építkezés alatt, a Vasárnapi Ujság leírásból a következők derülnek ki: A színház egészen szabadon állt, utcákkal körbejárhatóan, egy tér közepén. Az előzetes tervek szerint a város felé tekintő homlokzat két oldalán emeletes toronnyal díszített szárnyépületek lettek volna, melyek bérhelyiségek voltak, a bizottság a költségek csökkentése miatt ezek kiépítését későbbre halasztotta. A körúti homlokzat a színpad meghosszabbítását képező négyszögletes nyúlványban végződött. Az épület körül apró kertecskék, gyepes helyek kaptak helyet. A főhomlokzaton oszlopos erkély volt, mely alá a kocsi följárat vezetett. A színháznak tűzvédelmi okokból négy kijárata volt. A három emeleten és a földszinten 2672 személy befogadására építették, melyek legnagyobb része ülőhely, amiket elölről (a páholy összesen 52, erkély-támlány 479, erkélyzártszék 221, középamfiteátrumi szék 146, földszinti támlásszék 386, földszinti zártszék 130, állóhely 1086). A színpad szélessége 7 öl, mélysége a hátsó színpaddal együtt 12 öl volt. Jobbra és balra is egy-egy társalgó és több öltöző szoba. A nézőteret a mennyezetről lefüggő nagy és köridomú gázcsillár világította meg. A széksorokat felosztották. A tágas tornácok, lépcsők és csarnokok is kényelmes kijutást biztosítottak tűz esetén is. Az épület földalatti helyiségeiben a pince, ott pedig leginkább a légfűtés készülékei kaptak helyet, a színpadi villanyindító ütegek, a tűzijátékokkor szükséges tűzi szerek, a gázvezeték ellenőrző szobái és a lakatos-, asztalos-, és bádogosműhelyek. A földszinten a nézőtér és színpad szintje alatt a kapus és színházi őrök lakásai, a bemenet a zenekarba, illetve a hangszerek tárolója, bútor-raktár és a statiszták helyisége voltak. A színpad alatt a süllyesztő készülékeket is elhelyeztek. Az öltöző szobák egy szinten voltak a színpaddal, további termek s az orvos szobája. Az első emeleten férfi- és női ruhatárak, bútorraktár, termek. A második emeleten a színpad megnyújtása fölött nagy ballet-terem, a táncosok ruhatára, egy külön szoba az első táncosnő és az első táncos részére, a fodrász és balettmesternek; amik mellett a paróka- és könyvtár, valamint az olvasó-próbák terme volt. Az épület másik fele az igazgató és a titkár szobája, előterem; a gondnoki iroda és a pénztár. A színpad mellett feljebb a festőterembe, a szabók műhelyébe, a kelmetárba, és a fegyvertárba lehetett jutni. Még följebb van a kortina-padlás. A bejáraton belépve az előtérbe lehetett jutni, majd a nézőtérre. Ott az esteli pénztárak, a közönség ruhatára, a szárnyépületekben egyik oldalt cukrászda, másik oldalt kávéház kapott helyet. A földszinten vörös kelmével bevont zártszékek soraihoz négy lejáraton lehetett odajutni. Az első és második emeletnek a színpaddal szemközt körszékek és zártszékek sorai piroslottak. A negyedik emeleten, közvetlen a tető alatt volt a karzat.
A Népszínház 1875. október 15-i megnyitását követően a Magyarország és a Nagyvilág hasábjain „a díszes színházi épületről” ezeket az adatokat közlik: a Népszínház főhomlokzata nem az eredeti terv szerint, a leendő körút felé épült, mert akkor le kellett volna bontani az ott levő épületeket, hogy a színházhoz lehessen jutni. Fordítottak tehát egyet a terven, és így az épület előrésze a Kerepesi úton át a belváros irányába nézett. Megnyitásakor még a Rókus-kórház és a színház között állt Kasselik Jenő háza is. Közöttük, a ház 1886-osRémi Róbert bizottsági tag - a kerepesiut rendezése, Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 188612. 1886. május 12. rendes közgyűlés jegyzőkönyve, library.hungaricana.hu kisajátításáig – amikor az épületet csupán háromnegyedig bontották le – egy szűk utca szorongott és így akkor nem tudták kiépíteni a kocsik megálló helyét. Az eredeti körúti homlokzat két oldalán tervezett egy-egy pavilonszerű kiugrás helyén virágos szőnyegkertet hoztak létre. Az épület két oldala szabadon állt. Mellé építettek a kocsik számára kiszálló és fedett helyet. A Sertéskereskedő utcát ekkortájt keresztelték át Népszínház-utcára. A hátsó rész, a hol körút még ekkor nem épült meg, csak körüljárható volt, a szűk ösvényt léces kerítés választotta el a mértékhitelesítő udvartól. Kívülről a főhomlokzat sugár-oszlopaival – közöttük Kisfaludy Károly, Egressy Béni és Gaal József mellszobrával –, a párkányzatok közti allegóriai csoportozatokkal, s a sarkokon és homlokzati csúcsponton álló szobor-alakokkal díszítették az épületet. Három emelet magas volt, de a színpad fölötti kupola kiemelkedett a házak fölött. A hátsó részben félkörben épült, ahol a színpadi helyiségekhez vezetett minden ajtó; a középső nagy ajtón, ha a hídkapukhoz hasonló nagy dobogót lebocsátották, kocsikat, lovakat lehet vinni a színpadra. Ez az oldal is díszes volt. A homlokzat hármas kapuján vagy oldalról belépve oszlopos, festett falú csarnokba lehetett jutni. Mozaikpadló volt mindenütt, félkörben görbülő folyosókon és a tágas lépcsőzeteken is, melyek körül a karzatokra vivő volt a legtágasabb. A nézőtérre csak oldalról lehetett bejutni. A színpaddal szemközt csak az erkélyre volt bejáró. A földszinti ülőhelyekre mind a két oldalon, a zenekar melletti ajtó, az erkély alatti zártszékekre külön bejárat vezetett. Mindenhol föliratok segítették a tájékozódást. A nézőtér és az utcától elzáró falak közt nagy folyosók, lépcsők, termek, mellékhelyiségek és ruhatárak voltak. Az első emeleten, a homlokzatra nyíló nagy teremben jöhetett össze a páholyok és az erkély közönsége – aranyos cirádákkal a boltozaton, a falakon a pompeii falakra emlékeztető festésekkel. Itt volt a cukrász és csemege-áruló. Minden osztálynak külön-külön és nagy ruhatára volt és csarnokok. A nézőtéren az uralkodó szint a sötét meggyszín zártszékek, a páholyok hasonló színű öblei és vörös selyem- drapériai adták, az aranyos fehér páholyalapzatok mellett. Az a lap, mely egyik és másik páholy közt fennmaradt, tekergő díszítésekkel, féldomborművű amorettekkel volt tele. Az oszlopfejek közt egy-egy vigyorgó szatírok, a legfelső sorban kariatidák. Fenn a boltozatot nyolc allegorikus csoportozat népesítette. Gáz a páholyok oldalain nem égett sehol, egyedül a legfelső karzat hátsó ölében volt néhány gázláng, a falba vésett fülkékben és rostély között. Egészen fenn a boltozatnál egy óriás körte alakú csillár lógott, csupa üvegprizmából, közepében gázlánggal. Ott a magasban volt a ventiláció egyik kiegészítő része is, egy nagy henger, mely a fülledt léget kivezette; a friss levegő pedig a földalatti helyiségekből gőzgép segítségével áradt szét. Összesen 50 páholy volt. Jobbról, mindjárt a színpad mellett, az első emeleten nyílt az udvari páholy, mely három más páholy nagyságával bírt. Egész szalon, társalgó külön teremmel s egy kisebb kabinnal. Fellner úr ajándék gyanánt maga díszíttette föl. Hasonló hármas páholy készült balra, Budapest főváros hatósága számára. A színpad melletti legfelső páholy a színészpáholy volt, közvetlen összeköttetéssel mindkét oldalon a színpaddal. Minden páholy nyitott, azaz erkélyszerű kiugrása volt. Az ülőhelyeket úgy alakították, hogy a legtávolabbi pontról is tisztán lehessen látni a színpadot, s az előtte ülő nem akadályozhasson senkit, ezért a székek lépcsőzetesen emelkedtek. A leghátsó karzat (melybe csak 10 krajcár volt a belépti díj) szintén ily lépcsőzet állóhely volt, erős vaskorlátokkal, ahonnan a nézőtért nem csak a színpadot lehetett látni. Mindössze 1375 ülőhely volt (a Nemzeti Színházban ekkor csak 1200), az állóhelyeket is számítva 2300 főből álló közönség fért el a színházban. A földszinten levő ülőhelyek első osztálya a körszék, középső csoportja 15, két szélső csoportja 10 sorból állt. Ezek mögött volt a zártszék s azontúl állóhelyek. A süllyeszthető-emelhető színpad és mellékhelyiségeinek mérete akkora volt, mint a nézőtérnek, alatta két emelet, felette zsinórpadlás – Galló György gépész munkája. Még árvizet is imitálhattak, az erre szolgáló vízvezetékekkel. A színpad a nézőtértől vasfüggönnyel is volt elválasztható. A Külön öltözőszobákat mind távírdai készülék kötötte össze, hogy a rendező és ügyelő hamar tudjon mindenkit irányítani. Minden karnak és a színészeknek is önálló próbatermei voltak. A tágas festőterem a leghátulsó részen, a színpad fölött volt, ahonnan az elkészült függönyöket egyenesen a színpadra lehetett bocsátani. Az alsó szinten nagy díszletraktár helyezkedett.A budapesti népszínházról (2. old.), Magyarország és a Nagyvilág 11. évfolyam 43. szám - 1875. október 24. (online: adtplus.arcanum.hu)
bélyegkép|bal|200px|A Csokonai utcai gazdasági épület egyik ablaka