A geometriában a lapított ellipszoid koordináta-rendszer egy háromdimenziós ortogonális koordináta-rendszer, mely egy kétdimenziós elliptikus koordináta-rendszerből származtatható úgy, hogy a koordináta-rendszert a fókuszokat elválasztó szimmetriatengely körül forgatjuk meg. Így a fókuszok egy sugarú gyűrűvé alakulnak az x-y síkban. A másik szimmetriatengely körüli forgatás nyújtott ellipszoid koordináta-rendszert eredményez. Mindkettő tekinthető az ellipszoid koordináta-rendszer egy speciális esetének, ahol két tengely hossza megegyezik.

A lapított koordináta-rendszer hasznos olyan differenciálegyenletek megoldásában, ahol a peremfeltételeket egy lapított ellipszoid vagy egy egyköpenyű forgáshiperboloid mentén határozzák meg. Például így számíthatók Perrin súrlódási tényezői, amiért Jean Baptiste Perrint 1926-ban fizikai Nobel-díjjal tüntették ki. Ezek a tényezők határozzák meg a molekulák rotációs súrlódását, ami fontos különböző technológiák alkalmazásában, mint a fehérje-NMR, amiből következtetni lehet a molekulák alakjára és térfogatára. A lapított szferoid koordináta-rendszer hasznos elektromágnesességgel kapcsolatos problémák megoldásában, az akusztikában, a folyadékdinamikában, illetve az anyagok és a hő terjedésének tanulmányozásában.

A (µ,ν,φ) rendszer

A leggyakoribb definíció a koordinátákat használja, ahol:

ahol nemnegatív valós szám, és a azimutra az összefüggés teljesül. Ezeket a koordinátákat azért kedvelik, mert nem fajulnak el; ha van egy pont, akkor annak egyértelműen meghatározhatók az Descartes-koordinátái. A fordítottja szintén igaz, kivéve a -tengelyt és a fókuszgyűrű belsejét. Koordinátafelületek A konstans μ-höz tartozó koordinátafelületek ellipszoidok, az

trigonometrikus összefüggések miatt, és mivel ellipszisekből keletkeztek úgy, hogy a gyújtópontokat elválasztó szimmetriategely körül forgatták meg őket. Egy x-z síkban levő ellipszis fél nagytengelye a ch μ hosszú, és x-tengely menti, míg a fél kistengelye a sh μ hosszú, és z-tengely menti. A fókuszok az x-tengelyen helyezkednek el, és z-koordináta ±a.

Hasonlóan, a konstans ν-höz tartozó felületek fél egyköpenyű forgáshiperboloidok, mivel

Ha ν pozitív, akkor a fél hiperboloid az x-y sík fölött van, míg negatív ν esetén az x-y sík alá esik. A ν szög geometriai jelentése a hiperboloidok aszimptotáinak szöge. A hiperboloidok gyújtópontja az x-tengelyen a ±a pontokban van.

Inverz transzformáció A (μ, ν, φ) a következőképpen számíthatók az (x, y, z) Descartes-koordinátákból. A φ azimut:

A ρ cilindersugár:

és a φ által definiált síkban a fókuszoktól mért távolság:

Ezekkel a többi koordináta:

ahol μ mindig nemnegatív, és ν előjele megegyezik z előjelével.

Egy másik módszer az inverz transzformáció kiszámítására:

ahol Skálázási tényezők A skálázási tényezők a és a koordináták esetén megegyeznek:

míg az azimut skálázási tényezője

Így az infinitezimális térfogatelem

és a Laplace-operátor:

A további differenciáloperátorok, mint és kifejezhetők az (μ, ν, φ) koordináták és skálázási tényezőik behelyettesítésével az ortogonális koordináta-rendszerek általános képleteibe.

Bázisvektorok A koordináta-rendszer koordináta-rendszer bázisvektorai Descartes-koordinátákban kifejezhetők, mint:

ahol a Descartes-féle bázisvektorok. Továbbá a konstans -höz tartozó ellipszoid felszín kifelé mutató normálvektora, az azimuthoz tartozó egységvektor, és a lapított szferoid érintősíkjában jobbfogású három dimenzióssá egészíti ki a koordináta-rendszert.

A (ζ, ξ, φ) rendszer

Néha használnak egy (ζ, ξ, φ) rendszert is, ahol , és ugyanaz, mint előbb (Smythe 1968). A koordinátára teljesül, hogy és a koordinátára .

Kapcsolat a Descartes-rendszerrel:

Skálázási tényezők A koordináták skálázási tényezői:

A skálázási tényezők ismeretében a koordináták több függvénye is kiszámítható az ortogonális koordináta-rendszerek általános módszerei alapján. Az infinitezimális térfogatelem:

A gradiens:

A divergencia:

A Laplace-operátor:

A további differenciáloperátorok, mint és kifejezhetők az (μ, ν, φ) koordináták és skálázási tényezőik behelyettesítésével az ortogonális koordináta-rendszerek általános képleteibe. Lapított szferoid harmonikus függvények Ahogy a szférikus koordináták és a szférikus harmonikus függvények esetén, a Laplace-egyenlet megoldható a változók szétválasztásával. Ezeket a megoldásokat kényelmes használni, ha a peremfeltételeket egy rögzített koordinátájú felület mentén adták meg.

A változók szétválasztásának módszerével a Laplace-egyenlet egy megoldása:

Ez egy három egyenletből álló egyenletrendszert ad, minden változóra egy egyenlettel:

ahol az m konstans egész, mivel a φ változó 2π szerint periodikus. Ekkor az n is egész. Az egyenletek megoldása:

ahol -k konstansok, és asszocilt Legendre-polinomok, mégpedig rendre első, illetve másodfajúak. A három megoldás szorzata lapított szferoid harmonikus függvény, és a Laplace-egyenlet általános megoldása:

A konstansok csak négy független konstanssá kombinálódnak a harmonikus függvényekben. A (σ, τ, φ)-rendszer

Néha az alternatív (σ, τ, φ)-rendszert használják, ahol és .Abramowitz and Stegun, p. 752. Így a σ koordináta legalább egy, míg τ -1 és +1 közé esik, beleértve a határokat. A konstans σ értékekhez ugyanazok a lapított szferoidok tartoznak, mint μ-höz, míg a konstans τ értékekhez teljes forgáshiperboloidok tartoznak, mégpedig a ν-höz és a -ν-höz tartozó két félhiperboloid. Emiatt ezek a koordináták elfajultak, Két, descartes-koordinátákkal adott pont, (x, y, ±z) koordinátái egyeznek ebben a koordináta-rendszerben. Ez látszódik azokból az egyenletekből, amelyek a (σ, τ, φ)-rendszert transzformálják a Descartes-koordináta-rendszerbe:

A és koordináták egyszerű kapcsolatban állnak a fókuszgyűrűvel való távolsággal. Bármely pont esetén a távolság megegyezik -val, míg a különbség megegyezik -val. Tehát a fókusztól mért távoli távolság , míg a közeli . Koordinátafelületek A konstans σ-hoz tartozó felületek, a konstans μ-höz tartozó megfelelőikhez hasonlóan lapított szferoidokat alkotnak:

Hasonlóan, a konstans τ-hoz tartozó felületek egyköpenyű forgáshiperboloidokat alkotnak:

Skálázási tényezők A rendszer skálázási tényezői:

míg az azimut skálázási tényezője: .

Ezzel az infinitezimális térfogatelem

és a Laplace-operátor:

A további differenciáloperátorok, mint és kifejezhetők az (μ, ν, φ) koordináták és skálázási tényezőik behelyettesítésével az ortogonális koordináta-rendszerek általános képleteibe.

Ahogy a gömbkoordináták esetén, úgy a lapított koordináta-rendszerben is megoldható Laplace egyenlete az együtthatók szétválasztásával. Ez kényelmes akkor, ha a peremfeltételek a lapított ellipszoid koordináta-rendszer egy koordinátafelületén vannak adva. A megoldások lapított szferoid harmonikusok alakjában adódnak. (Lásd: Smythe, 1968)

Jegyzetek

Források Uses ξ1 = a sinh μ, ξ2 = sin ν, and ξ3 = cos φ. Same as Morse & Feshbach (1953), substituting uk for ξk.

Uses hybrid coordinates ξ = sinh μ, η = sin ν, and φ. Korn and Korn use the (μ, ν, φ) coordinates, but also introduce the degenerate (σ, τ, φ) coordinates. Like Korn and Korn (1961), but uses colatitude θ = 90° - ν instead of latitude ν. Moon and Spencer use the colatitude convention θ = 90° - ν, and rename φ as ψ. Treats the oblate spheroidal coordinates as a limiting case of the general ellipsoidal coordinates. Uses (ξ, η, ζ) coordinates that have the units of distance squared.

Fordítás

Kategória:Analitikus geometria