A Dél-afrikai Unióban 1960. október 5-én népszavazást tartottak a köztársasággá válásról. A nagyrészt afrikánerek által támogatott Nemzeti Párt, amely 1948-ban került hatalomra, nyíltan köztársaságpárti volt, valamint II. Erzsébetet, mint Dél-Afrika királynőjét a brit imperializmus egyik eltávolítandó maradványának tekintette. Az éveken át húzódó vitázások után végül Hendrik Verowerd a néhai Hans Strijdom kormányának segítségével a Parlamentben elfogadtatott egy javaslatot a referendum megtartásáról, mely 1960. október 5-én volt esedékes. Szűk többséggel, de a köztársaságpárti tábor nyert, mindazonáltal az ország köztársasággá válása csak háromnegyed évvel később, 1961. május 31-én történhetett meg.South Africa: A War Won, TIME, 9 June 1961The Statesman's Year-Book 1975-76, J. Paxton, 1976, Macmillan, page 1289

Háttere

Afrikáner republikanizmus

A két búr köztársaság, a Dél-Afrika Köztársasága (más néven Transvaal) és Oranje Szabadállam veresége ellenére a köztársasági hangulat továbbra is erős maradt a Dél-afrikai Unióban az afrikánerek körében. D. F. Malan szakított J. B. M. Hertzog miniszterelnök Nemzeti Pártjával, amikor az egyesült Jan Smuts Dél-afrikai Pártjával, és megalakította a Gesuiwerde Nasionale Party-t ("Megtisztított Nemzeti Pártot"), amely egy afrikáner irányítás alatt álló dél-afrikai köztársaságot kívánt létrehozni. Ezt támogatta a titkos Afrikaner Broederbond szervezet, amelynek elnöke, L. J. du Plessis kijelentette:South Africa, Department of Information, 1986, page 131A nemzeti kultúra és a nemzeti jólét nem bontakozhat ki teljesen, ha Dél-Afrika népe alkotmányosan nem szakít meg minden külföldi köteléket. A kulturális és gazdasági igények után az afrikánereknek népünk alkotmányos szükségleteinek kell szentelniük a figyelmet. Ehhez a célhoz hozzá kell adni egy teljes mértékben független, valódi "afrikaans" kormányformát Dél-Afrikában... egy olyan kormányzati formát, amely saját államfőnkben, csont a csontunkból, hús a húsunkból inspirál bennünket ellenállhatatlan egység és erő elérésére.Ethnic Nationalism and State Power: The Rise of Irish Nationalism, Afrikaner Nationalism and Zionism, M. Suzman, Macmillan, 2016, page 1511940-ben Malan Hertzoggal együtt megalapította az Újraegyesült Nemzeti Pártot (Herenigde Nasionale Party), amely vállalta, hogy harcolni fog egy "szabad független köztársaságért, amely elválasztja Dél-Afrikát a brit koronától és a Birodalomtól", és "lépésről lépésre eltávolít minden olyan anomáliát, amely akadályozza nemzeti szabadságunk kiteljesedését."Christian Nationalism and the Rise of the Afrikaner Broederbond in South Africa, 1918-48, Charles Bloomberg, Macmillan, page 159 bélyegkép|Hendrik Verwoerd, a Die Transvaler szerkesztője, majd Dél-Afrika miniszterelnöke 1958 és 1966 között Még abban az évben a Broederbond által kinevezett bizottság összeült, hogy kidolgozza a köztársaság alkotmányát; jelen voltak a Nemzeti Párt jövőbeli kabinetminiszterei, mint Hendrik Verwoerd, Albert Hertzog és Eben Dönges.Oxwagon Sentinel: Radical Afrikaner Nationalism and the History of the 'Ossewabrandwag, Christoph Marx, LIT Verlag Münster, 2009, page 405

1942-ben az afrikaans nyelvű Die Burger és Die Transvaler újságok közzétették a köztársasági alkotmány tervezetének részleteit, amely egy államelnököt írt elő, akit csak a "Burgers" néven ismert fehér állampolgárok választanak meg, aki „csak Istennek tartozik felelősséggel... a hivatala során tettekért", amelyet egy kizárólag tanácsadói jogkörrel rendelkező Közösségi Tanács segít. Emellett az afrikaans lenne az ország hivatalos nyelv, az angol pedig "kiegészítő" nyelvként "szolgálhat".Afrikaner Politics in South Africa, 1934-1948, Newell M Stultz, University of California Press, 1974, page 82

A nemzetközösségi tagság folytatásával kapcsolatban a Broederbond álláspontja az volt, hogy „köztársasági célunk sarkalatos eleme marad a Nemzetközösségből való mielőbbi távozás”.The Diplomacy of Isolation: South African Foreign Policy Making, Deon Geldenhuys, South African Institute of International Affairs, Macmillan, 1984, page 31

VI. György király és családja dél-afrikai látogatása során 1947-ben az afrikaans nyelvű Die Transvaler újság, amelynek Verwoerd szerkesztője volt, figyelmen kívül hagyta a királyi körutat, és csak Johannesburg "forgalmas utcáira" hivatkozott. Ezzel szemben a szélsőjobboldali Ossewabrandwag lapja nyíltan elítélte a körutat, és kijelentette, hogy "e monarchia nevében 27 000 búr nőt és gyermeket gyilkoltak meg az aranyért".Afrikaners: Their Last Great Trek, Graham Leach, Macmillan London, 1989, page 37The Lion and the Springbok: Britain and South Africa Since the Boer War, Ronald Hyam, Peter Henshaw, Cambridge University Press, 2003, page 280

A Nemzeti Párt újra hatalmon 1948-ban a most D. F. Malan által vezetett Nemzeti Párt került hatalomra, bár a választások során nem a köztársaság mellett kampányolt, hanem a Nemzetközösségben maradást részesítette előnyben, és ezzel azokat az afrikánereket vonzotta, akik egyébként az Egyesült Pártra szavaztak volna. A köztársasági kérdés lekicsinyelésére és a faji kérdésekre való összpontosításra vonatkozó döntést Nicholaas Havenga, az Afrikaner Párt (AP) vezetője igencsak befolyásolta, egyrészt mivel választási szövetséget alakított Nemzeti Párttal, másrészt mert az AP nélkül a Nemzeti Párt kisebbségi korműnyba szorult volna a Népgyűlésben.Turning Points in History, Book 4, Bill Nasson, Rob Siebörger, Institute for Justice and Reconciliation, 2004

Malan utódja a miniszterelnöki székben, Hans Strijdom volt szintén lekicsinyelte a köztársasági kérdést, és kijelentette, hogy 1958-nál előbb semmilyen lépést nem fognak tenni ennek érdekében. Később azonban megerősítette pártja elkötelezettségét a köztársaság, valamint az egységes nemzeti zászló mellett. Strijdom kijelentette, hogy azt a kérdést, hogy Dél-Afrika a Nemzetközösségen belüli vagy kívüli köztársaság lesz, "az akkor uralkodó körülmények figyelembevételével" fogják eldönteni. Elődjéhez hasonlóan Strijdom is kinyilvánította a párt azon meggyőződését, hogy a köztársaságot csak "a nép széles akarata" alapján lehet kikiáltani.STRIJDOM ABATES ZEAL FOR REPUBLIC; Premier Says He Will Not Try to Change South Africa's Status Before 1958, The New York Times, 15 September 1955STRIJDOM DETAILS REPUBLIC POLICY; South African Chief Pledges One Flag, One People, but Will Retain Race Laws, The New York Times, 20 December 1955South Africa and the World: The Foreign Policy of Apartheid, Amry Vandenbosch, University Press of Kentucky, 2015, page 180South African Republicanism, Toledo Blade, 30 January 1958

Amikor 1958-ban Strijdom elhalálozott, és Verwoerd lett a miniszterelnök, beszédet mondott a parlamentben, amelyben kijelentette, hogy:Valóban ez volt az alapja az évek során folytatott harcunknak: az imperializmus elleni nacionalizmus. Ez a harc 1910 óta: köztársaság a monarchikus kapcsolattal szemben... Mi egyértelműen és nyíltan kiállunk a köztársaság megfelelő módon és időben történő létrehozása mellett. The Rise of Afrikanerdom: Power, Apartheid, and the Afrikaner Civil Religion, T. Dunbar Moodie, University of California Press, 1975, page 2831960-ban Verwoerd bejelentette, hogy csak a fehérek körében kíván népszavazást tartani a köztársaság létrehozásáról, és az erről szóló törvényjavaslatot ugyanazon év április 23-án terjesztették a parlament elé. A népszavazási törvényt 1960. június 3-án hagyták jóvá. Verwoerd itt kjelentette, hogy a változtatást támogató egyszerű többség döntő lenne. White Laager: The Rise of Afrikaner Nationalism, William Henry Vatcher, Praeger, 1965, pages 171-172Statutes of the Union of South Africa, Government Print. and Stationery Office, 1960, page xiParliaments of South Africa, J J N Cloete, J.L. van Schaik, 1985, page 49

Mielőtt 1958-ban Verwoerd lett volna a miniszterelnök, Strijdom 21-ről 18 évre csökkentette a szavazási korhatárt. Az afrikénerek, akik nagyobb valószínűséggel támogatták a Nemzeti Pártot, mint az angolul beszélő fehérek, és a tetejébe sokkal magasabb volt a fiatalok aránya, mint az angolajkúaknál. A választói névjegyzékben a délnyugat-afrikai, mai Namíbia fehér szavazói is szerepeltek. Akárcsak Dél-Afrikában, az afrikánerek és a német nemzetiségűek a területen többen voltak mint az angol családi háttérrel rendelkezők.Nationalism and New States in Africa: From about 1935 to the Present, Ali AlʼAmin Mazrui, Michael Tidy, Heinemann Educational Books, 1984, page 162South Africa: A Modern History, T. Davenport, C. Saunders, Palgrave Macmillan, 2000, page 416Afrikaner Politics in South Africa, 1934-1948, Newell M. Stultz, University of California Press, 1974, pp. 160-1 161General Elections in South Africa: 1943-1970, Kenneth A. Heard, Oxford University Press, 1974, ages 102-115

Abban a reményben, hogy elnyerje a köztársaságot ellenzők – nemcsak az angolul beszélő fehérek, hanem az Egyesült Pártot továbbra is támogató afrikánerek támogatását, – Verwoerd azt javasolta, hogy az alkotmányos változtatások minimálisak legyenek, és a királynőt egyszerűen egy államelnök váltsa fel az államfői poszton, amelynek hivatala nem végrehajtó, hanem ceremoniális feladatköröket ellátó poszt lenne.The White Tribe of Africa, David Harrison, University of California Press, 1983, pp. 160-161

A Változás Szelei Korábban, az év februárjában Harold Macmillan brit miniszterelnök beszédet mondott a fokvárosi parlamentben (mely később a Változás Szelei néven vált ismertté) amelyben az afrikai dekolonizáció elkerülhetetlenségéről beszélt, és nem nyíltan bár, de érezhetően szembehelyezkedett Dél-Afrika apartheidpolitikájával szemben. Ez arra késztette Verwoerdot, hogy kijelentse a parlamentben:Winds of Change secrets revealed, Independent Online, 5 October 2012Ezt nem a Dél-afrikai Köztársaságnak mondták, hogy "ebben a tekintetben nem fogunk támogatni titeket." Ez egy figyelmeztetés volt mindannyiunknak, angolul és afrikaansul beszélőknek, republikánusoknak és köztársaságelleneseknek. Mindannyiunk számára világos volt, hogy ezek miatt az ügyek miatt a saját lábunkra kell állnunk.The White Tribe of Africa, David Harrison, University of California Press, 1983, page 163Sok angolul beszélő fehér, aki Nagy-Britanniát "spirituális" otthonának tekintette, kiábrándult és elveszettnek érezte magát, köztük Douglas Mitchell, az Egyesült Párt natali Tagozatának vezetője. Annak ellenére, hogy ellenezte Verwoerd köztársasági terveit, Mitchell hevesen ellenezte Macmillan beszédének számos pontját is.Power, Pride & Prejudice: The Years of Afrikaner Nationalist Rule in South Africa, Henry Kenney J. Ball Publishers, 1991The Bell Tolls In Africa , The Tablet, 5 March 1960

Natal