Ford Madox Ford (született: Joseph Leopold Ford Hermann Madox Hueffer); 1873. december 17. – 1939. június 26.) angol regényíró, költő, kritikus és szerkesztő, akinek The English Review és The Transatlantic Review folyóiratai a 20. század eleji angol és amerikai irodalom fejlődésében jelentős szerepet játszottak.
Ford manapság elsősorban a The Good Soldier (1915), a Parade's End tetralógia (1924–1928) és a The Fifth Queen trilógia (1906–1908) című regényei révén ismert. A The Good Soldier (A jó katona) szerepel a Modern Library 100 legjobb regénye, a The Observer "Minden idők 100 legnagyobb regénye" és a The Guardian "1000 regénye, amelyet mindenkinek el kell olvasnia" listáin.
Fiatalkora Ford a londoni Wimbledonban, a Merton plébániánMerton egy ősi plébánia, amely először Surreyben volt, de 1965 óta (Merton Priory néven) Londonban van (Merton kerületben), északról Wimbledon, keletről Mitcham, Morden, Cheam és Cuddington (Worcester Park és a Motspur Park többi része) délen és New Malden nyugaton. született Catherine Madox BrownCatherine Madox Brown Hueffer (1850. november 11. – 1927. június 3.), más néven Cathy, Ford Madox Brown és Emma Hill első gyermeke, a preraffaelitákhoz kötődő művész és modell. és Francis HuefferFrancis Hueffer (született: Franz Carl Christoph Johann Hüffer; 1845. május 22. – 1889. január 19.) német-angol zenei író, zenekritikus és librettista. legidősebb gyermekeként, a három gyermek közül; testvére Oliver Madox HuefferOliver Madox Hueffer (született: Oliver Franz Hueffer; 1877 – 1931. június 22.) író, drámaíró és haditudósító., nővére Juliet HuefferJuliet Catherine Emma Soskice (született: Hueffer; 1881–1944) angol fordító és író., David Soskice felesége és Frank SoskiceFrank Soskice, Baron Stow Hill, PC, QC (1902. július 23. – 1979. január 1.) brit jogász és a Munkáspárt politikusa. anyja. Ford apja, aki a The Times zenekritikusa lett, német, anyja pedig angol volt. Apai nagyapja, Johann Hermann HüfferJohann Hermann Hüffer (Münster, 1784. december 25. – Münster, 1855. január 12.) német kiadó és politikus. volt az első, aki Annette von Droste-Hülshoff vesztfáliai költőt és írót publikálta. Nevét anyai nagyapjáról, a preraffaelita festőről, Ford Madox BrownrólFord Madox Brown (1821. április 16. – 1893. október 6.) morális és történelmi témák brit festője volt, aki a preraffaelita stílus jellegzetesen grafikus és gyakran Hogarth-i változatáról nevezetes. kapta, akinek életrajzát végül megírta. Édesanyja féltestvére Lucy Madox BrownLucy Madox Brown Rossetti (1843. július 19. – 1894. április 12.) brit művész, író és modell. volt, William Michael RossettiWilliam Michael Rossetti (1829. szeptember 25. – 1919. február 5.) angol író és kritikus. felesége és Olivia Rossetti AgrestiOlivia Rossetti Agresti (1875–1960) brit aktivista, író, szerkesztő és tolmács. anyja.
1889-ben, apjuk halála után Ford és Oliver nagyapjukhoz költözött Londonba. Ford a londoni University College SchoolbaA University College School egy független nappali iskola Frognalban, Hampsteadben, London északnyugati részén. járt, de soha nem tanult egyetemen. 1892 novemberében, 18 évesen katolikussá vált, „nagyrészt néhány Hueffer-rokon biztatására, de részben (bevallotta) angol unokatestvérei 'harcos ateizmusa és anarchizmusa' miatt".Janet Soskice, "I have never felt so at home." The Tablet, 8 September 2012, 15. Ford was a great uncle of Soskice's husband.
Magánélete 1894-ben Ford megszökött iskolai barátnőjével, Elsie Martindale-lel. A pár Gloucesterben házasodott össze, és Bonningtonba költözött. 1901-ben Winchelsea-be költöztek. Két lányuk született, Christina (1897) és Katharine (1900). A Ford Winchelsea-i szomszédai között volt Joseph Conrad, Stephen Crane, W. H. Hudson, Henry James a közeli Rye-ben és H. G. Wells.
1904-ben Ford agorafóbiás összeomlást szenvedett pénzügyi és házassági problémák miatt. Németországba ment, hogy ott töltse idejét családjával és kezeléseken vegyen részt.
1909-ben elhagyta feleségét, és Isobel Violet HuntIsobel Violet Hunt (1862. szeptember 28. – 1942. január 16.) brit író. Feminista regényeket írt. angol írónőhöz költözött, akivel együtt kiadta a The English ReviewThe English Review című irodalmi folyóiratot. Ford felesége megtagadta a válást, ő pedig megpróbált német állampolgárságot szerezni, hogy Németországban váljon el. Ez sikertelen lett. Egy képeslapban megjelent írásban Violet Hunt "Mrs. Ford Madox Hueffer"-ként való hivatkozása eredményeként 1913-ban Mrs. Ford sikeres rágalmazási pert indított. Ford kapcsolata Hunttal nem élte túl az első világháborút.South Lodge by Douglas Goldring, Constable and Co, 1943)
A Ford a Ford Madox Hueffer nevet használta, de az első világháború után 1919-ben Ford Madox Fordra változtatta, részben azért, hogy eleget tegyen egy kis hagyaték feltételeinek, részben "mert a teuton név manapság nem tetszetős". esetleg azért, hogy elkerülje Elsie további pereit abban az esetben, ha új társát, Stellát "Huefferné"-ként emlegetnék.
1918 és 1927 között Stella Bowennel, egy nála 20 évvel fiatalabb ausztrál művésszel élt együtt.Esther Gwendolyn "Stella" Bowen (1893–1947) ausztrál művész és író volt. 1920-ban Fordnak és Bowennek egy lánya született, Julia Madox Ford.
1927 nyarán a The New York Times arról számolt be, hogy Ford a franciaországi Avignonban egy malomépületet otthonává és műhellyé alakított át, amelyet "Le Vieux Moulin"-nak nevezett. A cikk arra utalt, hogy Ford ezen a ponton találkozott újra feleségével.
Az 1930-as évek elején Ford kapcsolatot épített ki Janice BialaJanice Biala (1903. szeptember 11. – 2000. szeptember 24.) lengyel származású amerikai művész volt, akinek hét évtizeden átívelő munkásságát Franciaországban és az Egyesült Államokban egyaránt elismerik. lengyel származású New York-i művésznővel, aki Ford több későbbi könyvét illusztrálta.South Lodge by Douglas Goldring, Constable & Co, 1943) Ez a kapcsolat az 1930-as évek végéig tartott.
Ford élete utolsó éveit az Olivet College-banAz Olivet College egy keresztény magánfőiskola Olivetben, Michigan államban. töltötte, a michigani Olivetben tanított. 1939 júniusában a franciaországi Honfleurben megbetegedett, majd nem sokkal később Deauville-ben, 65 évesen halt meg.
Irodalmi élete
Ford egyik leghíresebb műve a The Good Soldier (1915) című regény. Közvetlenül az első világháború előtt játszódó történet két „tökéletes pár” – egy brit és egy amerikai – tragikus külhoni életét mutatja be, bonyolult visszaemlékezések (flashback) révén. A „Dedicatory Letter to Stella Ford” című szövegben, amely a regény előszavában szerepel, számol be Ford, hogy egy barátja a The Good Soldier-t „a legjobb angol nyelvű francia regénynek” nevezte! Ford kijelentette, hogy "toryA tory olyan személy, aki azt a nézetet vallja, amely a tradicionalizmus és a konzervativizmus brit változatán alapul, és amely az angol kultúrában a történelem során kialakult társadalmi rend felsőbbrendűségét támogatja. őrült a történelmi folytonosság miatt", és úgy vélte, hogy a regényíró feladata az, hogy saját korának történészeként szolgáljon. A Konzervatív Párttal szemben azonban elutasító volt, és "a hülye pártnak" nevezte.
Ford az első világháború kezdete után részt vett a brit háborús propagandában. Dolgozott a War Propaganda Bureau-nak,A Wellington House a brit Háborús Propaganda Iroda általánosabb neve. amelyet Charles Masterman irányított, valamint Arnold Bennett, G. K. Chesterton,Gilbert Keith Chesterton (1874. május 29. – 1936. június 14.) angol író, filozófus, laikus teológus, valamint irodalom- és művészetkritikus. John Galsworthy, Hilaire BellocJoseph Hilaire Pierre René Belloc (1870. július 27. – 1953. július 16.) francia-angol író és történész. és Gilbert Murray.George Gilbert Aimé Murray OM (1866. január 2. – 1957. május 20.) ausztrál származású brit tudós Ford két propagandakönyvet írt a Mastermannek; When Blood is Their Argument: An Analysis of Prussian Culture (1915), Richard AldingtonRichard Aldington (1892. július 8. – 1962. július 27.), született Edward Godfree Aldington angol író és költő, az imagista költészeti mozgalom korai képviselője. segítségével, valamint a Between St Dennis (A porosz kultúra elemzése) és St George: A Sketch of Three Civilizations (Három civilizáció vázlata) (1915).
A két propagandakönyv megírása után Ford 1915. július 30-án 41 évesen bevonult a brit hadsereg Welch-ezredébe.A Welch Regiment (vagy "The Welch") a brit hadsereg 1881 és 1969 között létező gyalogezrede volt. Franciaországba vezényelték, és harci tapasztalatai és korábbi propagandatevékenységei ihlették a Parade's End (1924–1928) című tetralógiáját, amely Angliában és a nyugati fronton játszódik az első világháború előtt, alatt és után.
Ford több tucat regényt, valamint esszéket, költészetet, emlékiratokat és irodalomkritikát írt. Joseph Conraddal három regényen dolgozott együtt: The Inheritors (1901), Romance (1903) és The Nature of a Crime (1924, bár jóval korábban íródott). A közvetlen együttműködést követő három-öt év során Ford legismertebb eredménye az Ötödik királynő-trilógia (The Fifth Queen, 1906–1908), Catherine Howard életén alapuló történelmi regény volt, amelyet Conrad akkoriban "a történelmi romantika hattyúdalának" nevezett. Ford Antwerp (1915) című versét T.S. Eliot úgy jellemezte, mint "az egyetlen jó vers, amellyel a háború témájában találkoztam".Antwerp
Regénye, a Ladies Whose Bright Eyes (1911, alaposan átdolgozva 1935-ben) egy időutazó regény, akárcsak Twain klasszikusa: A Connecticut Yankee in King Arthur's Court, csak az ilyen idealizált helyzetek nehézségeit dramatizálja.
Amikor a spanyol polgárháború kitört, Ford a baloldali republikánus frakció oldalára állt, és kijelentette: „Habozás nélkül a fennálló spanyol kormány mellett vagyok, és ellenzem Franco próbálkozását – minden érzelem és ok miatt… Franco úr mórok, németek és olaszok karjain nyugvó kormányt kíván létrehozni. Sikerének ellentétesnek kell lennie a világ lelkiismeretével." Mussoliniről és Hitlerről is negatív volt a véleménye, és felajánlotta, hogy aláír egy kiáltványt a nácizmus ellen.
Az irodalom népszerűsítése 1908-ban Ford megalapította a The English Review-t. Megjelentette Thomas Hardy, H. G. Wells, Joseph Conrad, Henry James, May SinclairMay Sinclair Mary Amelia St. Clair (1863. augusztus 24. – 1946. november 14.) népszerű brit írónő álneve volt, aki körülbelül kéttucatnyi regényt, novellát és költemény írt., John Galsworthy és William Butler Yeats műveit; és itt debütált Ezra Pound, Wyndham LewisPercy Wyndham Lewis (1882. november 18. – 1957. március 7.) brit író, festő és kritikus., D. H. Lawrence és Norman DouglasGeorge Norman Douglas (1868. december 8. – 1952. február 7.) brit író, leginkább South Wind című 1917-es regényéről ismert. művei. Ezra Pound és más tinédzserkori londoni modernista költők különösen nagyra értékelték Ford költészetét, mint a modern témák kortárs szóhasználatban való kezelését. 1924-ben megalapította a The Transatlantic Review című folyóiratot, amely nagy hatással volt a modern irodalomra. A párizsi latin negyed (Quartier Latin) művészközösségénél maradva Ford összebarátkozott James Joyce-szal, Ernest Hemingway-el, Gertrude Steinnal, Ezra Pound-dal és Jean Rhys-szal, akiket mind publikálni fog majd. Ford volt a modellja Braddocks karakterének Hemingway The Sun Also Rises (A nap is felkel) című regényében. Basil BuntingBasil Cheesman Bunting (1900. március 1. – 1985. április 17.) brit modernista költő, akinek hírnevét a Briggflatts 1966-os kiadása alapozta meg, amelyet általában az angol modernista hagyomány egyik fő vívmányaként tartanak számon. Ford asszisztenseként dolgozott a magazinnál.