A Nature Boy egy dal, melynek eredeti előadója Nat King Cole amerikai dzsesszénekes volt. 1948. március 29-én jelent meg kislemezként a Capitol Records kiadó gondozásában, majd később felkerült a The Nat King Cole Story című albumra is. A dalt eden ahbez írta, amivel Bill Pester előtt kívánt tisztelegni. Ő volt, aki először megismertette vele az általa követett Naturmensch és Lebensreform életfilozófiákat.
A Nature Boy a Zenészek Amerikai Szövetsége (AFM) 1948-as lemezfelvételi tilalma alatt jelent meg. Első helyezést ért el a Billboard slágerlistáján, továbbá több mint egymillió példányban kelt el, mely segített megalapozni Cole sikeres szólókarrierjét illetve megismertetni magát a fehér zenei piaccal. Herman Yablokoff jiddis zeneszerző pert indított ahbezzel szemben, amiért véleménye szerint a Nature Boy-jal plagizálta Shvayg mayn harts (שװײג מײן האַרץ, "Be Still My Heart") című dalát. Végül ahbeznek és Yablokoffnak peren kívül sikerült megállapodniuk. 1999-ben a dal Grammy Hall of Fame elismerést kapott.
Cole sikerét követően a konkurens kiadók saját feldolgozásaikat adták ki a Nature Boy-ból előadóikkal, köztük Frank Sinatra és Sarah Vaughan is sikerre vitték a dalt. Mára egy pop és dzsessz sztenderddé vált, és számos előadó újragondolta az évtizedek során, köztük Tony Bennett és Lady Gaga is, akik a 2014-es Cheek to Cheek című közös albumukra vettek fel a dalból egy változatot. A Nature Boy rendszeresen felcsendül filmekben is, amelyek közül a legjelentősebbek A zöld hajú fiú, A tehetséges Mr. Ripley és a 2001-es Moulin Rouge! című musical, amihez David Bowie készített egy változatot a dalból.
Háttér és dalszöveg 1941-ben az akkor 33 esztendős George McGrew Los Angelesbe költözött, és zongoristaként kezdett dolgozni a Eutropheon nevű egészséges ételeket árusító kisboltba és nyers ételeket kínáló étterembe a Laurel Canyon Boulevardon. A helyet John és Vera Vera Richtet nyitották, akik a Naturmensch (természet embere) és Lebensreform (életreform) filozófiákat követték, amelyekre a németországi Wandervogel-mozgalom volt nagy hatással. Az életmódok követőit Nature Boys-nak ("természet fiúknak") nevezték, hosszú hajat és szakállat viseltek, illetve csak nyers gyümölcsöket és zöldségeket fogyasztottak. McGrew is követni kezdte ezeket az életfilozófiákat, nevét pedig eden ahbezre változtatta, nevét végig kis betűvel írva. Ott, egy Palm Springshez közeli barlangban élve írta meg ahbez a Nature Boy dalszövegét. A dalt részben saját élete inspirálta, és egyben tisztelgés mentora, Bill Pester előtt, aki először mesélt neki a Naturmensch-ről és Lebensreformról.
1947-ben ahbez felkereste Nat King Cole menedzserét a Los Angeles-i Lincoln Theaterben, és átadta neki a Nature Boy gyűrött kéziratát, és arra kérte, hogy mutassa meg Cole-nak. Kérése azonban süket fülekre talált, a csalódott ahbez pedig a Nature Boy kottáját Cole inasának, Otis Pollardnak adta. Cole később tőle ismerte meg a dalt, és azonnal megtetszett neki. Ezt követően Cole koncerteken is elkezdte előadni, a közönség pedig rendkívül pozitívan fogadta. Irving Berlin, aki jelen volt az egyik fellépésén, felajánlotta Cole-nak, hogy megvenné tőle a dalt, de az énekes úgy döntött, hogy saját maga szeretné felvenni, és kiadni kislemezként. Ehhez azonban szüksége volt ahbez engedélyére, de nem tudta felkeresni, ugyanis a férfi anélkül távozott, hogy bármilyen elérhetőséget megadott volna magáról. Később aztán kiderült, hogy ahbez a Hollywood-felirat alatt él, és sikerült tőle megszerezni az engedélyt a dal kiadására. 1947. augusztus 22-én rögzítették a dalt zenekari kísérettel, melyet a Capitol Records-nál dolgozó Frank De Vol vezetett. A szám hangszerelésére vonósokat és furulyát választott, hogy ezzel adja át a Nature Boy „varázslatos” hangulatát.
A dalszöveg az 1940-es évekbeli Los Angeles-i hippi emberek közösségére, az úgynevezett Nature Boys-ra utal, akiknek ahbez is tagja volt. Chris Tyle dzsesszzenész szerint szövegben ahbez önmagáról írt, olyan sorokkal mint „There was a boy, A very strange, enchanted boy, They say he wandered very far, Very far, over land and sea” (Volt egy fiú, egy különös, elvarázsolt fiú, Azt mondják nagyon messzire vándorolt, nagyon messzire, át földön és tengeren). Azt gondolta azonban, hogy a dal legszívbemarkolóbb része az utolsó mondata: „The greatest thing you'll ever learn, Is just to love and be loved in return” (A legfontosabb dolog, amit valaha megtapasztalsz az szeretni, és szeretve lenni viszont). Az elemzők több értelmezést is bemutattak a sorral kapcsolatban, voltak akik szerint a szóban forgó természet fiú egy gyermek, aki a szerelemről és párkapcsolatról ad tanácsot, míg mások szerint az elbeszélő egy felnőtt hippi, aki az utazásáról és belső érzéseiről beszél. Jeffery P. Dennis író szerint a dal egy meleg romantikus témát dolgoz fel, a címbeli természet fiú pedig meglátogatja Cole-t egy „varázslatos napon”. Raymond Knapp zenetudós szerint a dal egy „rejtélyekkel teli csavargó dala”, a szöveg pedig egy nagy veszteség érzéséről és boldogtalanságról szól, az utolsó sorban pedig egy univerzális igazságot mond ki a szerző, amely Knapp szerint „megsemmisíthetetlen” és „sikerült valahogy megmentenie az élet veszélyekkel teli utazásából”.
Megjelenés és fogadtatás bélyegkép|balra|175px|Nat King Cole a Nature Boy segítségével tovább növelte népszerűségét, és sikerült elérnie vele a fehér közönséget is 1948-ban a Zenészek Amerikai Szövetsége (AFM) és a szervezet elnöke, James Petrillio második alkalommal is bojkottot szervezett a lemezcégek ellen, mivel igazságtalannak tartották a jogdíjfizetési rendszerüket. A sztrájk során a profitszerzés fenntartása érdekében a Capitol Records több kislemezt is kiadott, köztük a Nature Boy-t is 1948. március 29-én 15054-es katalógusszámmal. A kiadvány 1948. április 16-án debütált a Billboard slágerlistáján, ahol 15 héten keresztül szerepelt, majd végül sikerült megszereznie az első helyezést. A Nature Boy-ból több mint egymillió példányt adtak el 1948-ban, a Billboard pedig az év legjobb felvételének választotta..
Az 1940-es években az amerikai zenei piac megosztott volt rasszok szerint, egy színesbőrű előadó számára pedig nehéz volt bekerülni a mainstream popzenébe. Krin Gabbard a Jammin' at the Margins: Jazz and the American Cinema könyvében arról írt, hogy Cole-nak fehér sminket kellett viselnie a dal fellépésének felvétele során. Habár már az 1930-as években is elismert volt szűkebb körben a King Cole Trio elnevezésű dzsessztrió vezetőjeként, a Nature Boy volt az, amivel sikerült széleskörben, a fehér közönség előtt is megismertetnie magát.
Cole a dal sikerét követően feloszlatta trióját, hogy szólókarrierbe kezdjen. A Nature Boy-t egyik kedvenc felvételének nevezte. Jogdíjakból ahbez körül-belül dolláros bevételre tett szert (2021-ben dollárral lenne egyenértékű). A Billboard egyik cikkében azonban arról számoltak be, hogy ahbez a jogdíjakból befolyt összeg csupán 50%-át tartotta meg, a többit pedig szétosztotta azok között, akik segítettek abban, hogy a dal rivaldafénybe kerülhetett. Megközelítőleg 25%-ot Mrs. Loraine Tatum kapott meg, aki segített neki a dalszövegben, a maradékot pedig Pollardnak adta, amiért Cole figyelmébe ajánlotta a dalt.
A Nature Boy elsöprően pozitív visszajelzéseket kapott a kortárs kritikusoktól és zenei szakértőktől. Ted Gioia The Jazz Standards: A Guide to the Repertoire című könyvében arról írt, hogy a hippi kultúra népszerűsítése mellett ahbeznek és Cole-nak sikerült egy új korszakot bevezetni a fekete előadók számára a fehér populáris zenében. Stephen Cook az AllMusic-tól azt írta, hogy a dal Cole-t „a háború utáni évek egyik leghíresebb és a legkedveltebb popénekes sztárjává tette.” A Billboard egyik cikkében arról lehetett olvasni, hogy a Nature Boy olyan népszerűségnek örvendett, hogy sokan a színházak közönségének tagjai közül csak addig maradtak, míg Cole elő nem adta a dalt, majd utána távoztak is. 1999-ben a dal Grammy Hall of Fame elismerést kapott. Ez egy 1973-ban alapított különleges Grammy-díj, melyet olyan daloknak ítélnek oda, amelyek legalább 25 évesek, illetve maradandó minőséget képviselnek vagy zenetörténeti jelentőségűek..
Herman Yablokoff jiddis szerző életrajzi könyvében, a Memoirs of the Yiddish Stage-ben azt állította, hogy a Nature Boy plagizálta a "Shvayg mayn harts" ("Hush My Heart") dalának dallamát, melyet az 1935-ös Papirosn című darabhoz írt. Amikor 1951-ben plágiumpert indított, ahbez először ártatlannak nevezte magát, majd telefonon kereste fel Yablokoffot, hogy elmagyarázza neki, miszerint „a dallamot úgy hallotta, mintha angyalok énekelték volna a kaliforniai hegyekben”. A könyv szerint dollárt ajánlott fel neki a per visszavonására. „Azt mondtam neki, hogy a pénz nem fontos, de azt akartam, hogy ismerje be, hogy a dal geganvet [lopott]; és ha angyalokat hallott, akkor biztosan vettek egy példányt a dalomból”, olvasható a kiadványban. Végül ahbez ügyvédjei dollárt (2021-ben dollárral lenne egyenértékű) ajánlottak fel neki, amivel sikerült peren kívül megállapodniuk.
Egyéb változatok 175px|175px|Frank Sinatra (balra) és Sarah Vaughan (jobbra) is népszerű feldolgozásokat mutattak be a dalból A Nature Boy sikerét követően számos feldolgozást készítettek a dalból. Az AFM tilalma miatt azonban a többi lemezkiadó nem adhatott ki teljes, vonósokkal ellátott verziókat, csak a cappella számokat. Cole eredeti változatát követően Dick Haymes feldolgozta a Nature Boy-t, mely a Decca Records-nál jelent meg 24439-es katalógusszámmal. A felvétel 1948. június 4-én debütált a Billboard slágerlistáján, legjobb helyezése pedig a 11. volt.
Frank Sinatra is felvett zenészek nélkül egy változatot, amely az egyetlen kiadványa volt a tilalom alatt. Sinatra verziójában az eredetiből ismert vonósok hangját egy Jeff Alexander vezette kórus hangjával helyettesítette, amely Will Friedwald szerző leírása szerint olyanná tette a dalt, mint egy gregorián ének. Ez a felvétel a Columbia Records-nál jelent meg 38210-es katalógusszámmal. 1948. május 28-án debütált a Billboard listáján, legelőkelőbb pozíciója pedig a hetedik volt. Sinatra később előadta a dalt a Your Hit Parade című rádiós műsorban kórussal és zenekarral kiegészülve. Az RCA Records Perry Como és Bing Crosby énekesekkel is tervezett kiadni feldolgozásokat a dalból, végül ez azonban a tilalom miatt nem valósult meg. A Musicraft Records 1948. április 8-án jelentette meg Sarah Vaughan a capella változatát a dalból. Megjelenése napján példányt adtak el belőle és 11. volt a legjobbja a Billboard listáján.
1955-ben Miles Davis Charles Mingus nagybőgössel vette fel változatát a dalból, továbbá zenél a dalban Teddy Charles vibrafonon, Elvin Jones pedig dobol a kiadványban. Ez a verzió tele volt feszültséggel a Davis és Mingus közötti konfliktus miatt. Egy 1961-es feldolgozás Bobby Darin nevéhez köthető, mely a 24. helyig jutott a brit kislemezlistán. 1965-ben egy pszichedelikus rock verziót mutatott be a The Great Society San Franciscó-i rockegyüttes Grace Slick vokáljával. Ez a változat felkerült a feloszlásukat követően megjelent How it Was című nagylemezükre. Ugyanebben az évben jelentette meg Marvin Gaye saját variánsát a Nature Boy-ból, mely a A Tribute to the Great Nat "King" Cole című Cole tiszteletére készített albumon kapott helyet.
George Benson feldolgozása 1977-ben a 26. helyig jutott a brit kislemezlistán. Peggy Lee még 1948-ban felénekelte a Nature Boy-t, de csak 1995-ben jelent meg a Why Don't You Do Right? Peggy Lee, 1947–1948 című gyűjteményes albumán. Johnny Hartman 1972-ben készítette el változatát a dalból, mely a Blue Note Records kiadónál megjelentetett 1995-ös For Trane című albumán látott napvilágot. Abbey Lincoln az 1995-ös A Turtle's Dream című albumán mutatta be feldolgozását.
Nat “King” Cole lánya, Natalie Cole édesapja előtti tisztelgésként rögzítette verzióját a Nature Boy-ból. A dal az Unforgettable… with Love című albumán került kiadásra, mely több Grammy-díjat, köztük az év albuma elismerést is kiérdemelte.