A Dicaeum eximium a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a virágjárófélék (Dicaeidae) családjába tartozó faj.
Rendszerezése A fajt Philip Lutley Sclater angol orvos és zoológus írta le 1877-ben.
Alfajai Dicaeum eximium eximium Sclater, 1877 Dicaeum eximium layardorum Salvadori, 1880 Dicaeum eximium phaeopygium Salomonsen, 1964
Előfordulása Pápua Új-Guineához tartozó Bismarck-szigetek területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők. Állandó, nem vonuló faj.
Megjelenése Testhossza 10 centiméter.
Természetvédelmi helyzete Az elterjedési területe nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.
Jegyzetek
Források
További információk Képek az interneten a fajról
Kategória:Dicaeum Kategória:Madárfajok Kategória:Pápua Új-Guinea endemikus madarai