Borisz Andrejevics Lavrenyov (oroszul: Борис Андреевич Лавренёв, eredeti családneve: Szergejev), (Herszon, 1891. július 4..a dátum a régi orosz naptár szerint értendő, a születés napja a nyugati naptár szerint július 18. – Moszkva, 1959. január 7.) szovjet-orosz író, költő, drámaíró, haditudósító, a Sztálin-díj kétszeres kitüntetettje (1946, 1950).
Élete és munkássága Jogásznak készült, az első világháborúban katona volt, a polgárháború idején a Vörös Hadseregben harcolt. 1921-ben kezdett irodalommal foglalkozni. Első elbeszélései a polgárháború élményeinek hatására jöttek létre (A szél, Egyszerű dolog). A hősi romantika jegyében ábrázolta figuráit, matrózokat, katonákat, forradalmárokat. Nevezetes műve, A negyvenegyedik, 1926-ban született. Ebben költőien ábrázolja egy fehérgárdista tiszt és egy vörösgárdista mesterlövész lány szerelmét, amelynek a lány vet véget: a férfit, mint menekülő ellenséget — negyvenegyedik áldozataként — kénytelen lelőni. A művet 1927-ben majd 1956-ban is megfilmesítették, utóbbi rendezője Csuhraj volt.
A negyvenes években főként publicisztikával foglalkozott és színdarabokat írt a szovjet tengerészekről (Dal a fekete-tengeri matrózokról; Azokért, akik kint vannak a tengeren). Nagy sikerrel játszották a háborús hisztéria ellen írt Amerika hangja c. darabját, melyben patetikus modorban a hidegháborús évek légkörét örökíti meg.
Magyarul megjelent további műveiből Egyszerű emberek (1944) elbeszélések Az öregasszony (1945) elbeszélés A világ egy üveggolyóban (1969, fordította Justus Pál) kisregény
Jegyzetek
Források
Kategória:Szovjet írók Kategória:Orosz költők, írók Kategória:1891-ben született személyek Kategória:1959-ben elhunyt személyek Kategória:Nevet változtatott orosz személyek Kategória:A Novogyevicsi temetőben eltemetett személyek