Koalíciós listavezető Benigno Zaccagnini Enrico Berlinguer Francesco De Martino Giorgio Almirante Párt neve Olasz Kereszténydemokrata Párt Olasz Kommunista Párt Olasz Szocialista Párt Olasz Szociális Mozgalom Választási koalíció - - - - Szavazatok száma 14 218 29838,7% 12 622 728 34,4% 3 542 998 9,6% 2 238 339 6,1% Mandátumok Képviselőház:Szenátus: Képviselőház:Szenátus: Képviselőház: Szenátus: Képviselőház: Szenátus: Változás % 0.7 7.2 0.4 2.6 Változás a mandátumokban 3 48 8 21
Az 1976-os olaszországi parlamenti választásokat 1976. június 20.-án tartották Olaszországban.Dieter Nohlen & Philip Stöver (2010) Elections in Europe: A data handbook, p1048 Ez volt az első választás amikor 18 év feletteiknek már lehetett szavazni.
A Kereszténydemokrata Párt maradt továbbra is az első helyen 36%-os eredménnyel, de a második helyen végzett, Enrico Berlinguer vezette Olasz Kommunista Párt 7 százalékponttal több szavazatot kapott, mint az előző választáskor. A két párt között 4%-os különbség volt. Sok olasz ekkor szembesült először azzal, hogy van esély egy teljesen új kormány felállására.
Választási rendszer
A Képviselőházi mandátumokat tisztán pártlistás arányos választási rendszer volt. Az olaszországi megyéket 32 választókerületre osztották fel: mindegyik többmandátumos volt. Választókerületi szinten nyílt listás szavazásban volt mandátum kiosztás Hare-Niemeyer módszer és Imperiali kvóta alapján. A töredékszavazatokat országos szinten osztották ki Hare-kvóta alapján a második legtöbb szavazatot kapott jelöltnek. A képviselőkre minden 18. életévét betöltött olasz állampolgár szavazhatott.
A Szenátusi mandátumoknál ugyanaz a 32 választókerület volt adott, viszont a szenátorokra csak 25. életévüket betöltött olasz állampolgárok szavazhattak. Az adott választókerületben az a szenátor-jelölt lesz a győztes, aki a szavazatok legalább 65%-át gyűjti össze preferencia listás szavazáson. A töredékszavazatokat regiónként pártlistás szinten osztják ki D'Hondt-módszernek megfelelően.
Történelmi háttér
Habár az 1970-es évek Olaszországát, az óloméveket az erőszak jellemezte, ugyanúgy komoly gazdasági és társadalmi fejlődés ment végbe az országban. Az egyre erősödő társadalmi nyomás és elégedetlenség miatt a kereszténydemokraták és koalíciós partnerei - mint a szocialisták - számos politikai, társadalmi és gazdasági reformot hajtottak végre. 1970-ben létrehozták közigazgatási egységként a régiókat Olaszországban, amiknek élére törvényhozói szervként regionális tanácsokat, végrehajtói hatalomként regionális végrehajtó bizottságokat hozott létre. Bevezették a regionális választásokat, amivel a regionális tanácsok képviselőit és a régiók kormányzóit lehetett megválasztani. Komoly fejlesztéseket vittek véghez a közművesítésben, jóléti ellátásokban és az egészségügyi ellátásban. Jelentősen nőttek a szegénynek számító Dél-Olaszországnak szánt kiadások: új indexálási rendszer vezettek be a bérezés terén és a nyugdíjakat is emelték. 1975-ben bevezettek egy olyan törvényt, aminek értelmében az elbocsátott munkavállaló 1 éven keresztül az előző munkahelyén kapott bérének legalább 80%-át kapta meg az állami biztosítási alapból.The Force of Destiny: A History of Italy Since 1796 by Christopher Duggan
Az életszínvonal továbbra is emelkedett: 1970-től évi átlag 25%-kal nőttek a bérek, 1969 és 1978 között összesen 72%-kal nőttek a bérek. Egyes járulékok még további 50-60%-kal növelték a béreket, ami a Nyugati Világ legmagasabbja volt. A munkaórák számát annyira lecsökkenteték, hogy Nyugaton csak Belgiumban volt alacsonyabb a munkaórák száma. A korábban hátrányos helyzetben levő gyári munkások jelentős munkanélküli segélyt kaptak, aminek mérték csak kicsivel volt alacsonyabb a fizetésnél. Ezekben a kompenzációkban eleinte csak az észak-olasz gyári munkások részesülhettek, ahol 1969-es „forró ősz” alatt kiharcolt jogok és eredmények voltak komoly hatással. 1975-től a munkaszerződésekben 100%-os indexálási rendszert vezettek be a bérezéskor, negyedévente történő bérfelülvizsgálattal.
1970-ben vezették be a munkás státuszegyezményt, amit Giacomo Brodolini szocialista munkaügyi miniszter fogalmazott és terjesztett be. Az egyezménnyel megerősödött a szakszervezetek szerepe a gyárakban. Törvényentelenné vált az indokolatlan munkáltatói felmondás. Gyülekezési jogot és szólásszabadságot adott a munkavállalóknak valamint megtiltották a munkáltatóknak hogy jelentést írjanak a szakszervezetekről és hogy nyílvántartásba vegyék a munkavállalók politikai nézeteit. Az egyezmény továbbá megtiltotta a külsős munkaerő alkalmazását, kivéve ha az állami munkaügyi hivatal küldött valakit.
1973-ban Enrico Berlinguer, Olasz Kommunista Párt elnöke meghirdette a történelmi kiegyezés (compromesso storico) politikáját és „demokratikus szövetséget” ajánlott az Aldo Moro vezette kereszténydemokratáknak. Emellett Berlinguer eltávolodott a Szovjetunió politikájától és meghirdette a demokratikus értékeken alapuló eurokommunizmust.
1976-ban a keresztény baloldali szellemiséget valló Benigno Zaccagnini lett a kereszténydemokraták vezetője és pártlista vezetője egyben.
Pártok és vezetőik
Párt neveIdeológiaElnöke Olasz Kereszténydemokrata Párt (DC) Kereszténydemokrácia Benigno Zaccagnini Olasz Kommunista Párt (PCI) Eurokommunizmus Enrico Berlinguer Olasz Szocialista Párt (PSI) Demokratikus szocializmus Francesco De Martino Olasz Szociális Mozgalom (MSI) Neofasizmus Giorgio Almirante Olasz Demokratikus Szocialista Párt (PSDI) Szociáldemokrácia Pier Luigi Romita Olasz Republikánus Párt (PRI) Szociálliberalizmus Oddo Biasini Proletár Demokrácia (DP) Trockizmus Mario Capanna Olasz Liberális Párt (PLI) Konzervatív liberalizmus Valerio Zanone Olasz Radikális Párt (PR) Radikalizmus Marco Pannella
Eredmények Képviselőház + PártokSzavazatokSzavazatok (%)Mandátumok+/−Olasz Kereszténydemokrata Párt (DC)14,209,51938.71262−4Olasz Kommunista Párt (PCI)12,614,65034.37228+49Olasz Szocialista Párt (PSI)3,540,3099.6457−4Olasz Szociális Mozgalom (MSI)2,238,3396.1035−21Olasz Demokratikus Szocialista Párt (PSDI)1,239,4923.3815−14Olasz Republikánus Párt (PRI)1,135,5463.0914−1Proletár Demokrácia (DP)557,0251.526NewOlasz Liberális Párt (PLI)480,1221.315−15Radikális Párt (PR)394,4391.074NewDéltiroli NNéppárt (SVP)184,3750.503±0PCI – PSI – PdUP26,7480.071±0Egyéb pártok87,0140.240±0Érvénytelen/üres szavazó lapok1,045,512–––Összesen37,755,090100630±0Választásra jogosultak/Részvétel40,426,65893.39––Forrás: Olasz Belügyminisztérium Szenátus + PártSzavazatokSzavazatok (%)Mandátumok+/−Olasz Kereszténydemokrtata Párt (DC)12,227,35338.88135±0Olasz Kommunista Párt (PCI)10,637,77233.83116+22Olasz Szocialista Párt (PSI)3,208,16410.2029−4Olasz Szociális Mozgalom (MSI)2,086,4306.6315−11Olasz Demokratikus Szocialista Párt (PSDI)974,9403.106−5Olasz Republikánus Párt (PRI)846,4152.696+1Olasz Liberális Párt (PLI)438,2651.392−6PLI – PRI – PSDI334,8981.062±0Olasz Radikális Párt (PR)265,9470.850NewDéltiroli Néppárt (SVP)158,5840.502±0Proletár Demokrácia (DP)78,1700.250NewPCI – PSI52,9220.171+1PLI – PRI51,3530.160±0DC – RV – UV – UVP – PRI22,9170.071±0Others65,3010.220±0Érvénytelen/Üresen hagyott szavazat1,888,027–––Összesen32,621,581100315±0Választásra jogosultak/Részvétel34,928,21493.4––Forrás: Olasz Belügyminisztérium
Jegyzetek
Kategória:Olasz parlamenti választások