Epstein László, teljes nevén Epstein Sándor László (Nagyszombat, 1865. augusztus 6. – Budapest, Terézváros, 1923. szeptember 16.) elme- és idegorvos, egyetemi magántanár, a közegészségügyi és igazságügyi orvosi tanács tagja.
Életpályája Epstein Salamon (1825–1909) és Wolf Zsuzsanna fiaként született. Testvérei Epstein Ilona és Siegfried. 1882 júniusában kitüntetéssel érettségizett a Nagyszombati Érseki Főgimnáziumban. Tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem és a Bécsi Egyetem Orvostudományi Karán folytatta. A Szent Rókus Kórház gyakornoka volt, amikor 1890 júliusában kinevezték az Angyalföldi Elme- és Ideggyógyintézet másodorvosává.Budapesti Közlöny, 1890. július 8. (24. évfolyam, 155. szám) 1892-től osztályos főorvosként dolgozott az intézményben.Gyógyászat, 1892. július 10. (32. évfolyam, 28. szám) 1900-ban kinevezték a Lipótmezei Állami Elmegyógyintézet megüresedett főorvosi állására. 1905 és 1910 között a Nagyszebeni Állami Elmegyógyintézet igazgatója volt. 1910 őszétől haláláig az Angyalföldi Elme- és Ideggyógyintézetet vezette.Budapesti Közlöny, 1910. október 2. (44. évfolyam, 225. szám) 1915 márciusában a Gyakorlati elmekórtan című tárgykörből magántanári címet kapott. A Tanácsköztársaság idején az Országos Egészségügyi Tanács tagjává választották. Tudományos munkáiban főleg a magyarországi elmebetegüggyel foglalkozott, továbbá a kivándorlók elmebetegségével. Halálát tüdőgyulladás okozta.
A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik.
Családja Felesége Eisenstädter Ilona volt, Eisenstädter Vilmos és Adler Sarolta lánya, akivel 1902. június 15-én Pozsonyban kötött házasságot.
Gyermekei: Epstein Kornél Ármin (1903–1909) Epstein Ottó (1905–1981) orvos. Felesége dr. Ábrahám Karola (1921–1981) orvos.Epstein Ottó és felesége sírhelye: Kozma u. izraelita temető (F-26-14) Epstein Sarolta Zsuzsanna (1907–?). Férje Jacob Mózes.
Művei Az aethylenum bromatum, mint antiepilepticum. (Gyógyászat, 1891, 48.) A nyúltvelőnek több rendellenes kötegéről. (Magyar Orvosi Archivum, 1892) Adalékok a fajpsychiatriához. (Gyógyászat, 1909, 39.) A tengerentúli kivándorlás elmeorvosi szempontból. (Orvosi Hetilap, 1914, 12.)
Díjai, elismerései Vöröskereszt II. osztályú tiszteletjelvénye a hadiékítménnyelBudapesti Közlöny, 1915. szeptember 19. (49. évfolyam, 217. szám)
Jegyzetek
Források
Kategória:Magyar ideggyógyászok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:1865-ben született személyek Kategória:1923-ban elhunyt személyek Kategória:Nagyszombatiak Kategória:Tüdőgyulladásban elhunyt személyek Kategória:A Kozma utcai izraelita temetőben eltemetett személyek