Branimir Wiesner Livadić (Szamobor, 1871. szeptember 30. – Zágráb, 1949. július 30.) horvát író, regényíró, költő, utazási író, esszéista és kritikus.
Élete és pályafutása Az elemi iskolát szülővárosában, a középiskolát Zágrábban végezte. Zágrábban, majd Bécsben tanult filozófiát és germanisztikát, ahol 1895-ben doktorált „Das Wesen des Lyrischen” című disszertációjával.LZMK: Livadić (Wiesner), Branimir Ezután középiskolai tanárként dolgozott Zenggben, Zágrábban, Varasdon és Károlyvárosban. A Színészművészeti főiskola (két alkalommal) és a Zágrábi Horvát Nemzeti Színház igazgatója volt.Galovićeva jesen: Branimir Livadić (1871.-1949.) Szerkesztője volt a Suvremenik (1907-1919), a Hrvatska kola és a Hrvatske revije (1928-1929) folyóiratoknak, valamint a Horvát P.E.N. Klub elnöke volt.Proleksis enciklopedija: Livadić (Wiesner), Branimir hozzáférés: 2012-02-15
A Savremenikben az „öregek” és „fiatalok” közötti konfliktus közepette vette át az irányítást. Bár az irodalom iránti elkötelezettség, a művészi alkotás szabadsága és a larpurartizmus tekintetében mindenképpen a „fiatalok” közé kellene sorolni, mégis sikerült, függetlenül azok kulturális irányultságától és politikai hovatartozásától a Savremenik köré egyre több neves írót összegyűjtenie.
Verseket, regényeket és kritikákat írt. Prózai műveit a modernizmus ihlette. A sikeresebb regényekben általában a szerelem és a szexualitás intim témája dominál. Cikkeiben a művészet esztétikai jelenségként való megtapasztalásának kérdésével foglalkozott, de konkrét rendszer és elméleti alap nélkül.
Irodalmi tevékenysége Livadić mind a prózai, mind a kritikai munkákban az egyik legradikálisabb modernista volt. 1900-ban jelent meg az irodalmi életben, verseket, novellákat, esszéket és színházi kritikákat írt. Legfigyelemreméltóbb elbeszélései novellagyűjteményében jelentek meg. Najzapaženiji je bio kao pripovjedač u novelama koje su sabrane u dvije zbirke.
Legfontosabb művei a Novellagyűjtemény (1910), Amis és Amil legendája (1913), valamint a Buenos Airesi útleírás című útirajz (1937).
Művei Jeremija (1893), költői elbeszélés;Branimir Livadić, Jeremija : pjesan u tri pjevanja, Zagreb, 1893. (33 str.) Za slobodu stvaranja (1900.) Novele (1910)Sadrži Povratak, Starci, Kožun, Mila. I. Proljetna pjesma, Mila. II. Pjesma žarkoga ljeta, Mali probici, Guska, Gospođa Jelica, Cvijet u sumraku, Sanja na svijetlu, Nakon zapada sunca, Apoteoza, Smrt i more i Život. (elektronikus változat ) Legenda o Amisu i Amilu (1913)Branimir Livadić,Legenda o Amisu i Amilu, Društvo hrvatskih književnika, Zagreb, 1913. (60 str.); Faksimilni pretisak: Ex libris, Zagreb, 2001. (55 str.), (elektronikus változat ) Novele: novi izbor (1932) Do Buenos Airesa (1937), útleírás;Branimir Livadić, Do Buenos Airesa : s puta i kongresa P. E. N. klubova, Tisak Zaklade tiskare Narodnih novina, Zagreb, 1937. (62 str.) Pjesme i pripoviesti (1944)Branimir Livadić, Pjesme i pripoviesti (szerk. Stanko Gašparović), Suvremena biblioteka, Zagreb, 1944. (457 str.) (elektronikus változat)
Jegyzetek
Források Milovan Tatarin, Novelistika Branimira Livadića , Dani Hvarskoga kazališta 1/2001. Cvijeta Pavlović, Hrvatske umjetničke bajke i legende nakon 1910. g. (2011.) Prilog u: Pavlović, Cvijeta, Glunčić-Bužančić Vinka, Meyer-Fraatz, Andrea (uredile), Poetika i politika kulture nakon 1910. godine. Komparativna povijest hrvatske književnosti. Zbornik radova XIII., Split-Zagreb: Književni krug – Odsjek za komparativnu književnost Filozofskoga fakulteta Sveučilišta u Zagrebu, 2011., Goranka Kreačič, Dvjesto godina povijesti celjsko-samoborskog umjetničkog roda Wiesner Livadić kroz obiteljske fotografije , Arhivski vjesnik 1/2014.
További információk Novele i Biografija Branimir Livadić (30. rujna 1871. – 30. srpnja 1949.), Knjižnice grada Zagreba Branimir Livadić, Hrvatsko kazalište , Obzor : spomen knjiga 1860-1935, 1936., str. 139-144
Fordítás
Kategória:1871-ben született személyek Kategória:1949-ben elhunyt személyek Kategória:Horvát költők, írók