A Vossloh G 6 háromtengelyes dízel-hidraulikus tolatómozdony-sorozat, a MaK G 765 utódja, amelyet a Vossloh Locomotives gyártott 2008 és 2017 között, összesen 133 példányban. A Deutsche Bahnnál a DB 0650, míg a Hector Railnél a HCTOR 931 sorozatjelet kapta. A G 6 a Vossloh a modularitást és a mozdonytípusok minél nagyobb alkatrész-egyezőségét előtérbe helyező ötödik generációs termékcsaládjának első tagja. Három különböző motortípussal és számos egyéb felszereléssel a vásárlók a Vossloh korábbi mozdonyaihoz képest jobban az igényeikhez tudták alakítani a vontatóegységet.
A 2012-es InnoTranson Vossloh G 6 ME típusmegjelöléssel egy dupla dízelmotoros, elektromos hajtóművel szerelt verziót is bemutattak. Ebből a kezdeti érdeklődés ellenére kizárólag egyetlen bemutatópéldányt gyártottak és 2017-ben még azt is átalakították egymotoros kivitelűre. A Vossloh az elektromos hajtásláncú változatból egymotoros, hibrid, illetve akkumulátoros verziókat is kínált, azonban ezekből érdeklődés hiányában egyetlen példányt sem gyártottak. A Vossloh 2014-ben úgy döntött, hogy eladja a mozdonygyártó ágazatát, felfüggesztette a mozdonyainak további fejlesztését, 2017-ben pedig a piac elenyészőre apadása miatt leállította az összes dízel-hidraulikus mozdonyának, így a G 6-nak a gyártását is.
Története A Vosslohnak a G 6 tervezésekor az ipari ágazatban használt tolatómozdonyokra jellemző ellentmondásos követelményeknek – a mozdonynak kicsinek kell lennie, hogy fizikailag elférjen a szűk ipari környezetekben, azonban a nehéz terhek mozgatásához minél nagyobbnak, súlyosabbnak kell lennie, a nehéz vontatmányok mozgásra bírásához nagy vonóerővel kell rendelkeznie, azonban a vonali közlekedés miatt nagy végsebességet is el kell érnie – miatt először „egyet hátra kellett lépnie, hogy utána kettőt előre léphessen”. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy a mozdony négy- helyett háromtengelyes, melynek hátrányait a modern alkatrészekkel és „előremutató megoldásokkal” ellensúlyoztak. A G 6 a Vossloh első háromtengelyes mozdonya az 1993 és 2002 között gyártott MaK G 765 után. A G 6-ot a 2008-as InnoTrans nemzetközi vasútijármű- és közlekedéstechnikai kiállításon mutatták be. Mivel az új mozdonynak meg kellett felelnie az időközben bevezetett európai károsanyag- és zajkibocsátási, illetve passzív biztonsági előírásoknak, ezért azt a MaK/Vossloh első ötödik generációs vontatóegységének tekintik. Ezt hangsúlyozza az új típusjelölési séma is; a korábbi típusnév-adási rendszerben a hajtástípusra utaló betűk után (a „dieselelektrische” rövidítéseként a „DE” a dízel-elektromos, míg a „gellenkwellenantrieb“ rövidítéseként a „G“ a dízel-hidraulikus hajtású egységeket jelzi) a motorteljesítménynek megfelelő számot írták ki, amit a tengelyelrendezés követett, így a mozdony a „G 600 C” típusjelölést kapta volna, ezzel szemben a G 6 esetében viszont a teljesítmény egyszázadát tüntették fel és a tengelyelrendezést elhagyták. A mozdony elnyerte a Privatbahn Magazin 2008/2009-es évre járó innovációs díját.
A G 6-ot a 2010-es InnoTranson ismét kiállították, ezúttal a Verkehrsbetriebe Peine-Salzgitter színsémájában, a Vossloh ötödik generációs mozdonypalettájának kettő további tagjával, a dízel-hidraulikus G 12-vel, illetve a dízel-elektromos DE 18-cal. A Vossloh a 2012-es InnoTranson G 6 ME típusmegjelöléssel egy többmotoros dízel-elektromos verziót is bemutatott, amely kettő egyenként teljesítményű, nem csak a vasúti Euro 97/68 IIIB, hanem az annál jóval szigorúbb közúti nehéz tehergépjárművekre vonatkozó Euro 2005/55 V kibocsátási normának megfelelő teherautó-motorral volt szerelve. Az elektromos hajtásláncú verzió további lehetséges variánsai közé tartozott az egymotoros (350 vagy 700 kW teljesítményű) G 6 Mono-Engine, a hibrid G 6 Hybrid (350 kW dízel, valamint akkumulátor) és a G 6 Akku típusmegjelölésű kapacitású akkumulátoros változat. A mozdonyt az InnoTranson jelentős érdeklődés övezte, első megrendelője a Paribus Holding GmbH & Co. KG volt 2013 októberében, ami a 2014-es leszállításától kettő évre bérelni akart egy G 6 ME-mozdonyt, illetve vizsgálta a további mozdonyok beszerzésének lehetőségét. Végül nemhogy a Paribushoz nem érkezett egyetlen G 6 ME sem, de gyártani sem gyártottak többet. Az egyetlen legyártott többmotoros G 6 ME-t 2017-ben átalakították egymotoros (Cummins QSK23–L) verzióra.
A Contrôle de vitesse par balises (KVB) vonatbefolyásoló rendszerrel szerelt G 6 F kivitel a francia vasúthálózaton való használatra vonatkozó tanúsítványt 2014-ben szerezte meg. A Vossloh a 2014-es évtől kezdve fokozatosan eladta a különböző leányvállalatait; a Vossloh Españát 2015 végén vásárolta meg a Stadler Rail, a Vossloh Kiepét 2016 végén a Knorr-Bremse, míg a G 6 gyártásáért is felelős Vossloh Locomotivest 2020-ban a CRRC Zhuzhou Locomotive. A vállalat mozdonygyártó részlegének eladásáról szóló döntés meghozatala után a mozdonyok további fejlesztésére nem került sor. A G 6 típusengedélyét 2015-ben nem újították meg, a gyártását fokozatosan megszüntették. A Vossloh a következő kettő évben a többi dízel-hidraulikus modell gyártását is leállította. A vállalat utolsó dízel-hidraulikus mozdonyait, kettő G 6-példányt 2017-ben gyártották le az Evonik Industries részére, amely 2018. április 30-án vette át a mozdonyokat. A Vossloh szerint a dízel-hidraulikus tolatómozdonyok piaca 2020-ra elenyészőre apadt, azonban a Bundeskartellamt elemzése szerint, ha a cég elvégezte volna az időközben szükségessé vált beruházásokat és újra megszerezte volna a típusengedélyt, akkor a G 6- és a G 12/G 18-platformok még 2020-ban is piacképesek lehettek volna.
A dízel-hidraulikus verzióból a Vossloh Locomotives kiel-friedrichsorti üzemében 2008 és 2017 között összesen 133 példányt gyártottak, míg a dízel-elektromos változatból egyetlen példányt 2012-ben.
Technológia