Az indiai rézlemezfeliratok rézlemezekre vésett jogi feljegyzések. Ez a gyakorlat széles körben és régóta elterjedt volt az indiai szubkontinensen; már az i. e. 3. évezredből származhat, azonban az előkerült lemezek túlnyomó többsége az i. sz. 1. évezredben készült. A lemezek olyan jogi dokumentumok voltak, amelyek egy támogatást vagy adományt – jellemzően földet vagy kedvezményeket – rögzítettek. A táblák az állam működéséhez nélkülözhetetlen bürokratikus információkat tartalmaztak a földbirtoklással és az adózással kapcsolatban.Thapar, Romila, The Penguin History of Early India: From the Origins to AD 1300. Penguin Books, 2002. 295-96 and 339.
A rézlemezek nagyon hosszú ideig sértetlenül fennmaradhatnak: a réz, mivel nem vastartalmú fém, nem rozsdásodik vagy romlik más módon, ha oxigénnek van kitéve (ellentétben a vassal), hanem inkább védő patinát fejleszt.
Történelmi jelentőség Mint elsődleges történelmi dokumentumok és régészeti leletek, a rézlemezek felbecsülhetetlen értékű eszközök a tudományos kutatás számára az indiai szubkontinens általános történelmével és társadalmával kapcsolatban a Kr. u. 1. évezredben, és különösen a kereszténység korai történelmével kapcsolatban Ázsiában és a szubkontinensen. Például a Kr. u. 8. és 10. század között a Malabár-partvidék hatóságai különleges jogokat adtak a Szent Tamás keresztények néven ismert közösségnek, amelyeket Cheppeds vagy Szaszanam („királyi adományok”) néven ismert rézlemezeken rögzítettek.SG Pothen. Syrian Christians of Kerala (1970). p. 32-33.
Jogi érték Mint jogi dokumentumokat, a történészek az indiai rézlemezeket a modernkori engedélyekhez vagy tulajdoni lapokhoz hasonlítják, az adományozott erőforrások tulajdonjogát vagy jogait igénylő fél köteles volt bemutatni a lemezeket az állami hatóságoknak, ha megtámadták. Az adományozás törvényességének további jeleként nem volt ritka, hogy az adományozók a lemezeket az adományozó személyes pecsétjével ellátott gyűrűvel csatolták össze. Az állami terjeszkedés eszközeként a rézlemezek tartóssága és könnyű visszakereshetősége kulcsfontosságú volt az újonnan letelepedett területek megszilárdítása szempontjából.Thapar, Romila, The Penguin History of Early India: From the Origins to AD 1300. Penguin Books, 2002. 409.
Történelem Az indiai rézlemezes feliratok (tamarashasana) általában a királyi pecsétet viselő birtokadományokat vagy a királyi családok listáit rögzítik, amelyekből bőségesen találtak Dél-Indiában. Eredetileg a szövegeket pálmalevelekre jegyezték fel, de amikor a feljegyzések jogi dokumentumok voltak, mint például a tulajdoni lapok, akkor azokat egy barlang vagy templom falára vésték, vagy ami még gyakoribb, rézlemezekre, amelyeket aztán biztonságos helyre, például egy templom falai közé, padlózata alá vagy kőtárolókba rejtették. A lemezeket többször is felhasználhatták, például amikor egy törölt adományt új felirattal láttak el. Ezeket a lemezeket valószínűleg az első évezredtől kezdve használták.
Egy kilenc feliratos rézlemezből álló leletegyüttest 2014-ben az indiai szubkontinens legrégebbi ilyen tárgyaként azonosítottak. Ezek a harappa kultúrából származnak, olyan is akad közöttük, amely 34 írásjegyet tartalmaz. Eredetük helye ismeretlen. Feltehetően a rézlemezek nyomtatására használták őket.Shinde, Vasant; Willis, Rick J. (8 October 2014). "A New Type of Inscribed Copper Plate from Indus Valley (Harappan) Civilisation"
A Sohgaura rézlemezes felirat, amelyet bráhmi írással írtak, a Maurja Birodalomból származhat az i.e. 3 századból, és valószínűleg a későbbi feliratok elődje.F. R. Allchin; George Erdosy (1995). The Archaeology of Early Historic South Asia: The Emergence of Cities and States. Cambridge University Press. pp. 212–215. Egy bronzból (rézötvözetből) készült kis táblára íródott.D. C. Sircar (1996). Indian Epigraphy. Motilal Banarsidass.
A takszlai és a kalavani rézlemezes feliratok (Kr. e. 1. század körül vagy korábban) a legkorábbi ismert példái annak, hogy az indiai szubkontinensen valódi rézlemezeket használtak írásra. Ezek a táblák a későbbi rézlemezes feliratokkal ellentétben nem valódi oklevelek.
A legrégebbi ismert rézlemezes oklevél az indiai szubkontinensről az i. sz. 3. századi Patagandigudem felirat Andhra Ikshvaku Ehuvala Chamtamula andhrai király idejéből. A legrégebbi ismert észak-indiai rézlemezes oklevél valószínűleg Ishvararata Kalachala adománya, amelynek elkészülését a paleográfusok a negyedik század végére teszik.Emmanuel Francis (2018). "Indian Copper-Plate Grants: Inscriptions or Documents?". In Alessandro Bausi; Christian Brockmann; Michael Friedrich; Sabine Kienitz (eds.). Manuscripts and Archives: Comparative Views on Record-Keeping. De Gruyter. p. 389.
A legkorábbi hitelesített rézlemezek közül néhányat a Pallava-dinasztia királyai adtak ki a 4. században, prakrit és szanszkrit nyelven készültek. A korai szanszkrit feliratok egyik példája, amelyekben kannada nyelvű szavakat használnak a földhatárok leírására, a Tumbula feliratok a Nyugati Ganga-dinasztia idejéből, elkészülésüket egy 2004-es indiai újságjelentés szerint 444-re teszik.N. Havalaiah (2004-01-24). "Ancient inscriptions unearthed". Észak-Indiában ritka rézlemezeket találtak a Gupta birodalom idejéből. A rézlemezes feliratok használata egyre jobban terjedt, és több évszázadon át ezek maradtak a jogi feljegyzések elsődleges forrása.Keay, John (2000). India: A History. New York: Grove Press. pp. 155–157.
A legtöbb felirat a Csaranáknak és Brahmanáknak szóló, egyénileg vagy együttesen kiadott földbirtokokat rögzíti. A feliratok a királyi adományozó és származásának azonosítására szolgáló egységes forma alapján készültek, amelyet a király történelmének, hőstetteinek és rendkívüli személyes tulajdonságainak hosszas méltatása követett. Ezután következtek az adományozás részletei, beleértve az alkalmat, a címzettet és a rendelkezések figyelmen kívül hagyása vagy megszegése esetén járó büntetéseket. Bár a dicsérő kifejezések bősége félrevezető lehet, a rézlemezes feliratok felfedezése gazdag anyagot szolgáltatott a történészek számára."Nature and Importance of Indian Epigraphy"Trikha, Madhav Hada Translated by Pradeep (2020-12-07). Meera Vs Meera. Vani Prakashan. ...medieval period in Mewar, about twelve percent of the land went into the hands of Brahmins and Charans. Their villages were now regarded as the tamba-patra (the State order issued on the copper plate) villages and were exempted from revenue...Kumar, Vijay (1991). British Paramountcy in Rajputana: A Case Study of Relation of the Sirohi State with the British, 1823-1905 A.D.. Books Treasure. The 'Sasan' lands were granted to temples and members of certain castes such as Brahmans ,Charans...They were for all practical purposes in perpetuity and were held rent free. Usually the ancient practice of issuing a copper plate, on which the conditions of grant, the names of the grantor and grantee were engraved was given to the grantee.
A Tirumalai Venkatesvara templomnak egyedülálló, mintegy 3000 rézlemezből álló gyűjteménye van, amelyen Tallapaka Annamacharya és leszármazottainak királyi adományai (szaszanam) vannak felírva telugu nyelven.
Tamil nyelvű feliratok
A tamil rézlemezes feliratok olyan rézlemezes feljegyzések, amelyek a különböző dél-indiai királyi dinasztiák tagjai által magánszemélyeknek vagy közintézményeknek adott falvak, művelhető földterületek vagy egyéb kiváltságok odaítéléséről szólnak. E feliratok tanulmányozása különösen fontos Tamilnádu történelmének rekonstruálásában. Az adományok a Kr. u. 10. századtól a Kr. u. 19. század közepéig terjednek, nagy részük a Csálukja, a Csola és a Vidzsajanagara királyokhoz köthető Ezek a táblák epigráfiai szempontból értékesek, mivel betekintést engednek a középkori Dél-India társadalmi viszonyaiba; segítenek továbbá kitölteni az uralkodó dinasztiák összefüggő történetének kronológiai hézagait. Például Parantaka Csola és Parakesari Uttama Csola kiváltságlevelei (így nevezik őket, mivel Hollandiában, a Leideni múzeumban – régi magyar néven Lejda – találhatóak) a legfontosabbak közé tartoznak, bár az utóbbi tábláinak leghasznosabb része, azaz a genealógiai rész, úgy tűnik, elveszett. A szomszédos államokkal ellentétben, ahol a korai feliratokat szanszkrit és prakrit nyelven írták, Tamil Naduban a tamil nyelvet használták,Caldwell, Robert (1875). A comparative grammar of the Dravidian or South-Indian family of languages. In southern states, every inscription of an early date and majority even of modern-day inscriptions were written in Sanskrit...In the Tamil country, on the contrary, all the inscriptions belonging to an early period are written in Tamil with some Prakrit" néhány feliratot pedig prakrit nyelven készítettek. A dravida nyelvek közül a tamil nyelv rendelkezik a legkorábbi irodalommal, de a nyelv és az irodalom megjelenésének pontos meghatározása nehézkes. Az irodalmi műveket Indiában vagy pálmalevél kéziratokban (ami többszöri másolást és újramásolást feltételez), vagy szóbeli átadás útján őrizték meg, ami lehetetlenné teszi a kormeghatározást.Dating of Indian literature is largely based on relative dating relying on internal evidences with a few anchors. I. Mahadevan’s dating of Pukalur inscription proves some of the Sangam verses. See George L. Hart, "Poems of Ancient Tamil, University of Berkeley Press, 1975, p.7-8. A külső kronológiai feljegyzések és a belső nyelvészeti bizonyítékok azonban arra utalnak, hogy a fennmaradt műveket valószínűleg valamikor a Kr. e. 4. század és a Kr. u. 3. század között állították össze.George Hart, "Some Related Literary Conventions in Tamil and Indo-Aryan and Their Significance" Journal of the American Oriental Society, 94:2 (Apr-Jun 1974), pp. 157-167.Kamil Veith Zvelebil, Companion Studies to the History of Tamil Literature, pp12.Nilakanta Sastri, K.A. (1955). A History of South India, OUP, New Delhi (Reprinted 2002) A tamil nyelv írásos emlékei az i. e. 3. századból származó sziklafeliratokkal kezdődnek, amelyeket tamil-bráhmi írással, a bráhmi írás egy helyi formájával írtak le.tamil. The Language Materials Project. UCLA International Institute.Iravatham Mahadevan (2003). Early Tamil Epigraphy from the Earliest Times to the Sixth Century A.D. Cambridge, Harvard University Press. A legkorábbi fennmaradt irodalmi szöveg a Tirukkural,klasszikus tamil nyelv nyest.hu (nagyar nyelvű oldal). egy költészeti és nyelvtani mű, amely a klasszikus tamil nyelven íródott, elkészülésének idejét a Kr. e. 5. század és a Kr. u. 2. század közé teszik.
A feliratok többsége tamil nyelven íródott, de a 6. századtól kezdve mind a kő-, mind a rézlemez-feliratokat szanszkritul is írták, némelyik kétnyelvű volt. Indiai régészek több száz feliratot fedeztek fel az elmúlt 120 év során. Eugen (Eugén) Hultzsch, német indológus és epigráfus 1886 második felétől kezdte el rendszeresen gyűjteni a dél-indiai feliratokat, amikor kinevezték Maduráj kormányának epigráfusává.
Kerala A nyolcadik és a tizedik század között a Malabár-part uralkodói különféle jogokkal és kiváltságokkal ruházták fel a Szent Tamás-keresztényeket, az adományokról szóló feliratok megnevezése szaszanam.
Iravikorthan Szaszanam, amelyet Shri Veera Raghava Perumal (i.sz. 774 körül) ítélt oda. Kánai Tamás rézlemezei, egy elveszett rézlemezkészlet, amelyet Knai Thoma és követői (Knanaja) kaptak valamikor a 4. és a 9. század között.