Farkas család (alsóőri)

Az alsóőri Farkas család (régiesen: alsóeőri) egy ősrégi dunántúli nemesi család, amely a Vas vármegyei Alsó- és Felsőőr településekről származott, és szétágazott az évszázadok során. A család ágai többsége mára már kihalt. A felsőőri Farkas családdal azonos; néha tagjai hol az alsóőri, hol a felsőőri, hol mindkét nemesi előnevet használták.

A család története Az alsóőri Farkas család ősei azokhoz a Vas vármegyei határőrökhöz tartoztak, akiknek 1270-ben V. István magyar király megerősítette a IV. Bélától szerzett kiváltságaikat; V. István magyar király az őrimagyarósdi besenyőknek, azaz a Vas vármegyei őrségi lakosok elődeik, őrnagyaik irányában való kötelezettségeiket, valamint maguk között ügyes-bajos dolgaiknak mi módon való elintézését meghatározta és elrendelte, hogy a regedei végeken a nemes faluk Zala vármegye határától egész az úgynevezett Lug nevű helyig őröket állítani tartoznak. A kiváltságai között szerepelt, hogy ezek a szabad őrök az adózástól és a magánföldesúri bíráskodástól mentesek voltak, és őrnagyaikon keresztül kapcsolódtak a vármegye. A nyugati magyar határőr telepek közül a Felsőőrség, a soproni Lövérek és a mosoni Levél lakói voltak székely eredetűek. Ennél fogva nehezen meghatározható az őrvidéki családok pontos etnikai származása, és székely, besenyő valamint magyar népcsoportoknak a keveredése. A nyugat-magyarországi gyepűvonal a Vas vármegye délnyugati részén található 18 községet magába foglaló Alsó-Őrség, Őriszentpéter székhellyel, valamint Felső-Őrség, az ide tartozó Felsőőr, Alsóőr, Őrisziget, Őriszentmárton stb. községekkel. Nincs rá pontos adat, hogy mikor alakult ki az Őrség szervezete, de feltehető, hogy a 11. században már megvolt.

Károly Róbert Borostyánkő és Németújvár között telepítette le a korábban említett őröket. Az Árpád-ház kihaltával támadt belzavarok lecsillapítása után Károly Róbert király az északról jövő támadások ellen törekedett a vármegyét biztosítani. E végből 1327. július 1-jén ÓváronA 57 – Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri regii – 6. kötet – 272a. oldal ezeket a királyi őröket (spiculatores nostri) nemcsak a régi (IV. Béla, V. István és IV. László) királyok idejében élvezett kiváltságaikban erősítette meg Károly Róbert magyar király, hanem egyszersmind az országos nemesek közé is emelte, és részükre külön „őrnagyságot” szervezett. Károly Róbert uralkodásától csaknem egy évszázadon át, 1428-ig nyugalmas időszak köszöntött az Őrvidékre. Nemcsak az őrközségek területe, hanem azok tágabb határa is királyi birtok volt, szüneteltek a jogviták az őrök és a környékbeli földbirtokosok között. Ez az állapot 1428-ban szűnt meg, amikor Zsigmond magyar király a Garai családnak adományozta az itteni királyi uradalmakat. A Garaiak ekkor már negyedszázada sajátságos védnökséget gyakoroltak az őrök felett. E változás tette szükségessé, hogy az őrök katonai szervezete közigazgatási és érdekképviseleti szerepeket is fölvegyen, és nemesi közösségként igazgassa a községeket, többek között Alsóőrt is. A 15. században a patronátus és a környék több ízben változott attól függően, hogy mikor melyik főúri család szövetkezett a királyi hatalommal vagy lázadt föl ellene. Az őrök az uralkodó erősödésének, az ellenségeskedő főurak elkergetésének általában a haszonélvezői voltak. Az alsóeőri Farkas családnak a vezetékneve minden valószínűséggel nem az állat után keletkezett, hanem egy apanévi eredetű vezetéknév, amely a német keresztnév" Wolfgfang", azaz magyarul a "Farkas" név után keletkezett, mivel az összes alsó- és felsőőri nemesi család közül más egyéb állat jellegű vezetéknév nincsen; ezzel ellentétben a két településen leginkább a keresztnév utáni keletkezésű vezetéknevek vannak, azaz: "Bertha, Fábián, Filep, György, Imre, Kázmér, Miklós stb. Ezek a vezetéknevek a 15. század második felében és a 16. század elején kristályosodtak ki.

Az 1526. évi mohácsi vész után a Magyar Királyság hanyatlása és a Habsburgok öröksége hamar éreztette hatását a falu mindennapjaiban is. I. Ferdinánd magyar király a Pinka völgyét és az őrközségeket 1530-ban a Christoph és Pantaleon von Ehrenreich testvérpár birtokába adta katonai szolgálataik ellenében. Az őriek az ősi magyar alkotmányra hivatkozva sikerrel tiltakoztak a döntés ellen a pozsonyi országgyűlésen. Az 1547. november 15-ére Nagyszombatba összehívott országgyűlés, amely végül decemberben zajlott, elismerte az őriek nemességét, és megtiltotta nemesi jogaik megsértését; az 1547. decemberi nagyszombati országgyűlés törvénykönyve végül 1548. február 22-én kelt. Batthyány Boldizsár (1542–1590), akit Pestolocius 1570 körül megnyert az új tanoknak, Luther Márton híve lett és ettől az időtől fogva az új vallás a Batthyányak uradalmához tartozó községekben még inkább terjedt; ezeken belül az Alsó- és Felsőőr települések is. Innentől fogva az alsóőri Farkas család a lutheránus vallást vette fel.

Az 1554-ik évi megyei nemesi összeíráskor a birtokosok között a felsőőri járásban Farkas László Csákányban két portát bír. Szluha Márton: Vas vármegye nemes családjai I. kötet. Heraldika kiadó, 2011 Az Alsóőrön birtokos Jobbágyi, Hágón és Farkas családok között 1568-ban egyezség jött létre. Ezeknek korábban említett a népes királyi nemes szolgáknak az utódai 1582. február 18-án Rudolf magyar királytól még 64 határőri családdal együtt Farkas Mihály, János, és Lőrinc Alsó- és Felsőőrre nyert birtokadományt.A 57 – Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri regii – 6. kötet – 269 – 271. oldal 1611. február 16-án a korábbi földbirtokadományt II. Mátyás magyar király megerősítette Farkas János, Benedek, Gáspár, Jakab, Imre, Tamás és Balázs számára.A 57 – Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri regii – 6. kötet – 266 – 273. oldal A család több vármegyébe ágazódott ki és ezért évszázadok után szinte lehetetlen egyenes leszármazást összeállítani a sok különböző ágnál. Az 17.–18. század fordulóján az alsóőri Farkas család visszatért a római katolikus vallásra. Csöglei ág Az 1712-es a Veszprém vármegyei Csöglén lakó nemes Farkas család sikeresen igazolta a nemességét és a leszármazását az alsóőri Farkas családból. Akkoriban ott lakott alsóőri Farkas Ferenc, Mihály fia, János unokája, Pál dédunokája. A család csöglei ágának a további sorsa a jelenlegi feltárt források alapján ismeretlen. Tapolcai ág 1733-ban egy Tapolcán lakó Farkas család sikeresen igazolta a nemességét és a leszármazását az alsóőri Farkas családból. Farkas Ádám, István József és Mihály, Mihály fiai, Mátyás unokai, György dédunokai Tapolcán laktak 1733-ban és sikeresen igazolták a származását. A népes nemes Farkas család Tapolcán az 1790-es nemesi összeírásra két ággal rendelkezett, azonban valószínűleg addigra az 1733-as investigációt nem ismerve, ha bár a nemességét igazolhatták, az "alsóőri" nemesi előnevükről elfeledkezve nem tudták. Soproni ág 1726. február 24-én Vas vármegye bizonyitványt adott a Sopron megyei Nemesivisen Farkas István, Rábatamásin pedig Farkas Péter és Pál, mindhárman Farkas György fiai, Farkas Mátyás unokái az 1611-es adományos Farkas Balázs dédunokái számára. A nemesvisi lakó Farkas István fia alsóeőri Farkas Ádám (1718–1773) tartalékos biztos, földbirtokos, aki 1744. február 24-én feleségül vette Nemesvisen palásti és keszihóczi Palásthy Mária (1721–1754), kisasszonyt, Palásthy Gáspár és Fábiánics Erzsébet lányát. Farkas Ádám és Palásthy Mária frigyéből született alsóeőri Farkas Mária, nemes Csupor Zsigmond földbirtokosnak a neje. Palásthy Mária halála után Farkas Ádám elvette nemes Cséby Erzsébetet, akitől született fia alsóeőri Farkas Károly (1763–1811) nemesvisi földbirtokos. Farkas Károlynak az első nejétől Strankovics Annától született egyik fia, Farkas János (1796–1863).Szluha Márton (2011) Vas vármegye nemes családjai I kötet. Heraldika kiadó. 386-387.o. Ennek a Farkas Jánosnak és nejének Vigyázó Alojziának a gyermeke alsóeőri Farkas Kálmán (1835–1896) jogtudor, magyar királyi udvarnok. Farkas Kálmán leánytestvérei Vikár Kálmánné alsóeőri Farkas Ilona (1852–1916), valamint kővágóőrsi, leányfalusi és monoszlói Kuthy Lukácsné alsóeőri Farkas Janka (1846–1935) voltak.

Fejéri ág (felső- és alsóőri) Az egyik ág Vas vármegyében maradt és több évszázad során uradalmi gazdatiszti állásokat vállalt. Ez az ága a családnak ismeretes azért mert két nemesi előnevet használt: felső- és alsóőri, holott ugyanazokban az adományokban részesült, mint a többi ága a családnak. Az egyik tagja ennek az ágnak felső- és alsóőri Farkas György, csákánydoroszlói uradalmi felügyelő a gróf Batthyány családnál, akinek a hitvese a polgári Gogisser Katalin volt. Farkas György és Gossiger Kata fia, felső- és alsóőri Farkas Imre (1806–1882), a gróf Batthyány család enyingi uradalom gazdatisztje. Házastársa Halmán Franciska (1821–1887), akinek a szülei Halmann Antal, uradalmi tiszttartó, Székesfehérvár 1848-as városi képviselő, és Lohr Klára (1790–1850) voltak.

Farkas Imre és Halmán Franciska lányai: felső- és alsóőri Farkas Franciska (1855–1919) kisasszony, felső- és alsóőri Farkas Klementina (1850–1921), akinek a férje Scherer Kamill (1838–1911), törvényszéki bíró, felsőőri Farkas Gabriella (1850–1926),Magyarság, 1926. április (7. évfolyam, 74–97. szám) 3. 1926-04-21 / 89. szám akinek a férje felsőőri Farkas Sándor (1841–1910), cs és kir altábornagy, valamint felső- és alsóőri Farkas Aranka (1852–1897), akit 1872-ben nőül vett gróf thumburgi Klebelsberg Jakab (1844–1877), a császári és királyi hadsereg 14. huszárezredének századosa. Gróf Klebelsberg Jakab és felső- és alsóőri Farkas Aranka fia, gróf thumburgi Klebelsberg Kuno (1875–1932)Halálesete bejegyezve a Bp. VIII. ker. állami halotti akv. 235/1933. folyószáma alatt. magyar jogász, országgyűlési képviselő, művelődéspolitikus, rövid ideig (1921–1922) belügy-, majd közel 10 évig (1922–1931) vallás- és közoktatásügyi miniszter. 1917-től 1932-ig a Magyar Történelmi Társulat elnöke.

Felsőőri Farkas György, csákánydoroszlói uradalmi felügyelő és Gogisser Katalin egy másik fia, felsőőri Farkas Károly (1809–?), aki szintén gazdatiszti pályát választott magának; először Kerkáskápolna uradalmi ispánja, majd annak a számtartója volt. Farkas Károly 1837. május 9-én Kőszegen feleségül vette a polgári származású Stuna Juliannát (1818–1852), akinek a szülei Stuna János és Posch Erzsébet voltak. Farkas Károly és Stuna Julianna frigyéből több gyermek született: az egyik felsőőri Farkas Sándor (1841–1910), cs. és kir. altábornagy, aki feleségül vette unokatestvérét, felsőőri Farkas Gabriellát (1850–1926), felsőőri Farkas Imre és Halmán Franciska lányát.

Címer: Mivel ez az ága a családnak nem egyenesági leszármazottja a Kancsócon lakó alsóőri Farkas családnak, amely 1690. április 2-án szerzett armálist, ehhez a címerhez nem volt joguk; nem ismeretes, milyen címert viseltek.

A somogyi-komáromi ága bélyeg|200px|Az alsóőri Farkas család címere; az 1690. április 2-ai armálist viselték, amelyet a család ezen ága a családnak szerzett adományban A család egyik ága a Vas vármegyei Kancsóc (Felsőszentbenedek) nevű településre került, ahol alsóőri Farkas Mihály és Ádám, Farkas Lukács fiai, és egyben alsóőri Farkas János unokái, több más Farkas családbelivel együtt, 1690. április 2-án nyertek címereslevelet I. Lipót magyar királytól, amelyen farkas és vörös ruhás puskát tartó vitéz látható. Az 1726-os Vas vármegyei nemesi összeírásban Korongon Farkas István, Muraszombaton Farkas János, Kancsócon Farkas Mihály, Ádám, és fia Mihály és István, Tesanócon Farkas István, és Hodóson Farkas Tamás igazolták a nemességét az 1690-as armális alapján.Szluha Márton (2011) Vas vármegye nemes családjai I kötet. Heraldika kiadó (384-385. o.)