A tádzsik polgárháború (tádzsik nyelven: Ҷанги шаҳрвандии Тоҷикистон) 1992 és 1997 között a közép-ázsiai Tádzsikisztán területén tomboló fegyveres konfliktus, amely közel 150 ezer halottat követelt és a korábban is elmaradott ország infrastruktúrájának jelentős részét elpusztította. A tádzsik sajtóban és könyvekben gyakran használják a ҷанги бародаркуш (testvérgyilkosháború) elnevezést. A polgárháború miatt 1,2 millió ember kényszerült elhagyni a lakhelyét és más, a harcoktól nem érintett tádzsik területekre vagy a szomszédos országokba menekültek. Meggyilkoltak több tucat újságírót is célzott támadások részeként.
A háború oka egyrészt a Szovjetunió idejéből származó kommunista politikai vezetők és az új politikai pártok közötti rivalizálás volt. Másrészt megalapozta a konfliktust az ország hanyatló gazdasági helyzete, amely a szovjet időkben rendkívül kiszolgáltatott volt. A problémák kiélezték az országon belüli nemzetiségi, regionális és különböző klánok közötti ellentéteket, ezért másik elnevezése tádzsik területen ҷанги минтақавӣ (a régiók háborúja).
A háborúba orosz, arab, kazak, üzbég, kirgiz és afgán (főleg tálib) beavatkozásra is sor került.
Előzmények A tádzsikoknak a múltban nem volt saját államuk, területükön pedig különféle országok és birodalmak osztoztak.History of Tajikistan (Advantour) Ráadásul a tádzsik területeknek csak egy része került orosz fennhatóság alá a 19. században. A tádzsik nép másik része Afganisztán határain belül maradt, ezért az afganisztáni tádzsikoknál sokkal erősebb volt az iszlám valláshoz való kötődés.Afghan Tajik in Afghanistan (Joshua Project)
Tádzsikisztánban sem az orosz, sem a szovjet-kommunista uralom nem hozott alapvető változást, bár területi kialakulása és politikai berendezkedése a Szovjetunióhoz köthető. A szovjetek tették lehetővé a helyi nyelv használatát (kialakult a tádzsik irodalmi nyelv), de a tádzsik nemzettudat nem mélyült el, lévén nem volt érdeke az oroszoknak, hogy a tádzsik nemzethez való kötődés nagyobb hangsúlyt kapjon.
A kláni szervezet és a regionális elkülönülés a térségben még a kommunizmusban is tovább élt. Az ország a kikényszerített iparosítás ellenére sem fejlődött sokat, sőt nagyon fejletlen volt más közép-ázsiai szovjet tagköztársaságokhoz képest.Today's Ethno-Regional Clans in Tajikistan Are Products of Soviet Nationality Policy (Refworld) A tádzsik belpolitika is ennek megfelelően alakult, ezért 1946-ban az iparosítás hatására a Leninabadra keresztelt Hudzsand városának jutott vezető szerep, mivel az innen kikerülő funkcionáriusok kezében összpontosult a hatalom.Nicole J. Jackson (2004): Russian Foreign Policy and the CIS. Taylor & Francis. , 141. o. Az 1970-es években viszont elkezdett felemelkedni Kulob és térsége Dél-Tádzsikisztánban, amely a katonai apparátusban szerzett magas pozíciókat.Today’s Ethno-Regional Clans in Tajikistan Are Products of Soviet Nationality Policy (The Jamestown Foundation) jobbra|bélyegkép|300px|Tádzsikisztán etnikai térképe 1992-ben. A sárga a tádzsik, a zöld az üzbég, a lila az orosz, a barna pedig a kirgiz nemzetiségűeket jelzik. A pamíri nemzetiségekről nincs adat Hegyi-Badahsán pamíri régió, amely a leszegényebb és legfejletlenebb terület a mai napig egész Tádzsikisztánban, semmilyen szerephez nem jutott a politikai életben. Hasonló volt a helyzet Kurgan-Tyube (Kurgonteppa) vidékén, amelyet főleg török nyelvű üzbégek laktak, de a gyapottermelés fellendülésekor sokan települtek át munkát remélve a Pamír vidékeiről is. Más csoportok a szovjet hatóságok internálásai során kerültek letelepítésre. Az etnikai arányok ebből adódó változása óhatatlanul nemzetiségi konfliktusokat eredményezett, ezért sem meglepő, hogy polgárháborúban az összecsapások fő fészkei is épp itt alakultak ki. Jól tükrözi az ellentéteket, hogy minden nemzetiségnek saját kolhoza volt, ahol a másik etnikumból származó ember nem dolgozhatott.
Tádzsikisztán a következő évtizedek alatt sem fejlődött, sőt az 1980-as évekre kiszolgáltatottja lett a szovjet központi gazdaságnak, amelynek részbeni oka a gyapottermelésre alapozódó egyoldalú agrárium volt, ám az iparosításra is csak Közép- és Észak-Tádzsikisztánban került sor. Míg az életkörülmények egyre romlottak, addig a korszerűtlen mezőgazdasági és ipari eszközök használata jelentős környezetszennyezést okozott. Ennek tetejében megerősödött a szervezett bűnözés is.
A Szovjetunió gazdasági összeomlása rosszul érintette a gyenge tádzsik gazdaságot: vállalkozások mentek csődbe, ugrásszerűen nőtt a munkanélküliek száma, termékek értékesítése maradt el és a törlesztő részletek kifizetése akadozott, ahogy a bérek kifizetése is elmaradt.
Ebben a feszült társadalmi légkörben a tádzsik belpolitikát is eluralták 1989-től a zavaros állapotok, melyet elsődlegesen az ellenzék erősödése idézett elő. A három legfontosabb ellenzéki erő az Iszlám Reneszánsz Párt, a Tádzsik Demokrata Párt és Tádzsik Újjászületés Mozgalom volt. Míg a Demokrata párt fő bázisát a városi értelmiség alkotta, addig az Újjászületést és a Reneszánsz párt vidéken volt népszerű, mivel előtérbe helyezték a tádzsik (perzsa) szellemi örökséget valamint az iszlám vallást. A Reneszánsz pártnak ugyan volt egy radikális (félig-meddig fundamentalista) ága is, de rövid távon a párt nem tervezett iszlám állami státuszt bevezetni Tádzsikisztánban.
Negyedik erőként a badahsáni autonomisták léptek fel, akik a régió nagyobb fokú önrendelkezését (a későbbiekben már teljes függetlenségét) akarták elérni. Programjuk szintén épített az iszlám vallási hagyományokra.
Kezdeti konfliktusok A polgárháború egyik előzményeként 1990 februárjában zavargások robbantak ki a tádzsik fővárosban, Dusanbéban, miután olyan hírek terjedtek el, hogy a karabahi háború miatt elmenekült 2500-5000 örményt telepítenének be a városba.Horowitz, Donald L. (2002): The Deadly Ethnic Riot. University of California Press. , 74. o. Dusanbét akkoriban akut lakáshiány sújtotta, s a pletyka alaposan felkorbácsolta a kedélyeket.Settlement of ethnic conflicts in post-Soviet society A kormányzat próbálta hivatalosan cáfolni ezeket a mendemondákat, de így sem tudták megakadályozni a február 12-én kitört első nagy tüntetést, ahol a tádzsik kommunista párt első főtitkára, Kahar Makhamov elleni érzelmeiknek is hangot adtak a résztvevők.Takeyh, Ray; Nikolas K. Gvosdev (2004): The Receding Shadow of the Prophet. Greenwood Publishing Group. , 126. o.
A tüntetéseken hamarosan átvette a kezdeményezést az Újjászületés, s a demonstrálók gyökeres gazdasági és politikai változásokat kezdtek követelni. A továbbiakban a tüntetések elfajultak: a résztvevők rátámadtak a kormányzati épületekre, valamint üzleteket és vállalkozásokat fosztottak ki, sőt célba vettek orosz és örmény nemzetiségűeket is.Kolstø, Pål; Andrei Edemsky (1995): Russians in the Former Soviet Republics. Indiana University Press. , 213. o. Több, európai ruhát viselő tádzsik nőt ért komoly és nyilvános inzultus. A dusanbei zavargások hatására még Türkmenisztánban is sor került kisebb örményellenes pogromokra.Allworth, Edward (1994): Central Asia, 130 Years of Russian Dominance. Duke University Press. , 586–587. o. A kétnapos zavargások végeredménye 26 halott és 565 sebesült lett.
Mivel a tádzsik belbiztonsági erők nem tudtak úrrá lenni a zavargásokon, ezért Makhamov a Szovjet Hadsereg segítségét kérte, amelynek erői február 14-re leverték a tüntetőket.Collins, Kathleen (2006): Clan politics and regime transition in Central Asia. Cambridge University Press. , 155. o. A katonai beavatkozást viszont Buri Karimov, a Minisztertanács elnökhelyettese bírálta, ezért felszólítására Makhamov és Izatullo Hajojev miniszterelnök is benyújtotta lemondását, bár a központi pártbizottság ezt nem fogadta el.
A Makhamovval szembeni fellépés valószínűleg egy puccs részét képezte, ami végül kudarcba fulladt. A főtitkár azonban nem maradt sokáig hatalmon, mivel több más szomszédos ország kommunista vezetőjéhez hasonlóan ő is támogatta Gennagyij Janajev moszkvai puccskísérletét 1991 augusztusában.Президенты независимого Таджикистана (РИА Новости) Makhamovnak egyedüliként, az ellene kirobbanó sorozatos tiltakozások hatására, le kellett mondani. Utódja Kadreddin Aszlonov lett, aki alig egy hónapig volt hivatalában. Aszlonov szeptember 20-án kilépett a kommunisták soraiból, majd betiltotta a pártot. Három nappal később a konzervatív kommunisták Rahmon Nabijevvel az élen eltávolították őt a hatalomból.Parker, John W. (2018): Persian Dreams: Moscow and Tehran Since the Fall of the Shah. Potomac Books, Inc.
Korabeli fotók a dusanbei zavargásokról
A polgárháború Az új elnök Tádzsikisztán élén ideiglenesen Nabijev lett, aki engedélyezte a kommunista pártot, sőt az ellenzék nyomására engedélyezte a többi pártot, így az Újjászületést is, hogy indulhasson az október 27-re kitűzött elnökválasztáson. A választásokat végül egy hónappal elhalasztották.
Noha Nabijev fölényes többséggel nyert a november 27-i választáson, azonban így is szembeötlő, hogy ellenfele, a badahsáni származású Davlat Hudonazarov 33-35%-os eredményt ért el.CNN Interview with Davlat Khudonazarov Összehasonlításképp Türkmenisztánban Saparmyrat Nyýazow 99,9%-os, eleve kérdéses többséggel győzött.
A tádzsik ellenzék nem fogadta el Nabijev győzelmét és sorozatos tüntetésekbe kezdett, amelyek 1992 májusára vezettek eszkalációhoz. Közrejátszott ebben Nabijev belügyminiszterének, az afganisztáni háborút is megjárt badahsáni származású Mamadaez Navzsuvanov tétlensége a rendkívüli állapot elrendelését illetően, aki éles konfrontációba került a hudzsandi oldalhoz tartozó Szafarali Kendzsajevvel, a tádzsik parlament elnökével. Kendzsajev úgy vélekedett, hogy Navzsuvanov korrupt és hazafiatlan, mire a vita kiterjedt a sajtóra is, mely egy láncreakciót indított el. A vita hatására március végétől több tízezres tüntetések törtek ki Dusanbéban, ahol Nabijev és Kendzsajev távozását, valamint új választások kiírását követelték. Egy hónapra rá kormánypárti tüntetések kezdődtek a másik tábor részéről is, ahonnan utánpótlás gyanánt buszokkal további tüntetőket hoztak fel a fővárosba, elsősorban Kulobból.
A tüntetéseken gyakran került sor lövöldözésekre, mert a Szovjetunió szétesésekor nagyon sok polgári személynél volt már fegyver. Fegyverekhez pedig nem volt nehéz hozzájutni azon készletekből, amelyek a hadsereg hátramaradt raktáraiban voltak.
Április végén az ellenzék túszul ejtette a parlament több tagját és tovább követelték Kendzsajev lemondását. Nabijevnek az országgyűlés saját kérésére féléves „rendkívüli hatalmat” szavazott meg, aki így elrendelhette egy nemzeti gárda felállítását. Első lépésben 2000 db Kalasnyikov-gépkarabélyt osztottak ki a Szabadság téren gyülekező kormánypártiaknak, melyre válaszul az ellenzékiek is fegyvereket gyűjtöttek és barikádokat emeltek a főváros utcáin.
Több mint egy hétig tartó utcai harcok után az ellenzéki erők megszerezték az ellenőrzést Dusanbe legtöbb stratégiai pontján,"Department Sozialwissenschaften : Institut für Politische Wissenschaft : Arbeits- und Forschungsstellen : Arbeitsgemeinschaft Kriegsursachenforschung : Kriege-Archiv : ... VMO : 208 Tadschikistan (BK) – Bewaffneter Konflikt in Tadschikistan 1992–1998 und 1998–2001 (Universität Hamburg) mire az orosz hadsereg helyben állomásozó 201. hadosztálya beavatkozott, nehogy a harcok elmélyüljenek. Orosz nyomásra Nabijev megegyezett az ellenzékkel egy nemzeti egységkormány kialakításáról, amelyben a kulcspozíciókat az ellenzéki politikusok birtokolhatták.Political Construction Sites: Nation-building in Russia and the Post-Soviet States , page 76Tajikistan Table of Contents Ez viszont sértette a hudzsandi és kulobi politikai erőket, s emiatt júniusban az ő területeiken is megkezdődött a polgárháború.
Tüntetések Dusanbéban a polgárháború kitörése előtt (1992. május 3.)
Első szakasz: a Rahmon-korszak kezdete bélyegkép|jobbra|300px|Szpecnaz erők Tádzsikisztánban bélyegkép|jobbra|300px|A tádzsik polgárháború résztvevőinek területei