link=//upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/2/28/Imagination-Warner-Highsmith.jpeg/200px-Imagination-Warner-Highsmith.jpeg|bélyegkép|445x445px| Olin Levi Warner, Imagination (1896). Kongresszusi Könyvtár Thomas Jefferson épület, Washington, DC A képzelet új tárgyak, érzetek és gondolatok előállítása vagy szimulációja az elmében, az érzékek közvetlen közreműködése nélkül. Stefan Szczelkun úgy jellemzi, hogy az ember elméjében élmények képződnek, amelyek lehetnek múltbeli tapasztalatok újrateremtései, például élénk emlékek elképzelt változásokkal, vagy teljesen kitalált, esetleg fantasztikus jelenetek. A képzelet segít abban, hogy a tudás alkalmazható legyen a problémák megoldása során, és alapvető fontosságú a tapasztalatok integrálásában és a tanulási folyamatban.Norman 2000 pp. 1-2Brian Sutton-Smith 1988, p. 22Archibald MacLeish 1970, p. 887Kieran Egan 1992, pp. 50 Az elmélet építésének megközelítését „fegyelmezett képzeletnek" nevezik. A képzelet alapképzése a történetmesélés (narratíva) hallgatása,Northrop Frye 1963, p. 49 amelyben a választott szavak pontossága az alapvető tényező a „világok felidézéséhez".As noted by Giovanni Pascoli.
A képzelet egyik nézete a megismeréshez kapcsolja, Compare: és a képzeletet a mentális működésben használt kognitív folyamatnak tekinti. Néha pszichológiai képalkotással együtt használják. A képzeletbeli gondolkodás - spekulatívan - társulhat a racionális gondolkodással, abból kiindulva, hogy mindkét tevékenység magában foglalhat olyan kognitív folyamatokat, amelyek „alátámasztják a lehetőségekről való gondolkodást".
A pszichológiában a „mentális képalkotás" kifejezést használhatjuk arra a folyamatra, amelynek során a tudatban felelevenednek a korábban az érzékszervi észlelés során felidézett tárgyak emlékei. Mivel a kifejezésnek ez a használata ellentétes a hétköznapi nyelvhasználattal, egyes pszichológusok inkább „képzésként" vagy „képalkotásként" írják le ezt a folyamatot, vagy „reproduktív" képzeletként beszélnek róla, szemben a „produktív" vagy „konstruktív" képzelettel. A konstruktív képzeletet tovább osztják az oldalsó prefrontális kéreg (LPFC) által vezérelt akaratlagos képzeletre és az akaratlan képzeletre (LPFC-független), mint például a REM-álom, az álmodozás, a hallucinációk és a spontán belátás. A képzelet önkéntes típusai közé tartozik a módosítók integrálása és a mentális forgatás. Az elképzelt képeket, mind az újszerű, mind a felidézett képeket a „lelki szemeinkkel" látjuk.
A képzelet azonban nem tekinthető kizárólag kognitív tevékenységnek, mivel a testhez és a helyhez is kapcsolódik, különösen, hogy az anyagokkal és az emberekkel való kapcsolatteremtést is magában foglalja, ami kizárja azt az érzést, hogy a képzelet a fejben van elzárva.
A képzelőerő történetekben, például mesékben vagy fantáziákban is kifejeződhet. A gyermekek gyakran használnak ilyen elbeszéléseket és színlelt játékot, hogy képzeletüket gyakorolják. Amikor a gyerekek fantáziát fejlesztenek, két szinten játszanak: először szerepjátékot használnak arra, hogy eljátsszák azt, amit a képzeletükkel kidolgoztak, a második szinten pedig ismét eljátsszák a kitalált helyzetet, úgy viselkedve, mintha az, amit kidolgoztak, tényleges valóság lenne.
Történelme Az imaginatio a görög phantasia kifejezés szokásos latin fordítása.Cf. Andreas Dorschel, ‘Phantasia: Epistemology into Music’, Journal of Comparative Literature and Aesthetics 45 (2022), no. 4, pp. 18–29. Arisztotelész A lélekről című művében a fantáziát (képzelet) a mentális képek alkotásának képességének tekintette, és megkülönböztette az érzékeléstől és a gondolkodástól. Úgy vélte azonban, hogy a gondolkodást mindig képek kísérik.
A „lelki szemek" fogalma legalábbis Cicerónak a mentis oculira való hivatkozásáig nyúlik vissza, amikor a szónok megfelelő hasonlathasználatáról értekezik.Cicero, De Oratore, Liber III: XLI: 163.
Ebben a vitában Cicero megjegyezte, hogy a „vagyonának Syrtisére" és a „birtokainak Charybdisére" való utalások „túlságosan messzire mutató" hasonlatokat tartalmaznak; és azt tanácsolta a szónoknak, hogy ehelyett inkább csak „a szikláról" és „a szakadékról" beszéljen (illetve) - azon az alapon, hogy „az elme szeme könnyebben irányul azokra a tárgyakra, amelyeket láttunk, mint azokra, amelyeket csak hallottunk".J.S. (trans. and ed.), Cicero on Oratory and Orators, Harper & Brothers, (New York), 1875: Book III, C.XLI, p.239.
A középkori kari pszichológiában a képzelet az emlékezet és a sensus communis mellett a belső ész egyik eszköze volt. Lehetővé tette a képek újrakombinálását, például az arany és a hegy érzékelésének kombinálásával az aranyhegy képzetét kapta.
A „lelki szemek" fogalma angolul Chaucer (1387 körül) Canterbury meséinek Man of Law's Tale című művében jelent meg, ahol elmondja, hogy a három várban lakó férfi közül az egyik vak volt, és csak „lelki szemével" látott, vagyis azokkal a szemekkel, „amelyekkel minden ember lát, miután megvakult".The Man of Laws Tale, lines 550-553.
Galilei a képzelet segítségével gondolatkísérleteket végzett, például arra kérte az olvasókat, hogy képzeljék el, milyen irányba repülne egy parittyából kiengedett kő.
Leírás A kifejezés általános használata arra a folyamatra vonatkozik, amikor a korábban látottak, hallottak vagy érzettek segítségével, vagy legalábbis csak részben vagy különböző kombinációkban, új, korábban nem tapasztalt képzetek alakulnak ki az elmében. Ez azzal is összefügghet, hogy valaminek vagy valakinek a lehetséges vagy lehetetlen kimenetelét gondoljuk ki az élet bőséges helyzeteiben és tapasztalataiban. Néhány tipikus példa következik:
Tündérmese Kitaláció A valósághűségnek a fantasyban és a tudományos-fantasztikus irodalomban gyakran alkalmazott formája arra hívja az olvasókat, hogy az ilyen történetek igaznak tűnjenek azáltal, hogy az elme olyan tárgyaira hivatkoznak, mint a fiktív könyvek vagy évek, amelyek nem léteznek a képzeletbeli világon kívül.
A képzelet, mivel nem korlátozódik a gyakorlati szükségszerűség követelményei által a pontos ismeretek megszerzésére, nagyrészt mentes az objektív korlátoktól. A társadalmi kapcsolatok és a megértés szempontjából nagyon fontos az a képesség, hogy valaki beleképzelje magát egy másik ember helyébe. Albert Einstein mondta: „A képzelet ... fontosabb, mint a tudás. A tudás korlátozott. A képzelet körülöleli a világot."
A tudományos hipotézisek terén ugyanezek a korlátok terhelik a képzeletet. A tudományos kutatásban elért előrehaladás nagyrészt a képzelet által kidolgozott ideiglenes magyarázatoknak köszönhető, de az ilyen hipotéziseket a korábban megállapított tényekhez viszonyítva és az adott tudomány alapelveivel összhangban kell megfogalmazni.
A képzelet az elme kísérleti része, amelyet arra használnak, hogy elméleteket és ötleteket dolgozzanak ki a funkciók alapján. A képzelet a valós észlelésekből származó tárgyakból kiindulva összetett Ha-funkciókat használ, amelyek mind a szemantikus, mind az epizodikus memóriát bevonják az új vagy felülvizsgált ötletek kidolgozásához. Az elmének ez a része létfontosságú a régi és új feladatok jobb és könnyebb megoldási módjainak kifejlesztéséhez. A szociológiában a képzeletet arra használják, hogy elváljanak a valóságtól, és a társadalmi interakciókat egy, a társadalmon kívüli perspektívából származó módon értsék meg. Ez olyan kérdések révén vezet elméletek kidolgozásához, amelyeket általában nem tennének fel. Ezeket a kísérleti ötleteket biztonságosan le lehet folytatni egy virtuális világon belül, majd ha az ötlet valószínűsíthető és a funkció igaz, akkor az ötletet a valóságban is meg lehet valósítani. A képzelet az elme új fejlődésének kulcsa, és megosztható másokkal, közösen fejlődve.
Ami az önkéntes erőfeszítéseket illeti, a képzelet a következő kategóriákba sorolható:
önkéntelen (az álom az alvásból, a nappali álom) önkéntes (a reproduktív képzelet, az alkotó képzelet, a perspektivikus álom)
Pszichológia A pszichológusok tanulmányozták a képzeletbeli gondolkodást, nemcsak a kreativitás és a művészi kifejezés egzotikus formájában, hanem a hétköznapi képzelet földi formájában is.Ward, T.B., Smith, S.M, & Vaid, J. (1997). Creative thought. Washington DC: APA Ruth M.J. Byrne azt javasolta, hogy a valóság alternatíváiról szóló mindennapi képzeletbeli gondolatok ugyanazokon a kognitív folyamatokon alapulhatnak, amelyeken a racionális gondolatok is.Byrne, R.M.J. (2005). The Rational Imagination: How People Create Alternatives to Reality. Cambridge, MA: MIT Press. A gyermekek már egészen kicsi koruktól kezdve részt vehetnek a valóság képzeletbeli alternatíváinak megalkotásában.Harris, P. (2000). The work of the imagination. London: Blackwell. A kultúrpszichológia jelenleg a képzeletről mint olyan magasabb rendű mentális funkcióról alkotott képet, amely számos mindennapi tevékenységben vesz részt mind egyéni, mind kollektív szinten, és amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy a nyelvi és ikonikus formák komplex jelentéseit az átélés folyamatában manipulálják.Tateo, L. (2015). Giambattista Vico and the psychological imagination. Culture and Psychology, vol. 21(2):145-161.
A képzelet fenomenológiáját tárgyalja A képzeletbeli: A képzelet fenomenológiai pszichológiája (franciául: L'Imaginaire: Psychologie phénoménologique de l'imagination), amely A képzelet pszichológiája címen is megjelent, Jean-Paul Sartre 1940-ben megjelent könyve, amelyben megalapozza a képzelet fogalmát, és megvitatja, hogy mit mutat a képzelet létezése az emberi tudat természetéről.
A képzelet is aktívan részt vesz a fényképes képek érzékelésében, hogy azok valóságosnak tűnjenek.
Memória Az emlékezet és a mentális képalkotás, amelyeket gyakran a képzelet folyamatának részének tekintenek, bizonyítottan hatással vannak egymásra. „A funkcionális mágneses rezonancia képalkotó technológiával készült képek azt mutatják, hogy az emlékezés és az elképzelés vért küld, hogy az agy különböző részeit azonosítsa." Különböző pszichológiai tényezők befolyásolhatják az agy mentális feldolgozását, és növelhetik annak esélyét, hogy az információkat hosszú távú emlékként vagy rövid távú emlékként őrizze meg. John Sweller jelezte, hogy a hosszú távú emlékként tárolt élményeket könnyebb felidézni, mivel mélyebben rögzülnek az elmében. Mindegyik forma megköveteli, hogy az információt sajátos módon tanuljuk meg, hogy az agy különböző régióit használjuk a feldolgozás során. Ez az információ potenciálisan segíthet olyan programok kidolgozásában a fiatal tanulók számára, amelyek már fiatal koruktól kezdve ápolják vagy továbbfejlesztik kreatív képességeiket. A neokortex és a talamusz felelős az agy képzeletének irányításáért, az agy számos más funkciójával együtt, mint például a tudatosság és az absztrakt gondolkodás. Mivel a képzelet sok különböző agyi funkciót érint, mint például az érzelmek, az emlékezet, a gondolatok stb., az agy azon részei, ahol több funkció is előfordul - mint például a talamusz és a neokortex -, azok a fő régiók, ahol a képzeletbeli feldolgozást dokumentálták. Annak megértése, hogy az emlékezet és a képzelet hogyan kapcsolódik össze az agyban, megnyitja az utat annak jobb megértéséhez, hogy az ember képes-e összekapcsolni a jelentős múltbeli élményeket a képzeletével.
Észlelés Piaget azt állította, hogy az észlelés az egyén világképétől függ. A világkép az észleléseknek a képzelet által létező képekké való rendezésének eredménye. Piaget azt a példát hozza fel, amikor egy gyermek azt mondja, hogy a hold követi őt, amikor éjszaka a faluban sétál. Az észlelések így épülnek be a világképbe, hogy értelmet nyerjenek. Az észlelések értelmezéséhez képzelőerőre van szükség.Piaget, J. (1967). The child's conception of the world. (J. & A. Tomlinson, Trans.). London: Routledge & Kegan Paul. BF721 .P5 1967X
Az agy aktiválódása