A Vanity Fair (magyarul: Hiúság vására) brit hetilap, amelyet 1868 és 1914 között Londonban adtak ki.
Története A lapot A Weekly Show of Political, Social and Literary Wares alcímmel Thomas Gibson Bowles alapította azzal a szándékkal, hogy kipellengérezze a viktoriánus kori Anglia társadalmi hiúságait. Az első szám 1868. november 7-én került forgalomba Londonban. A magazin cikkeket kínált olvasóinak a divatról, aktuális eseményekről, bemutatókról, könyvekről, társasági eseményekről és a legújabb pletykákról; sorozatokat, szójátékokat és egyéb szórakoztató írásokat is közölt.
Bowles különféle álnevekkel írt a folyóiratban, mint például a „Jehu Junior”, amely a bibliai Jehu prófétára utalt. A magazin olyan híres nevek hozzászólásait fogadta, mint Lewis Carroll, Willie Wilde, P. G. Wodehouse, Jessie Pope és Bertram Fletcher Robinson (aki 1904 júniusától 1906 októberéig szerkesztő volt).
A Vanity Fair utolsó száma 1914. február 5-én jelent meg.
Karikatúrák A magazin számos számában volt egy egész oldalas színes litográfia egy-egy korabeli híresség vagy méltóság karikatúrájával, és éppen ezekről a karikatúrákról ismerik ma leginkább a Vanity Fairt.
A képviselt témák nagyon változatosak voltak: művészek, sportolók, államférfiak, tudósok, szerzők, színészek, katonák és tudósok. Ezeket a karikatúrákat nemzetközi művészek egy csoportja készítette, köztük a brit Max Beerbohm és leginkább Sir Leslie Ward (aki „Spy” álnéven írta alá műveit), az olasz Carlo Pellegrini (más néven „Singe” majd „Ape”) és Liborio Prosperi („Lib”), a francia James Tissot és az amerikai Thomas Nast.
Bibliográfia Paul R. Spring: Vanity Fair, Bertram Fletcher Robinson, MX Publishing, London, 2009
Fordítás
További információk
Fordítás
Kategória:Hetilapok Kategória:Egyesült Királyság