A gospići csata () a horvátországi Gospić környékén 1991. augusztus 29. és szeptember 22. között, a horvátországi háború idején zajlott. A csatában a város öt laktanyájában állomásozó Jugoszláv Néphadsereg (JNA) és a Szerb Gárda félkatonai egységei álltak szemben a Horvát Nemzeti Gárdával (ZNG), a Gospićban állomásozó horvát rendőri erőkkel és a Horvátország más részeiről érkező rendőri erősítéssel. Gospić keleti körzeteiben, amelyet a JNA erői és támogató tüzérsége ellenőriztek, az erőviszonyok sokáig statikusak voltak, de miután szeptember 14-én a horvátok elfoglalták a JNA több raktárát és laktanyáját az egyensúly a horvát erők javára tolódott el. Szeptember 20-ra a horvátok az egyetlen megmaradt laktanyát is elfoglalták, aminek következtében a JNA és a Szerb Gárda erői kiszorultak a városból.
A csata a Lika régióban fokozódó etnikai feszültségek következménye volt, melyek során horvát civileket értek támadások Lovinacban, megtámadták a horvát rendőrség ellenőrző pontját Žuta Lokvában, valamint a Plitvicei-tavaknál és összecsapások történtek a Gospić–Plitvička Jezera úton a Ljubovo-hágónál is. 1991 hátralévő részében a régió helyzete tovább romlott, ami a gospići és a široka kulai mészárlások során szerbek és horvátok elleni háborús bűnös akciókhoz vezetett. Végül a térségben folyó harcok holtpontra jutottak, területi előnyöket a felek alig vagy egyáltalán nem értek el, egészen addig, amíg az 1992. január 2-i szarajevói megállapodás aláírásával tartós tűzszünet nem született.
Előzmények 1990 augusztusában felkelés tört ki Horvátországban, amelynek középpontjában a dalmát hátország Knin városa körüli, túlnyomórészt szerbek lakta részei, valamint a Lika, a Kordun és a Banovina régió egyes részei, valamint Horvátország keleti, jelentős szerb lakossággal rendelkező települései voltak. Ezek a régiók az újonnan megalakult SAO Krajina (Krajinai Szerb Autonóm Terület) részei lettek. Az SAO Krajina Szerbiához való csatlakozási szándékának bejelentése azt eredményezte, hogy Horvátország kormánya a felkelést lázadásnak nyilvánította.
1991 márciusára a konfliktus Horvátország függetlenségi háborújává fajult, majd 1991 júniusában, Jugoszlávia felbomlásával Horvátország kikiáltotta függetlenségét. A függetlenségi nyilatkozat három hónapos moratóriumot követően október 8-án lépett hatályba. A december 19-én a Krajinai Szerb Köztársaságra (RSK) átkeresztelt SAO Krajina ezután etnikai tisztogató akciókat indított a horvát civil lakosság ellen.
A fokozódó feszültségek szabályozását nehezítette az SAO Krajina növekvő támogatása, amelyet a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) nyújtott. A horvát rendőrség képtelen volt megbirkózni a helyzettel, ami 1991 májusában a Horvát Nemzeti Gárda (ZNG) létrehozásához vezetett. Miközben a horvátországi katonai konfliktus tovább eszkalálódott a ZNG katonai erővé fejlesztését megnehezítette az ENSZ szeptemberben bevezetett fegyverembargója. Augusztus 26-án megkezdődött a konfliktus addigi legnagyobb fegyveres összecsapása, a vukovári csata.
Bevezető események A Lika régióban már amúgy is feszült helyzet az április 1-jei plitvicei-tavaki incidenst követően, amikor a horvát függetlenségi harc első halálos áldozata bekövetkezett tovább romlott. Ez tükröződött az erőszakos incidensek számának növekedésében, az illegális közúti ellenőrző pontok felállításában és a kézi lőfegyverek időnkénti cseréjében. Júniusban Horvátország parlamenti nyilatkozattal erősítette meg szuverenitását. Június 22-én a Gospić és az SAO Krajina által ellenőrzött Gračac közötti úton három rendőrt raboltak el, és június 27-28-án sorozatos Lika különböző részein, beleértve Gospićot is, támadások történtek a horvát rendőrség ellen. 1991 júliusában a JNA nyíltan szembeszállt a horvát rendőrséggel és a likai ZNG-vel. Július 1-jén a JNA körülzárta a plitvicei rendőrőrsöt, július 6-án pedig Gospić közelében a JNA katonái két ZNG katonát öltek meg, másik kettőt pedig megsebesítettek. A harcok tovább fokozódtak a Gospić–Korenica úton a Ljubovo-hágónál, ahol július 28–29-én a JNA és a SAO Krajina csapatai harcoltak és visszaszorították a ZNG erőit.
Az etnikai erőszak tovább fokozódott, amikor szerb félkatonai szervezetek augusztus 5-én a dél-likai Lovinacból elraboltak és megöltek öt horvát civilt, és megtámadták a žuta lokvai rendőrségi ellenőrzőpontot. Augusztus elején Gospić helyőrségének megerősítésére a JNA 236. Proleter gépesített dandárját (a dandár csak nevében volt dandár, valójában csak egy századnyi egység volt) és a 4. páncélosdandár gépesített zászlóaljának egy részét, a Ljubovo-hágóra vezényelte. A hónap további megmozdulásai közé tartozik 30-án a Plitvicei rendőrőrs SAO Krajina erői általi megtámadása és elfoglalása.
Plitvice küszöbön álló elfoglalásával és a ZNG augusztus 31-i, a Gospićtól 8 kilométerre északra fekvő Lički Osikból való kivonásával, a SAO Krajina és a JNA Likában magára Gospićra helyezte a hangsúlyt, ahol a szerbek a 12 000 fős teljes lakosság 38,4%-át alkották.
A rendelkezésre álló erők A JNA erők 70 tisztből és 200 katonából álltak,] akik a Stanko Opsenica laktanyában és Gospić négy másik kisebb JNA laktanyájában állomásoztak. A helyőrséget a Đorđe Božović vezette 128. Szerb Gárda félkatonai egységei támogatták, amelyek a Dél-Likai Területvédelmi erők parancsnokával 1991-ben készített interjú szerint Szerbiából a JNA szállítmányával érkeztek Gospićba. Az 1991-es átszervezést követően a gospići székhelyű JNA egységek a 236. gépesített dandár és a 35. partizánhadosztály 1. dandárja voltak, mindkét egység a Rijekai hadtest alárendeltségében működött. Ezt megelőzően Gospićban állomásozott a 10. Proleter gyalogezred, egy B-osztályú egység, amelyre a csapatok hadilétszáma 15%-ának fenntartására volt szükség, de a 9. Proleter gyalogezreddel egyesítve alkották a 236. gépesített dandárt. 23] A gospići JNA helyőrséget formálisan Petar Ćavar ezredes irányította, a tényleges vezetést azonban vezérkari főnöke, Relja Tomić jugoszláv kémelhárító őrnagy gyakorolta.
Szeptember elején a Gospićban tartózkodó horvát erők 427 katonából, nagyrészt a gospići, fiumei és zaboki rendőri erőkből, gospići, zágrábi és zenggi önkéntesekből, valamint a horvát védelmi erők csapataiból álltak. Az egyetlen ZNG egység Gospićban a 118. gyalogosdandár volt, amely augusztus 14-én a ZNG 58. független zászlóalja körül kezdett formálódni, de csak október után állították össze teljesen. Szeptember közepére a dandár két zászlóaljból állt – az egyikben négy, a másikban három századdal. A 118. gyalogosdandár parancsnoka Mirko Norac alezredes, míg a gospići horvát rendőrség vezetője Ivan Dasović volt.
A csata lefolyása 260px|bélyegkép|jobbra|Frontvonalak Lika, Kordun és Banovina területén Horvátországban 1991. október–decemberben A JNA és a szerb félkatonai erők 1991. augusztus 29-én a Divoselo faluban és a JNA-nak a Jasikovac laktanyában állomásozó tüzérségével lőni kezdték Gospićot. A támadások intenzitása szeptember közepe felé jelentősen megnőtt, jelentős károkat okozva a városban. A szerbek egyik jelentése a támadásról úgy becsülte, hogy a város építményeinek több mint 50%-a megsérült.
A csata kezdetén a JNA és a félkatonai csapatok kiszorították a horvát haderőt Gospić keleti részéből. Szeptember 5-én a horvát erők elfogták Trajče Krstevski JNA vezérőrnagyot, valamint három páncélost és 32 katonát, amikor megpróbálták elérni a város központjában elszigetelt JNA laktanyát, de a fogolycseréről való sikeres tárgyalást követően másnap elengedték őket. A Gospićban tartózkodó horvát parancsnokok azonban, ellentétben a zágrábi horvát hatóságok utasításaival, elutasították azt a kérést, hogy a páncélosokat is visszaküldjék. Krstevski elfogását követően a JNA tüzérségi támadása felerősödött, átlagosan napi 1100 tüzérségi lövedéket lőttek a városra. Az intenzív bombázás ellenére a csata második hete a frontvonalak változása nélkül holtpontra jutott.
A ZNG és a horvát rendőrség azt tervezte, hogy Horvátországnak a kormány által ellenőrzött részén a JNA összes létesítményében szeptember 14-én kikapcsolják az áramot, valamint megszüntetik a vízellátást és a kommunikációt. Gospićban ezt az akciót szeptember 13-ra hozták előre, ugyanarra a napra, amikor a ZNG elfoglalt egy JNA raktárat. Ez további 14 000 puskát és jelentős mennyiségű páncéltörő fegyvert biztosított a horvát csapatoknak, ami több mint elegendő volt ahhoz, hogy a horvát erők megmérkőzzenek a városban lévő JNA erőkkel. A perušići JNA laktanyát és a gospići Kaniža laktanyát már másnap elfoglalták. A gospići JNA helyőrség zöme szeptember 18-án, a Stanko Opsenica laktanyáért folytatott háromnapos harcot követően megadta magát. A JNA helyőrségének támogatását célzó gyalogsági támadást a horvát erők szeptember 16-án Divoselo térségében, ahol Božović is elesett, sikeresen visszaverték. Miután a városközpont viszonylag biztonságossá vált, a horvát csapatok kiterjesztették offenzívájukat, elfoglalták a Jasikovac laktanyát, és szeptember 20-ig felmentették a Ribnik és Bilaj falvakban levő két horvát kézben lévő kiszögellést. Ahogy a JNA megadta magát, a szerb erők, miközben a horvátok szeptember 22-re befejezték a szerb erők felszámolását Gospićban, a város keleti részeiről a Međak előtt 8 kilométerre lévő vonalra vonultak vissza.
Következmények A horvátok mintegy 300 JNA tisztet és katonát ejtett fogságba, akiket elfogásuk után Fiuméba vittek. Később kicserélték őket horvát hadifoglyokra, akiket a JNA a vukovári csatában és máshol Horvátországban ejtett foglyul. Nagy mennyiségű kézi lőfegyvert és lőszert, valamint hét harckocsit és tizenkét 120 milliméteres aknavetőt szereztek. A csata után, a Gospićtól körülbelül 5-8 kilométerre délre fekvő Divoselo és Lički Čitluk környékéről folytatódott Gospić tüzérségi támadása. A likai összecsapások 1992 januárjáig különösen Gospić és Otočac környékén folytatódtak, amikor mindkét fél igyekezett javítani pozícióján. Szeptember 23-án a JNA és a SAO Krajina erői, amelyek egy gyalogzászlóaljból és a Krajina Express páncélvonatból álltak, és amelyek a JNA Sveti Rokban található raktárát védték megállították a dél felé tartó horvát előrenyomulást. A JNA biztosította a raktárt, és szeptember 26-án elfoglalta Lovinacot. Szeptember végére az Otocsán körüli horvát védelmi állások kellőképpen megerősödtek ahhoz, hogy elsősorban Drenov Klanac falu közelében csak kisebb támadások induljanak. Október végén és december elején a harcok felerősödtek a Gospić melletti Divoselo környékén, de egyetlen terület sem cserélt gazdát. A Gospić tüzérségi bombázásának intenzitása 1991. november 1-jén tetőzött, amikor 3500 tüzérségi lövedék érte a várost. Decemberben a JNA Knin hadteste azt javasolta a JNA vezérkarának, hogy Gračacból nyomuljanak előre, hogy megkíséreljék elfoglalni Gospićot és Otocsánt, de a szarajevói egyezmény aláírása és az 1992. január 2-i tűzszünet egészen 1993 szeptemberéig a „Medaki zseb” hadművelet kezdetéig nagyrészt leállította a további harcokat.
A térségben folytatódó katonai összecsapásokat az etnikai erőszak eszkalációja kísérte, amely a gospići katonai hatóságok és az SAO Krajina katonasága által 1991 októberében Lički Osik környékén elkövetett háborús bűnökkel tetőzött. Gospićból mintegy száz szerb civilt hurcoltak el és ölték meg a környező mezőkön. A később gospići mészárlásként ismert esemény felelősei ellen a horvát igazságszolgáltatás eljárást indított. Ennek eredményeként 2003-ban Noracot és két másik vádlottat 12 év börtönbüntetésre ítélték. A Lički Osik környékén történt gyilkosságokban, amelyeket široka kulai mészárlásként ismernek, 40 civil, többségében horvátok, de néhány olyan szerb is életét vesztette, akiket Horvátország támogatásával gyanúsítottak. 2011-ben a szerbiai belgrádi bíróság négy szerb és egy horvát Široka Kulában történt meggyilkolása miatt elítélt négy korábbi SAO Krajina milicistát.