Henriette Arendt (Königsberg, 1874. november 11. – Mainz, 1922. augusztus 22.) német írónő és rendőrnő.

Élete Apja Max Arendt nagykereskedő, városi tanácsos volt, aki a helyi zsidó közösség képviselőtestületének, valamint 1903 és 1913 közt a köngsbergi Szegények Központi Bizottságának (Zentral-Armenkommission) elnöke volt. Hannah Arendt filozófus unokahúga volt. Tanulmányait a felsőbb leányiskolában kezdte, majd egy éven át a genfi Ecole supérieure-ben folytatta. Hat hónapig egy berlini üzleti iskolában tanult, 1892 és 1895 közt könyvelőként dolgozott, minden bizonnyal apja cégénél. 1895-1896-ban a berlini Zsidó Kórházban ápolónőnek tanult.Hilde Steppe: „... Den Kranken zum Troste und dem Judenthum zur Ehre ...“ Zur Geschichte der jüdischen Krankenpflege in Deutschland. Mabuse, Frankfurt am Main 1997 (2. Aufl. 2008). A képzés befejezte után ugyanitt egy évig ápolónőként dolgozott, majd átlépett a német Vöröskereszt Kaiserin-Augusta-Hospital-ába (Auguszta császárné Kórház).

1899. május 22-én kitért a zsidó vallásból s protestáns lett.Doris Geis: Henriette Arendt (1874–1922). Eine außergewöhnliche Frau und vergessene Autorin. In: Renate Heuer, Ralph-Rainer Wuthenow (Hrsg.): Gegenbilder und Vorurteil. Aspekte des Judentums im Werk deutschsprachiger Schriftstellerinnen. Campus, Frankfurt/M. 1995, S. 145. Otthoni ápolóként is dolgozott, több kórház és elmegyógyintézet ápolónője volt az évek során (többek közt Kijevben), végül 1902-ben az új schömbergi tüdőgyógyászati iskolában. 1903-ban csatlakozott a felekezet nélküli stuttgarti asszisztensnővérek egyesületéhez (Stuttgarter-Hilfspflegerinnen-Verband). 1909-ben "Schwester Gerda" álnéven jelentette meg ápolónőként szerzett tapasztalatairól írt munkáját Dornenpfade der Barmherzigkeit címen.

1903. február 1-én a stuttgarti rendőrség munkatársa lett, az elfogott nők rendőrségi vizsgálataiban kellett segédkeznie, és gondoskodnia kellett az úgynevezett „elhanyagolt” nőkről.Heike Maier: »Taktlos, unweiblich und preussisch«. Henriette Arendt, die erste Polizeiassistentin Stuttgarts (1903–1908). Eine Mikrostudie. Klett-Cotta, Stuttgart 1998, S. 14. 1905-től egyre inkább foglalkozott a gyermekjóléti tevékenységgel is.

Az idők során Arendt egyre gyakrabban került konfliktusba feletteseivel, akik a lojalitás hiányával vádolták. Nehezményezték gyakori előadói tevékenységét, kritizálták iratkezelését, sikkasztással vádolták, végül 1908-ban javasolták elbocsátását.Maier, Henriette Arendt, S. 87–123. 1908 decemberében Arendt felmondott, Svájcba költözött, ahol 1909 és 1916 között árvák gondozójaként dolgozott, emellett számos előadást tartott a nemzetközi gyermekkereskedelem ellen. Rendőrtiszti emlékiratait Erlebnisse einer Polizeiassistentin címmel publikálta, a kötet széles körű nyilvános vitát váltott ki Stuttgartban.Maier, Henriette Arendt, S. 129–141.

Az első világháború kitörésekor Arendt előadókörúton volt Angliában (1914. májusától). Svájci igazolványa segítségével kezdetben svájci állampolgárnak adta ki magát, és néhány hónapig tolmácsként dolgozott a belga menekültügyi ügynökségnél. 1915 januárjában visszavonták tartózkodási engedélyét. 1915 februárjában feltehetőleg látszatházasságot kötött unokatestvérével, a francia katonatiszt Réné de Matringe-vel. Az angol hatóságok nem ismerték el a házasságot, Arendt-et 1915 májusában Londonban letartóztatták, s ügynökség vádjával hadbíróság elé állították. 1915. május 28-án Rotterdamba deportálták, ahol német útlevelet kapott.

1915 novemberétől Bécsben, a galíciai menekültek gondozóintézetében dolgozott. 1916-ban felvételi kérelmet nyújtott be a Vöröskereszthez. Mivel házasságkötése után állampolgárságát a hatóságok nem tisztázták, német útlevele ellenére nemkívánatos személynek tartották Ausztriában, és a württembergi állami rendőrség kezdeményezésére 1916. március 28-án deportálták. Beutazhatott azonban Németországba, ahol a Vöröskeresztnél dolgozott, utoljára mint főápolónő a mainzi kórházban.Heike Maier szerint az Arendt házasságáról szóló információk ellentmondásosak, és azt sem tartja egyértelműnek, hogy a Mainzban elhunyt Henriette de Matringue valóban Henriette Arendt volt-e, bár különböző gyászjelentések ezt sugallják. Maier, Henriette Arendt, S. 150–152. ellenvélemény: Doris Geis: Henriette Arendt (1874–1922). Eine außergewöhnliche Frau und vergessene Autorin. In: Renate Heuer, Ralph-Rainer Wuthenow (Hrsg.): Gegenbilder und Vorurteil. Aspekte des Judentums im Werk deutschsprachiger Schriftstellerinnen. Campus, Frankfurt/M. 1995, S. 158 f.

Válogatott munkái Menschen, die den Pfad verloren. Erlebnisse aus meiner fünfjährigen Tätigkeit als Polizei-Assistentin in Stuttgart. Kielmann, Stuttgart, 1907 Bilder aus der Gefängniswelt. 6. kiadás. Kielmann, Stuttgart, 1908 Mehr staatliche Fürsorge für Gefallene und Gefährdete. Der beste Weg zur Bekämpfung der Geschlechtskrankheiten. 4. kiadás. Kielmann, Stuttgart, 1908 Dornenpfade der Barmherzigkeit. Aus Schwester Gerdas Tagebuch. 1. kiadás. Dt. Verl.-Anst, Stuttgart, 1909 Erlebnisse einer Polizeiassistentin. 4. kiadás. Süddeutsche Monatshefte, München, 1910 (digitalizált változat) Kleine weiße Sklaven. Vita, Berlin-Charlottenburg, 1911 Kinderhändler. Recherchen und Fürsorgetätigkeit vom 1. September 1911 bis 1. September 1912. 2. kiadás. Selbstverl, Stuttgart, 1912 Meine Arbeit zum Schutze der Wehrlosen. [Berlin], 1914

Jegyzetek

Fordítás

Források Életrajza a Stuttgarter Stadtlexikonban Életrajza a Württembergische Biographien-ben Doris Geis: Henriette Arendt (1874–1922). Eine außergewöhnliche Frau und vergessene Autorin. megjelent: Renate Heuer, Ralph-Rainer Wuthenow (Hrsg.): Gegenbilder und Vorurteil. Aspekte des Judentums im Werk deutschsprachiger Schriftstellerinnen. Campus, Frankfurt/M., 1995, 133–159. oldalak Heike Maier: »Taktlos, unweiblich und preussisch«. Henriette Arendt, die erste Polizeiassistentin Stuttgarts (1903–1908). Eine Mikrostudie. Klett-Cotta, Stuttgart, 1998 Mascha Riepl-Schmidt: Henriette Arendt. Die erste Polizeiassistentin Stuttgarts. megjelent: Mascha Riepl-Schmidt (Hrsg.): Wider das verkochte und verbügelte Leben. Frauen-Emanzipation in Stuttgart seit 1800. Silberburg, Stuttgart, 1990, , 198–212. oldalak Életrajza a hannaharendt.net-en Henrike Sappok-Laue: Henriette Arendt – Krankenschwester, Frauenrechtlerin, Sozialreformerin. Mabuse-Verlag, Frankfurt/M., 2015 Henrike Sappok-Laue: Henriette Arendt, megjelent: Hubert Kolling (Hrsg.): Biographisches Lexikon zur Pflegegeschichte "Who was who in nursing history", 7. kötet, hpsmedia nidda, 19–22. oldalak Axel Wellner: Henriette Arendt, megjelent: Horst-Peter Wolff, Nachfolge Hubert Kolling (Hrsg.): Biographisches Lexikon zur Pflegegeschichte „Who was who in nursing history“, 1. kötet, Ullstein Mosby Berlin, Wiesbaden 1997, 4-5. oldalak

Kategória:Német költők, írók Kategória:Német rendőrök Kategória:Ápolónők Kategória:Königsbergiek Kategória:1874-ben született személyek Kategória:1922-ben elhunyt személyek