Az Airbus A220 egy keskenytörzsű, közepes hatótávolságú utasszállító repülőgép, a franciaországi Airbus vállalat terméke, melyet Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban gyártanak. A típust eredetileg a kanadai Bombardier Aerospace hozta létre, és korábban Bombardier CSeries néven forgalmazták. Fejlesztése 2008. július 13-án kezdődött, az első prototípus 2013. szeptember 16-án szállt fel, 2015. december 18-án kapta meg első típusengedélyét, és 2016. július 15-én állt szolgálatba a Swiss International Air Lines egyik leányvállalatánál. A következő változat, a valamivel hosszabb A220-300 2015. február 27-én repült először, 2016. július 11-én kapta meg a típusengedélyt, és 2016. december 14-én állt szolgálatba az airBaltic légitársaságnál.

Ikerhajtóműves repülőgép, két darab Pratt & Whitney PW1500G típusú turbóventilátoros hajtómű hajtja, melyek a szárnyakon helyezkednek el. A géptörzs alumíniumból és lítiumból áll, és a gazdaságos üzemeltetés érdekében optimalizált aerodinamikával rendelkezik. A típus maximális felszállótömege 63,1 és 70,9 tonna (139 000 és 156 000 font) között mozog, hatótávolsága pedig 6390–6670 km (3450-3600 tengeri mérföld) közé tehető. A repülőgép fogadtatása jóval kedvezőbbnek és gazdaságosabbnak bizonyult, mint amit a gyártók eredetileg vártak tőle, messze túlteljesítette a hozzá fűzött reményt, miután az Airbus beszállt a gyártásba. 2023 decemberéig a globális A220-flotta több mint 1 millió repülést hajtott végre közel 1,7 millió óra alatt; a típusnak ezidáig nem volt balesete.

A 35 m (115 láb) hosszú A220-100-as 108-133, míg a 38,7 m (127 láb) hosszú A220-300-as 130-160 utast tud befogadni. Az ACJ TwoTwenty az A220-100 üzleti változata, amely 2020 végén került forgalomba. 2023 decemberéig összesen 914 A220-asra érkezett megrendelés, amelyből 314-et már leszállítottak, és ezek összesen 21 légitársaságnál állnak szolgálatban. Az amerikai Delta Air Lines a legnagyobb üzemeltető, 68 repülőgéppel.

Az Airbus A220 más gyártók repülőgépeihez hasonlíthatóː az amerikai Boeing esetében a 737 MAX 7-nek, a brazil Embraer esetében az E-195-nek felel meg leginkább. A típus 2018 júliusáig viselte a CSeries nevet, amikor is Airbus A220 lett, miután az Airbus a 2016-ban létrehozott vegyesvállalaton keresztül 50,01%-os részesedést szerzett a programban. 2019 augusztusában az Airbus gyárat nyitott Alabamában, amely kiegészíti a québeci Mirabelben található fő üzemet. 2020 februárjában az Airbus 75%-ra növelte részesedését, miután a Bombardier kiszállt a programból. A fennmaradó 25% tulajdonosa a québeci kormány, az Investissement Québec nevű befektetési társaság révén.

Fejlesztés

Előzmények balra|bélyegkép|A repülőgép első tervei A repülőgép egyik alapjául a Fokker 100 szolgált. Ezt a kis hatótávolságú gépet a holland Fokker cég gyártotta 1986–1997 között. A legfontosabb különbség a két repülő között, hogy míg az A220-as vezérsíkjai a hagyományos módon vannak elrendezve, addig a Fokkernél ez T alakban helyezkedett el, és ennek megfelelően a két hajtómű is a T-vezérsík alatt volt, nem a szárnyakon. 1996. február 5-én a Bombardier tárgyalásokat kezdett a Fokkerrel a vállalat eszközeinek megvásárlásáról, de a Bombardier február 27-én bejelentette, hogy eláll az üzlettől. 1996. március 15-én a Fokker csődöt jelentett.

1998. szeptember 8-án a Bombardier bemutatta a BRJ-X, azaz a Bombardier Regional Jet eXpansion nevű, a Canadair Regional Jetnél nagyobb regionális repülőgépet, amely 2003-ban állt volna szolgálatba. Ez a gép szélesebb törzzsel, összesen 85-110 utasnak biztosított volna helyet, ezzel a Boeing 717, vagy a Boeing 737-500 ellenfele lehetett volna. 2000-ben azonban a Bombardier úgy döntött, hogy elveti a gép terveit, hogy inkább a CRJ-családra fókuszáljon.

Eközben az Embraer 1999 júniusában, Párizsban bemutatta a 70-122 utas befogadására alkalmas E-Jet-jét, amely 2002 februárjában teljesítette szűzrepülését, és 2004-ben került forgalomba. Az Airbus 1999. április 21-én mutatta be a 107-117 utas befogadására alkalmas Airbus A318-ast, ami az Airbus A320 legkisebb változata. Ez 2002 januárjában teljesítette első repülését. Eközben a Boeing 1998 szeptemberében szállította le a 737-600 első példányát.

Megvalósíthatóság 2004. március 8-án a Bombardier felkérte Gary Scottot, hogy vizsgálja meg egy új, közepes hatótávolságú utasszállító kifejlesztésének lehetőségét. 2004 júliusában a Bombardier a Farnborough Airshow-n elindított egy megvalósíthatósági tanulmányt egy olyan gépről, amely képes lenne leváltani a kiöregedő DC-9/MD-80, Fokker 100, Fokker 70, Boeing 737 Classic és BAe 146 típusú gépeket a légitársaságok flottáiban, mégpedig úgy, hogy 20 százalékkal kevesebb üzemanyagot, és 15 százalékkal kevesebb üzemeltetési költséget igényel, mint a fent említettek. A kisebbik változat 110-115, a nagyobbik 130-135 utast szállítana, 3200 tengeri mérföldön.

A Bombardier igazgatótanácsa 2005. március 15-én jóváhagyta a CSeries-programot, elindítása előtt pedig határozott kötelezettségvállalásokat kért a potenciális vevőktől, beszállítóktól és kormányzati partnerektől. Az első repülést 2008-ra, a forgalomba állítást pedig 2010-re tervezték.

A projekt költségét 2,1 milliárd dollárra becsülték. Ezt a beszállítók és a partnerek egy-egy harmadban osztották meg. A kanadai kormány 262,5 millió dollárt, Québec kormánya 87,5 millió dollárt, az Egyesült Királyság kormánya pedig 340 millió dollárt (180 millió font) fektetne be, amelyet repülőgépenként jogdíj alapján kellene visszafizetni. Az Egyesült Királyság hozzájárulása egy befektetési partnerség része, amelynek értelmében a szárnyak, hajtóműgondolák és a kompozit géptörzsek fejlesztése Belfastban zajlik, ahol a Bombardier 1989-ben megvásárolta a Short Brothers vállalatot.

2006. január 31-én a Bombardier bejelentette, hogy a piaci feltételek nem indokolják a program elindítását, ezért leállítják. A CSeries-projekt csapatát és erőforrásait a regionális sugárhajtású és turbólégcsavaros repülőgépekre fogják átirányítani.

2007. január 31-én a Bombardier bejelentette, hogy mégis visszatérnek a CSeries munkálataihoz, és hogy az új gép forgalomba állítását 2013-ra tervezik. Ugyanebben az évben a gyártó leszerződött a Pratt & Whitney-vel, aminek érdekében utóbbi cég fogja gyártani a gép hajtóműveit.

A program elindítása bélyegkép|A CSeries eredeti modellje 2008. február 22-én megindult a repülőgép értékesítése, ekkortól kezdve lehetett rá megrendelést leadni. A Lufthansa és a Qatar Airways jelezte, hogy érdeklődik a típus iránt. 2008. július 13-án, a Farnborough Airshow megnyitásának előestéjén tartott sajtótájékoztatón a Bombardier Aerospace hivatalosan is bemutatta a Bombardier CSeries-t. A Lufthansa 60 repülőgép megvásárlására írt alá szándéknyilatkozatot. A tervek szerint a repülőgép összeszerelése Mirabelben történne, a szárnyakat Belfastban gyártanák, a farok és a pilótafülke pedig a quebeci Saint-Laurentben készülne. A törzs többi részét a China Aviation Industry Corporation (AVIC) leányvállalata, a Shenyang Aircraft Corporation gyártaná. A Bombardier becslése szerint a CSeries-ből 20 év alatt 6300 darab készülhet, ami több mint 250 milliárd dolláros bevételt jelentene a következő 20 évben; a vállalat arra számított, hogy a regionális piacnak akár a felét is meg tudja szerezni.

A prototípus gyártása bélyegkép|A CSeries első prototípusa félkész állapotban 2009 márciusában a Bombardier a C110 és C130 altípusokat CS100, illetve CS300 altípusokra keresztelte át. A típusokat normál és kiterjesztett hatótávolságú (ER) változatban kínálták; emellett a CS300-asból egy extra tolóerejű (XT) változatot is kínáltak. A Bombardier később egyetlen változat gyártása mellett döntött, a kiterjesztett hatótávolság lett az új normál. Novemberre elkészült az első szárny a Bombardier Aerostructures and Engineering Services (BAES) belfasti telephelyén. A program költsége mintegy 3,5 milliárd dollárra nőtt, amelyet a beszállítókkal és a kormányokkal osztottak meg. Ugyanebben a hónapban megkezdődött a kompozit szárnyakat gyártó üzem építése a belfasti telephelyen, és a CSeries első repülése 2012-re volt várható.

2009 márciusában a Bombardier bejelentette a főbb beszállítókat: Alenia Aeronautica: a kompozit vízszintes és függőleges stabilizátorok, Fokker Elmo: a kábelezési és összekapcsolási rendszerek, Goodrich Corporation Actuation Systems: a szárnyak és a lamellák működtető rendszerének tervezése és gyártása. 2009 júniusára a számlázható anyagok 96%-át már kiosztották, a fennmaradó alkatrészek és rendszerek tekintetében a vállalat különböző cégekkel állapodott megː a Shenyang Aircraft Corporationnal a középső törzsre, a Zodiac Aerospac-vel a belső terek, a United Technologies Corporation-nal a hajtóműgondolák, a Liebherr-rel a futóművek és a pneumatika, az UTC Aerospace-el az elektromos rendszer és a világítás, a Goodrich-el a motorgondola, a Meggitt-tel a kerekek és a fékek, a Michelin-nel a gumiabroncsok, a Spirittel a pilonok, a Honeywell-lel a segédhajtómű, a PPG-vel az ablakok gyártására.

A CSeries-t az Airbus A320 kisebb változatainak konkurensének szánták. Az Airbus úgy döntött, hogy versenybe száll a CSeries ellen, ahelyett, hogy figyelmen kívül hagyta volna, ahogy a Boeing tette. Az Airbus csökkentette az A320-as árát, sikeresen megakadályozva a Bombardier-t több üzlet megkötésében. A Republic Airways Holdings – akkoriban a Frontier Airlines tulajdonosa – 2010-es megrendelése 40 darab CS300-asra az A320neo átdolgozására késztette az Airbust.

2010 januárjában a Bombardier bejelentette, hogy a CS100-asok leszállítása a tervek szerint 2013-ban kezdődik, a CS300-asok szállítása pedig egy évvel később következik. 2011 novemberében a Bombardier 2012 második felére kalkulálta az első repülést, mivel legkorábban 2012 közepéig kapta meg a hajtóműveket. 2012 júniusában a gyártó megerősítette, hogy az első repülésnek még az év vége előtt meg kell történnie, az ezt követő üzembe helyezés pedig 2013-ra marad. 2012 novemberében a Bombardier közölte, hogy a program egyes területei nem részletezett beszállítói problémák miatt késnek, és bejelentette, hogy mind az első repülés 2013 júniusára, mind a CS100 egy évvel későbbi üzembe helyezése hat hónappal csúszik. bélyegkép|A CS100 első felszállása 2013. március 7-én bemutatták az első prototípust, majdnem-kész állapotban. Júniusban a Bombardier júliusra halasztotta az első repülést a szoftverfrissítések miatt. Július 24-én az elhúzódó rendszerintegrációs folyamat után az első repülést a következő hetekre halasztották. Augusztus 30-án a gép megkapta a repülési tesztelési engedélyt a Transport Canadától, amely engedélyt adott a nagy sebességű gurulási és repülési tesztek elvégzésére.

A tesztek bélyegkép|A CS300 első repülése 2013. szeptember 16-án a CS100 végrehajtotta szűzrepülését a Mirabel repülőtérről. Több mint 14000 adatot gyűjtöttek ezen a repülésen; az átkonfigurálás és szoftverfrissítés után a prototípus október 1-jén repült másodszor. 2014. január 16-án a tervezett üzembe helyezési dátumot a tanúsítási tesztekkel kapcsolatos problémák miatt 2015 második felére halasztották. 2014. május 29-én a négy prototípus közül az egyiknek a hajtóműve meghibásodott. Ennek következtében a repülési teszteket felfüggesztették a vizsgálat befejezéséig. Az eset miatt a Bombardier nem tudta bemutatni a CSeries-t az év egyik legfontosabb repülőgépipari eseményén, a kétévente megrendezett Farnborough Airshow-n. Szeptember 7-én újraindították a repülési teszteket, miután a hajtóműproblémát kijavították. Laurent Beaudoin, a Bombardier elnöke kijelentette, hogy a CSeries várhatóan 2016-ban állhat szolgálatba. A késedelmek több megrendelés lemondásához vezettek, többek között a svéd fél részéről is.