(kínaiul 王莽, adott neve 巨君; i. e. 45. – i. sz. 23. október 6.) Kína császára i. sz. 9-től haláláig. A -dinasztia alapítója és egyetlen tagja; uralkodása a Han-dinasztia korát Nyugati Hanra ( előtt) és Keleti Hanra (utána) osztja.

a császárné unokaöccse volt és magas tisztségre tett szert az udvarban, idővel ő lett a hadsereg főparancsnoka. császár halála után a kiskorú Ping helyett régensként kormányzott, majd i. sz. 9-ben császárrá kiáltotta ki magát és megalapította a -dinasztiát. Művelt ember volt, jól ismerte a történelmet és a konfuciánus irodalmat és szerette volna az általa aranykornak tartott -dinasztia intézményeit visszaállítani, ám átgondolatlan reformjaival, diktatórikus módszereivel káoszba taszította a birodalom gazdaságát és háborúba keveredett a környező vazallus államokkal. I. sz. 17-től parasztfelkelések lángoltak fel – köztük a vörös szemöldökűek lázadása – szerte Kínában. I. sz. 23-ban a lázadók legyőzték a császári hadsereget, elfoglalták a fővárost és a palota ostroma közben megölték ot. Halála után visszaállt a Han-dinasztia uralma.

A hagyományos kínai történetírás zsarnokként és trónbitorlóként tartotta nyilván ot, újabban elismerik merész gazdasági és társadalmi reformjait: többek között földreformot hajtott végre és eltörölte a rabszolgaságot.

Ifjúsága i. e. 45-ben született (王曼) és felesége (渠, családneve nem ismert) gyermekeként. császárné, császár feleségének öccse volt. A család állam királyaitól származott; a családnév királyt jelent és a volt lakói is a "királyi családként" emlegették őket. Apja korán meghalt, még császár i. e. 33-as halála előtt. Bátyjai nemesi címeket kaptak, ő azonban ebből kimaradt. Amikor császárné megözvegyült, anyjával együtt magához vette a palotába.

Bár jó kapcsolatokat szerzett a császári családban, korántsem élt olyan luxuskörülmények között, mint rokonai. Míg unokatestvérei azon versenyeztek, hogy ki tud több pénzt költeni, ot szerénységéért, takarékosságáért, tudásvágyáért magasztalták. Nem a fiatal nemesek, hanem a konfuciánus tudósok öltözékét viselte. Feljegyezték hogy igen tisztelettudó volt anyjával és gondoskodott elhunyt fivére, özvegyéről és fiáról.

Mikor nagybátyja, (王鳳, i. e. 33-22 között a hadsereg parancsnoka) megbetegedett, éjt nappallá téve ápolta és gondoskodott róla. Nagybátyja ezért halála előtt megkérte anyacsászárnét és fiát, császárt hogy gondoskodjanak unokaöccséről. így helyet kapott a császár kíséretében, majd előléptették a testőrség egyik alparancsnokává.

I. e. 16-ban egy másik nagybátyja, (王商) márkija, felajánlotta az uralkodónak, hogy hajlandó javára lemondani birtokai egy részéről. Ajánlatát több udvaronc is támogatta és császárt lenyűgözte a fiatal népszerűsége. Kinevezte márkijává és előléptette a császári szolgák kamarásává. A történetírók szerint minél magasabb polcra került , annál szerényebben viselkedett. Nem gyűjtött vagyont, hanem jövedelmét tudósok megsegítésére és más udvaroncok megajándékozására fordította.

Csak egy felesége volt, ágyasokat nem tartott. Feleségének családneve szintén volt (utóneve nem ismert), ami a történészek szerint annak bizonyítéka, hogy ekkor nem övezte Kínában erős tabu a nemzetségen belüli házasodást. Azonban, mint a későbbi események is bizonyítják, nem volt mindig hűséges a feleségéhez.

császár sorra a -nagybácsikat nevezte ki a hadsereg főparancsnokává (ami az udvar egyik legfontosabb tisztsége volt), akik egymást követték és i. e. 12-re már csak a legfiatalabb, (王根, i. e. 12-8 között főparancsnok) maradt életben. Lehetséges utódjaként neve is felmerült, de unokatestvére, ( anyacsászárné nővérének fia) sokkal közelebb állt a császárhoz, valamint jó viszonyban volt annak akkori és korábbi feleségeivel. ezért gyűjteni kezdte a riválisa elleni bizonyítékokat, miszerint titokban pénzt fogadott el császár elűzött feleségétől, től, hogy majd főparancsnokként segítsen neki jobb pozíciót kiharcolni; valamint hogy követői között már előre elosztotta a jól fizető pozíciókat. Ezeket a bizonyítékokat i. e. 8-ban és az anyacsászárné elé terjesztette, akik ezután vidékre száműzték t. A császár azonban gyanút fogott, lefogatta és kivallatta t, aki bevallotta a vel fenntartott kapcsolatát és hogy pénzt fogadott el tőle; emiatt aztán kivégezték.

Még ugyanebben az évben súlyosan megbetegedett, lemondott a posztjáról és a 37 éves ot ajánlotta maga helyett. I. e. 8 telén császár kinevezte őt a hadsereg főparancsnokává.

császár uralkodása alatt a kormányzat legfontosabb posztján is önmérsékletet tanúsított és gondoskodott róla, hogy a fontos pozíciókba tehetséges emberek kerüljenek; így lassan sikerült megváltoztatnia a közvéleménynek a klánról alkotott képét, mert korábban a nemzetség arroganciájáról, tékozlásáról, kicsinyességéről volt ismert.

A következő évben, i. e. 7-ben császár váratlanul meghalt; hivatalosan szélütésről, de egyes történészek szerint ágyasa, adott be neki túl nagy adag afrodiziákumot. A trónon unokaöccse, (Kang nevű öccsének fia) követte, aki az uralkodói nevet vette fel. egyelőre megtarthatta tisztségét és továbbra is meghatározó személyiség maradt, de addigi egyik legfontosabb támogatója, anyacsászárné elvesztette korábbi befolyását.

nagyanyja, Fu hercegnő ( császár, anyacsászárné férjének ágyasa) erős akaratú, zsarnoki asszony volt, aki teljesen akarata alá hajtotta a 20 éves császárt. Bár nem volt első felesége volt férjének, magának özvegy császárnéi, szüleinek pedig magasabb rangot követelt. anyacsászárné – aki eleinte csak azt engedélyezte hogy csak tíz naponta láthassa a nagyanyját – hamarosan kénytelen volt megadni neki a vágyott címeket, a Fu és ( anyja a családba tartozott) klán tagjai pedig nemesi címeket kaptak. anyacsászárné ot is felszólította a lemondásra, hogy pozícióját Fu és rokonoknak adják, de császár kérésére egyelőre a helyén maradt.

Néhány hónappal később azonban nyílt konfrontációra került sor Fu "özvegy császárnéval". Egy ünnepségen az udvarmester úgy állította össze az ülésrendet, hogy és Fu özvegy császárnék egymás mellé kerültek volna. ezért leszidta őt és Fut egy kevésbé rangos helyre tétette át. Fu nagy botrányt rendezett, nem volt hajlandó részt venni az ünnepségen. kénytelen volt ismét beadni a lemondását, amit a császár ezúttal elfogadott.

Lemondása után a császár kérte hogy maradjon a fővárosban, ban és időnként találkozott vele, hogy a folyó ügyekben a tanácsát kérje. Fu özvegy császárné azonban egyre inkább bebiztosította a pozícióját és magának, fiának és menyének császári – vagy azzal egyenrangú – címeket szerzett vagy kreáltatott. Nem felejtette el korábbi megaláztatását sem és nyomására főminiszter kérvényt nyújtott be a császárhoz közemberré való lefokozásáról. nem tett ugyan eleget a kérésnek, de leküldte ot i (ma , ) birtokára.

A vidékre száműzött igyekezett kevés emberrel kapcsolatot tartani, nehogy azzal vádolják, hogy lázadást szervez. Mikor i. e. 5-ben a fia, megölt egy szolgát, utasította hogy kövessen el öngyilkosságot. I. e. 2-re már több száz petíció érkezett a császárhoz különböző magán- és hivatalos személyektől, hogy hívja vissza ot a fővárosba. (aki maga is tisztelte a volt főparancsnokot) végül utasította hogy unokatestvérével (nel, fiával) együtt térjen vissza ba hogy özvegy császárné segítségére lehessen. Hivatalos pozíciót azonban nem kapott és alig volt befolyása a politikára.

Régenssége I. e. 1-ben császár váratlanul meghalt és nem hagyott maga után örököst. özvegy császárné gyorsan cselekedett, elűzte kegyencét (és vélhetően szeretőjét) t, aki ekkor már a hadsereg főparancsnoka volt és visszahívta ot, akit kinevezett főparancsnoknak és a kormány fejének. utódjául császár utolsó, életben lévő férfi leszármazottját, a 8 éves herceget kiáltották ki (aki a Ping uralkodói nevet vette fel), nagykorúvá válásáig pedig vállalta magára a régensi feladatokat.

azonnal leszámolt vélt és valós ellenfeleivel. A Fu és klántagoktól elvette pozícióikat és vidékre küldte őket. Az addigra már elhunyt Fu özvegy császárnétól, és anyjától, től elvette császárnői rangjukat (i. sz. 5-ben felnyittatta az uralkodói pompával eltemetett sírjaikat és a holttesteket vidékre küldte, hogy ott temessék el őket; jeltelen sírjaik köré tüskebokrokat rakatott). feleségét, Fu császárnét és özvegy császárnét ( császár feleségét, aki Fu özvegy császárné barátnője és támogatója volt) közemberré fokozta le és férjeik sírjának őrzésére kötelezte őket; a két nő erre öngyilkosságot követett el. Miután kegyence, öngyilkos lett, egy börtönben temettette el, klánját pedig száműzte. és főtisztviselőket, aki ellenezték régensségét, minden pozíciójából felmentette. kormányzót, aki korábban megtagadta hogy a szövetségese legyen, azzal vádolta meg, hogy ártatlanul vádolt boszorkánysággal egy császári ágyast, és őt is száműzte. Ping császár anyjának és nagybátyjainak megtiltotta, hogy a fővárosba jöjjenek.

Miután megszilárdította a hatalmát, elkezdte átnevezni a kormányzati pozíciókat a régi -dinasztia, sőt a még ősibb -dinasztia korában szokásos rendszer alapján. Kultuszt kezdett kiépíteni a saját személye körül, rávett másokat hogy olyan hamis jóslatokat terjesszenek, miszerint ő az ezer évvel korábban élt kultúrhérosz, herceg reinkarnációja ( herceg bölcs uralkodásáról híres régens volt, aki a hagyomány szerint a konfucianizmus egyik szent szövegét, az et írta).

I. sz. 1-ben rávette özvegy császárnét, hogy nevezze ki őt Anhan hercegévé (安漢公). Ez a fajta hercegi cím ismeretlen volt a Han-dinasztia korában, de így ugyanazt a titulust viselte, mint herceg. Az özvegy császárné meggyőzése érdekében lefizetett egy távoli törzset (talán a mai Dél-Vietnamban), hogy ajándékozzon a császári udvarnak egy albínó fácánt, ami az isteni kegy ritka jelének számított).

I. sz. 2-ben megalázó rendelkezéseket hozott az északi nomád szövetségesek, a hsziungnuk számára, amelyek nem annyira szövetségesként, hanem vazallusként kezelték őket. sanjü (király) elfogadta ezeket, de a rendeletek megrontották a viszonyt a két nép között, amelyek hosszabb távon szakításhoz vezettek. Ugyanebben az évben egy furcsa színjáték keretében feleségül adta a lányát Ping császárhoz. Előtte kijelentette, hogy az ősi szokásnak megfelelően Pingnek egy feleségének és 11 ágyasának kell lennie, majd elrendelte, hogy gyűjtsék össze azoknak a nemeshölgyeknek a nevét, aki köréből majd kiválasztják a leendő császárnét. Álszerénységből a saját lányát kivette ebből a listából. Titokban azonban megszervezte, hogy a nép maga követelje a lánya és a császár házasságát. Miután a kérelmezők megrohanták a palotát, özvegy császárné maga rendelte el, hogy Pingnek a -lányt kell elvennie. Az esküvőre i. sz. 4-ben került sor.

Szintén ekkor történt, hogy fia, (王宇), aki nem értett egyet apja diktatórikus politikájával és attól tartott, hogy Ping nagykorúvá válása után a -klánt száműzik, összebarátkozott Ping nagybátyjaival. Rávette a császár anyját, hogy ajánljon biztosítékokat nak, hogy nem fog úgy viselkedni mint Fu özvegy császárné, de a régens így sem volt hajlandó engedélyezni számára fia meglátogatását.

I. sz. 3-ban , a tanítója , a sógora Lü Kuan, valamint a császári nagybácsik kitaláltak egy tervet, amivel egy látszólagos természetfölötti incidenssel ráveszik ot, hogy mondjon le a hatalma egy részéről. Lü Kuannak össze kellett volna véreznie palotájának ajtaját, de az őrök elfogták. t letartóztatták (és öngyilkos lett), feleségét, valamint a császár anyjának egész klánját kivégezték (őt magát nem).