A Disco Kylie Minogue ausztrál énekesnő tizenötödik stúdióalbuma, mely 2020. november 6-án jelent meg a BMG Rights Management és Minogue cége, a Darenote által. 2019-es promóciós tevékenységeit követően, Minogue elkezdett dolgozni egy új lemezen és többek közt olyan producereket gyűjtött maga mellé, mint Sky Adams, Teemu Brunila és Richard Stannard. Minogue a Covid19-pandémia 2020-ban alatt Londonban folytatta a lemez munkálatait otthonról és hangmérnöki munkákat szintén végzett a vokálok és a szintetizátorok tekintetében. Az album hangzását stilisztikailag a diszkó műfaj számos fajtája inspirálta, mely már a Golden Tour turné számos szegmensén is fellelhető volt korábban. Zeneileg a Disco ötvözi a nu-diszkó, funk, pop és dance-pop elemeit. Az album tematikailag a szerelemmel, az összetartozással, az intimitással és az ünnepléssel, szórakozással foglalkozik. Minogue a lemez minden dalában fel van tüntetve mint dalszerző.
A zenei kritikusok a Disco fülbemászó és pörgős jellegét dicsérték és azt, hogy visszatért a diszkó zenéhez. A kritikusi sikerének eredményeként számos kiadvány évvégi listájára felkerült és számos kategóriában jelölést kapott a 2021-es Billboard Music Awards-on és a 2021-es ARIA Music Awards-on. A Disco anyagilag is sikeres volt, mely első helyezést szerzett az Egyesült Királyságban, Írországban és hazájában, Ausztráliában. Az album Top 10-es lett Ausztriában, Spanyolországban, Franciaországban és Új-Zélandon. Az Egyesült Királyságban több, mint példányban kelt el, melynek köszönhetően a Brit Hanglemezgyártók Szövetségétől aranylemez minősítést kapott ért el. A Disco lett Minogue hatodik stúdióalbuma, mely első helyezést tudott elérni a brit albumlistán és ezzel ő lett az első szólóelőadó, akinek öt különböző évtizedben az 1980-as évektől a 2020-as évekig volt olyan lemeze, mely első helyezést ért el ebben az országban.
Három kislemez lett kiadva a Disco-ról. Az album első kislemezként kiadott „Say Something”-nek közepes sikere volt, mely Top 20-as lett Magyarországon és Ausztráliában. Az Egyesült Királyságban Top 10-es lett az indie slágerlistán, de a hivatalos listán nem jutott be a Top 50-be. A „Magic” lett kiadva az album második kislemezeként, mely Magyarországon Top 10-es lett, míg többek közt Ausztráliában a Top 20-ba jutott be. Az Egyesült Királyságban szintén Top 10-es lett az indie listán, viszont a hivatalos lista Top 50-be ez sem jutott be. Az album harmadik kislemeznek, a „Real Groove”-nak szintén mérsékelt sikere volt, mely bejutott a Top 20-ba Magyarországon és a Top 10-be Új-Zélandon. Az Egyesült Királyságban nem jutott be a Top 20-ba az indie listán és szintén a hivatalos listán nem jutott be a Top 50-be. Az Egyesült Államokban mindhárom kislemez bejutott a Top 20-ba a Dance Electronic/Songs listán. Minogue a lemez népszerűsítése érdekében számos dalt előadott különböző televíziós és élő műsorban. Ezt követően egy élőben közvetített koncertet adott Infinite Disco címmel, melynek eredményeként ugyanezzel a címmel kiadott egy élő felvételeket tartalmazó albumot. Hogy teljessé tegye az album népszerűsítését a Disco később újra ki lett adva két másik verzióban. Az első a Disco: Guest List Edition címet kapta, melyen három új kislemez és néhány remix kapott helyet, valamint egy remixalbum is megjelent Disco: Extended Mixes címmel.
Háttér és kidolgozás A 2018 áprilisban megjelent stúdióalbuma, a Golden és az azt követő turné, a Golden Tour után Európában és Ausztráliában, Minogue elkezdett dolgozni új lemezén, bár nem volt még koncepciója. Inspirációt végül a turné egy szegmenséből merített, mely a Studio 54 hangulatát idézte és a diszkó korszak esztétikáját. Az első néhány stúdió session után Minogue úgy érezte, hogy a kreatív irányvonal „egyenesen a táncparkettre vezeti” egy diszkó stílusú lemezzel. Mialatt a 2019-ben megjelent válogatáslemezét, a Step Back in Time: The Definitive Collection-t reklámozta, Minogue megerősítette, a Glastonbury Fesztivál-os fellépése után ugyanabban az évben, hogy egy „pop-diszkó” albumot szándékozik kiadni.
Az album munkálatai 2019 őszén kezdődtek el. Minogue olyan közreműködőket állított maga mellé, mint Sky Adams és Richard Stannard, akikkel már régóta dolgozott együtt, valamint olyan új embereket, mint Duck Blackwell, Teemu Brunila, Linslee Campbell, Jon Green, Kiris Houston, Troy Miller és Nico Stadi. A lemez korai munkálatai Londonban zajlottak, Minogue minden dalban részt vett társszerzőként. Az Impossible Princess (1997) és a Golden (2018) után ez lett a harmadik stúdióalbuma, melyen magára vállalta ezt a szerepet. A Covid19-pandémia miatt a lemez további munkálatait Minogue saját házi stúdiójában folytatta Londonban a 2020-as év túlnyomó részében. Emiatt Minogue megtanulta rögzíteni saját vokáljait illetve a hangmérnöki munkába szintén beletanult a Disco album kapcsán a Logic Pro-t használva. Ezt Minogue lemezkiadójának, a BMG-nek az elnöke, Alistair Norbury nyilatkozta a Music Week-ben. Ennek eredményeként a „Magic” kivételével minden dalon fel lett tüntetve hangmérnökként. Majdnem a teljes album Minogue házi stúdiójában lett elkészítve. A lemez témája Minogue szerint egy bizonyos fokú menekülés a pandémia miatti megszorításoktól.
Zenei stílus és dalszövegek A Disco stilisztikailag a címben szereplő zenei irányzatot viszi végig az egész lemezen. Az album népszerűsítése során Minogue elmondta, hogy az album elkészítésében a Studio 54 inspirálta, valamint olyan előadók, mint az amerikai diszkó énekesnő, Donna Summer és az angol énekes, zeneszerző és előadó, Elton John. Az AllMusic szerint a Disco egy „visszatérést jelent a klubbarát dance-pop-hoz, mely meghatározta az ausztrál díva, Kylie Minogue 21. század eleji újjászületését”. Robbin Murray a Clash magazintól úgy nyilatkozott, hogy ez „a hangzás Kylie Minogue visszatérése a gyökereihez”. A Slant Magazine a diszkó stílus hatását a 2020-as évre olyan kiadványokkal szemléltette, mint Jessie Ware vagy Róisín Murphy diszkó stílusú megjelenései.
Az album a „Magic”-kel nyit, melyet úgy jellemeztek, mint egy vidám, diszkó stílusú dal popzenei elemekkel, melyet könnyen össze lehet hasonlítani az 1970-es évek popzenéjével. A dal zenei alapjában fellelhető a kürtök, a taps, a vonósok és a staccato billentyűsök. Szövegileg egy fényesebb jövőbe mutató reményteli üzenetet közvetít. A második dalának, a „Miss a Thing”-nek Richard Stannard volt a társszerzője és társproducere, akivel Minogue már régebb óta dolgozott együtt. Ezt egy pörgős diszkódalként jellemezték. A szám hangzását Minogue munkája Light Years (2000) és Fever (2001) lemezeihez hasonlították. Emellett „retró-futurisztikusnak” is jellemezték és a francia elektronikus zenei duó, a Daft Punk munkáihoz hasonlították. A „Real Groove” egy 1980-as évek által inspirált diszkó-pop dal house és R&B elemekkel. Zeneileg a dal hozzáadott billentyűs hangzást kapott és Auto-Tune-os hatásot, melyet ahhoz hasonlítottak, amit Dua Lipa a 2020-as Future Nostalgia lemezén használt. A kritikusok a negyedik dalt, a „Monday Blues”-t egy bizonyos fokú eltávolodásként jellemezték a diszkó zenétől, melyért cserébe egy gyors tempójú, nyárias pop hangzást kaptunk a partira emlékeztető hattérzajokkal.
A „Supernova” egy energikus dal különböző vonós hangszereléssel, melyet olyan zenészek munkáihoz hasonlítottak, mint a Bee Gees, Giorgio Moroder és a Boney M. A „Say Something” az album hatodik dala és egyben vezető kislemeze, melyet a zenei kritikusok nagyon magasztaltak és a lemez legjobb dalai közt tartották számon valamint Minogue diszkográfiájában szintén a legjobbak között emlegették. A dalban számos elektronikus és diszkó hangzást vegyítettek, melyek az úgynevezett „vastag” szintetizátorokat használták, valamint dob cintányérokat, funk gitárt és egy kórust. Szövegileg olyan témákat használ, mint az egység, valamint a szerelem keresése. A „Last Chance” zeneileg egy pop dal, melyet úgy írtak le, mint egy tisztelgést Donna Summer „Last Dance” és az ABBA „Voulez-Vous” című dala előtt. Az album első promóciós kislemeze, az „I Love It” egy diszkó dal, melynek társszerzője Minogue Richard Stannard és Duck Blackwell producerek mellett.
A „Where Does the DJ Go?” az album kilencedik dala, melyet a Daft Punk azon munkáihoz hasonlítottak, melyek a 2013-ban megjelent, Random Access Memories címet viselő albumon hallhattunk. Az album többi dalával ellentétben itt megemlítendő, hogy mennyire energikus, gyors tempójú, melyen lemezek recsegésének hangját, valamint tapsot vetettek be, míg szövegvilágát tekintve Gloria Gaynor „I Will Survive” című dalát idézi. A tizedik dal, a „Dance Floor Darling” az 1980-as évek pop zenéjéből merített ihletet, míg a szövege a táncparkettről és a bulizásról szól. A dal egy közepes tempójú ütemmel kezdődik, melyben csettintés is hallható, valamint vokóderek és szintetizátorok. Ez később egy olyan szekcióhoz vezet, melyben Minogue éneklés helyett beszél, mielőtt a dal vége felé egy gyors tempójú ütemben teljesedne ki. A tizenegyedik dala, az „Unstoppable” egy pop dal számos diszkó hangzással. Szövegét illetően a megállíthatatlan szerelemről szól, mely mindenki számára elérhető. Ennek a dalnak Minogue volt az egyik társszerzője Fiona Bevan és Troy Miller mellett. Az album a „Celebrate You”-val zárul, mely egy zongora kíséret mellett Minogue vokáljaira és a szövegre fókuszál. A dal szövegének a témája az önfeljogosítás és a szomorúság kifejezése.
Kiadás és promóció Formátumok és alkotások A Disco 2020. november 6-án jelent meg a BMG Rights Management és Minogue saját kiadója, a Darenote gondozásában. Minogue és a BMG egy nagyszabású marketing kampánnyal támogatta meg a lemezt mind a megjelenése előtt, mind a megjelenése során. Minogue számos formátumban kínálta az albumot a hivatalos honlapján a lemez reklámozása céljából. A standard verzió mind a tizenkét eredeti dalt tartalmazza, míg a deluxe kapott négy bónuszdalt, melyek a „Till You Love Somebody”, „Fine Wine”, „Hey Lonely” és „Spotlight” címet kapták. Mindkét verzió kapható volt szétnyitható borítóval, valamint a normál tokkal is. A deluxe verzió megjelent egy limitált médiakönyv formátumban, mely tartalmazott egy 20 oldalas könyvecskét számos fotóval, dalszövegekkel és megjegyzésekkel. Ugyanaznap ezek digitális verziója is elérhetővé vált.
Minogue a Disco-t bakeliten is kiadta két különböző színben (kék és türkiz). Az album standard verzió egy átlátszó bakeliten jelent meg, míg a deluxe két kék színű korongon. A standard fekete bakelithez bónuszként egy dedikált fotó is tartozott. Minogue szintén piacra dobta a lemezt fehér bakeliten fehér borítóval, melyeket alá is írt. Az album kazetta formájában is napvilágot látott. Öt különböző színű kazettán és borítóval kerültek kiadásra, melyek közül az egyikhez egy bónusz kazetta is tartozott a deluxe tartalmak miatt. Simon Emmett, akivel már régóta dolgozott együtt, volt a felelős a Disco-hoz készült képekért. A lemezborítón Minogue szőke göndör hajjal látható kék flitteres ruhában, valamint a neve és az album címe a felső sarkokban. A Moross Studios alkotta meg a dizájnokat is, valamint ők voltak a felelősek a lemezhez kapcsolódó összes promóciós termék, a füzetek, a csomagolás, illetve az Infinite Disco számos részének a dizájnjáért is.
Kislemezek és egyéb dalok A „Say Something” 2020. július 23-án jelent meg az album vezető kislemezeként, melyet a kritikusok lelkesen fogadtak. Ennek ellenére csak mérsékelt sikere volt a listákon. Az Egyesült Királyságban nem jutott be a Top 50-be a hivatalos kislemezlistáján, de Top 10-es lett az indie listán az országban. Emellett Top 20-as lett Magyarországon és az Egyesült Államokban a Dance/Electronic Songs listán. A zenei videóját Sophie Muller rendezte, és a felvételeket Londonban készítették a Black Island Studios-ban a Covid19-pandémia idején bevezetett előírásokat betartva. A videóban Minogue az univerzumon át egy arany lószobor tetején ülve utazik, lézersugarakat lő ki a kezeiből és légpárnás hajón repül.