Sylva Koscina (ejtsd ), születési nevén Silvija Košćina, (ejtsd ) (Zágráb, Jugoszláv Királyság, 1933. augusztus 22. – Róma, 1994. december 26.) horvátországi születésű olasz modell és filmszínésznő, aki négy évtizedes pályafutása során több mint 120 európai és amerikai filmben szerepelt.
Élete Származása Horvátországban született 1933-ban, a Jugoszláv Királyság idején. Apja görög szállodatulajdonos volt, aki Splitben működtette szállodáját, lengyel feleségével. Közös leányuk Silvija Košćina néven született, de használták görögösen írt nevét is (Σύλβα Κοσκινού / Szílva Koszkinoú). Tízéves kora körül, a második világháború folyamán szülei Olaszországba küldték felnőtt nővéréhez, aki olasz állampolgárságú férfihoz ment feleségül.
Tizenéves korában szépségversenyeket nyert, divatmodellként dolgozott. A Nápolyi II. Frigyes Egyetemen fizikát tanult, apácák által vitt leányszállón lakott. Az 1954-es Giro d’Italia szervezői felkérték, vállalja el a Miss di Tappa szerepét, aki a beérkező szakaszgyőztesnek csók kíséretében virágcsokrot ad át. Szemérmességét legyőzve vállalta a munkát.
Színésznői pályája bélyegkép|1957-ben bélyegkép|Giulia szerepében, a Hétköznapi tragédiákban (1958)
A sajtóban a Giróról megjelent Koscina-fotó alapján Eduardo De Filippo még 1954-ben apró szerepet ajánlott neki éppen készülő Questi fantasmi című kísértet-filmjében. Ebbe végül nem került be, de felfigyeltek rá, és egy évvel később megkapta első kisebb filmszerepét Camillo Mastrocinque rendező Emberek vagy örmesterek című vígjátékában, a főszereplő Totò mellett. A következő év meghozta számára az áttörést: drámai főszerepet kapott Pietro Germi Hétköznapi tragédiák (Il ferroviere) c. filmjében, ahol maga Germi játszotta a főszereplő vasútmérnököt, Koscina a leányát, Giuliát. 1957-ben Alberto Lattuada Guendalina c. romantikus filmjében tűnt fel, ifjú lányos anyaként.
Népszerű vígjátékok vezető szereplőjévé vált, mint a Sabella nagymama (1957), A férfi is tolvaj, a nő is tolvaj (1958), a Szegény milliomosok (1959) és a Sabella unokája (1959). Nagy tehetséggel alakított csábító démonokat és szende naivákat egyaránt. Sokszor játszott olyan, a korabeli olasz társadalmat jellemző nőtípust, aki női eszközeivel küzd a társadalmi felemelkedésért. Luigi Comencini 1958-as Veszélyes feleségek (Mogli pericolose) című vígjátékában a szegény lányt játszó Giorgia Moll szerelmi vetélytársa volt. Herkules-filmekben játszotta a főhős (Steve Reeves) feleségét, Iolét, az 1958-as Herkulesben, és az 1959-es Ercole e la regina di Lidiában. 1959-ben egy utcai szabálysértés után az intézkedő rendőr bírság nélkül elengedte, ebből hivatalos botrány keletkezett. A sztoriból született 1960-ban Luigi Zampa rendező A rendőr című filmvígjátéka, Alberto Sordival, Vittorio De Sicával és Marisa Merlinivel a főszerepekben. Koscina önmagát játszotta a filmben.
bélyegkép|275px|Koscina (balra), Ljubiša Samardžić, Milena Dravić és Bata Živojinović, 1969-ben, A neretvai csata szarajevói premierjén
1961-ben Damiano Damiani A bérgyilkos c. thrillerében kapott fontos szerepet. 1963-ban Jean de La Fontaine meséinek ötleteiből, négy rendező közös munkájaként elkészült, négy epizódból álló Les quatre vérités („Négy igazság”) című film egyik epizódjában, A nyúl meg a teknős (Le lièvre et la tortue)-ben Alessandro Blasetti rendező Koscina és Monica Vitti vetélkedését vitte vászonra. Rendszeres vendége volt televíziós beszélgetéseknek és show-műsoroknak. Harmincéves kora után amerikai filmekben próbálkozott olyan sztárok mellett, mint Paul Newman (The Secret War of Harry Frigg, 1967), David McCallum (Three Bites of the Apple, 1967) és Kirk Douglas (A Lovely Way to Die, 1968), mérsékelt sikerrel.
Az 1960-as évek második felében kebleinek felfedésével karrierje újra fellendült. 1967 májusában Angelo Frontoni (1929–2002) fotográfus által készített meztelen fotósorozata megjelent a Playboy amerikai kiadásában. Laurence Harvey partnereként főszereplője volt Mauro Bolognini rendező 1969-es L’assoluto naturale című filmdrámájának, ahol nyílt szexjelenetekben vett részt, későbbi nyilatkozata szerint „csakis a rendező kedvéért”. Robert Siodmak rendező nagyszabású, kétrészes történelmi filmjében, az 1968-as Harc Rómáértban a veszedelmes intrikákkal manipuláló és csábító Theodóra bizánci császárnét alakította. Az évtized egyik szex-szimbólumává vált, több komoly filmbe is betették, „erotikus csaléteknek”. Szerepelt Jesús Franco 1969-es Marquis de Sade: Justine című drámájában, Klaus Kinski és Romina Power mellett, és Mario Bava 1972-es Lisa és az ördög című erotikus horrorfilmjében, az utóbbiban Elke Sommer, Telly Savalas és Gabriele Tinti társaságában. Meztelen szerepet játszott Bruno Corbucci rendező 1972-es Boccaccio-filmjében is. Fénykorában évente tíznél több filmben szerepelt.
Fajsúlyos filmszerepeket is játszott, így Georges Franju rendező 1963-as Judex c. drámájában, Federico Fellini 1965-ös Júlia és a szellemek c. filmjében, Giulietta Masinával és Sandra Milóval. Ralph Thomas rendező 1967-es Deadlier Than the Male című thrillerében Elke Sommerrel és Suzanna Leigh-vel együtt profi női bérgyilkos-trió tagja volt. 1969-ben Danica partizánlányt alakította Veljko Bulajic jugoszláv rendeztő A neretvai csata c. háborús filmjében. 1970-ben egy német orvosnőt alakított Phil Karlson Darázsfészek című háborús kalandfilmjében, Rock Hudson mellett.
Az 1970-es évektől valamelyest ritkította megjelenéseit, az 1980-as években már sokkal kevesebbet szerepelt. Utolsó filmszerepét 1992-ben játszotta el, az 1993-ban bemutatott C’è Kim Novak al telefono c. filmdrámában. A főszereplő Jacques Perrin anyját alakította.
Magánélete, halála Az 1960-as évektől igen sok pénzt keresett. Róma elegáns negyedében, a Marinóban fényűző villát vett, melyet eredeti 16. századi bútorokkal és értékes műtárgyakkal rendezett be. 1976-ra kiadásai meghaladták bevételeit, komoly adóhátralékot halmozott fel, a bírság miatt el kellett adnia az ingatlant.
1960-tól Raimondo Castellivel, egy alig ismert filmproducerrel élt együtt, aki házasember volt. Castelli felesége, Marinella nem egyezett bele a válásba, ahogy a korabeli olasz törvények ezt megkívánták. Castelli és Koscina 1967-ben Mexikóban összeházasodtak, de a házasságukat Olaszországban érvénytelenítették, Castelli bigámiája miatt.
Koscina 1994-ben hunyt el Rómában, 61 éves korában, emlőrák következtében. az olasz fővárosban, a Prima Porta-i temetőben nyugszik.
Főbb filmszerepei
1955: Emberek vagy örmesterek (Siamo uomini o caporali); pályázó színésznő 1956: Hétköznapi tragédiák (Il ferroviere); Giulia Marcocci 1956: Sztrogoff Mihály (Michel Strogoff); Zingara (cigánylány) 1957: Guendalina; Francesca Redaelli, Guendalina anyja 1957: Sabella nagymama (La nonna Sabella); Lucia 1957: La Gerusalemme liberata; Clorinda 1958: Herkules (Le fatiche di Ercole); Iolé, Péliász leánya 1958: Fiatal férjek (Giovani mariti); Mara Rossi Bandelli 1958: A férfi is tolvaj, a nő is tolvaj (Ladro lui, ladra lei); Cesira De Angelis 1958: Totò a Parigi; Juliette Marchand 1958: Veszélyes feleségek (Mogli pericolose); Tosca 1958: Totò nella luna; Lidia 1958: Nyár… Nők… Férfiak (Racconti d’estate); Renata Morandi 1959: Nagy Heródes (Erode il grande); névtelen szerep 1959: Ercole e la regina di Lidia; Iolé, Péliász leánya 1959: Szegény milliomosok (Poveri milionari); Alice 1959: Le confident de ces dames; Maria Bonifati doktornő 1959: Sabella unokája (La nipote Sabella); Lucia 1960: A rendőr (Il vigile); önmaga 1960: L’assedio di Siracusa; Klió 1960: I piaceri dello scapolo; Eby 1960: Le pillole di Ercole; Silvia Pasqui 1960: Mariti in pericolo; Silvana 1961: A bérgyilkos (Il sicario); Carla 1962: Le massaggiatrici; Marisa 1962: A Siena-beli kardforgató (La congiura dei dieci); Orietta Arconti 1962: A vasálarcos (Le masque de fer); Marion 1962: Les quatre vérités; „Le lièvre et la tortue” c. rész; Mia 1962: I giacobini, tévé-minisorozat; Lucile Duplessis 1964: Beszéljünk a nőkről (Se permettete parliamo di donne); vonakodó lány 1964: Cadavere per signora; Laura Guglielmetti 1964: Cyrano és d’Artagnan (Cyrano et d’Artagnan); Ninon de l’Enclos 1965: Isztambul-akció (Estambul 65); Kelly 1965: Júlia és a szellemek (Giulietta degli spiriti); Sylva 1965: Segítség! Gyilkos! (Thrilling); Paola 1965: Olasz furcsaságok (Made in Italy); Donna Diana 1966: Baraka sur X 13; Mania 1966: Én, én, én… és a többiek (Io, io, io… e gli altri); a sztár 1966: Hamis pénz (Monnaie de singe); Lucile 1966: Les fables de La Fontaine, tévésorozat; „Le lièvre et la tortue” epizód; Mia 1967: Three Bites of the Apple; Carla Moretti 1967: Deadlier Than the Male; Penelope 1967: Johnny Banco; Laureen Moore 1968: The Secret War of Harry Frigg; Francesca Di Montefiore grófnő 1968: Szenzációvadászok (I protagonisti); Nancy 1968: Harc Rómáért (Kampf um Rom I); Teodóra császárné 1969: Kampf um Rom II - Der Verrat; Teodóra császárné 1969: Marquis de Sade: Justine; Bressac márkinő 1969: L’assoluto naturale; a Nő 1969: Meztelennek látom (Vedo nudo); önmaga 1969: A neretvai csata (Bitka na Neretvi); Danica 1970: Darázsfészek (Hornets’ Nest); Bianca 1970: A riszálás művésze ( Ninì Tirabusciò, la donna che inventò la mossa); Valdarno bárónő 1971: Les jambes en l’air; Favouille Grandblaise 1971: Homo Eroticus; Carla 1971: African Story; Barbara Hayland 1972: Boccaccio; Fiametta 1972: La mala ordina; Lucia Canali 1974: Lisa és az ördög (Lisa e il diavolo); Sophia Lehar 1977: Casanova & Co.; a prefektus felesége 1980: Szexis hétvége (Les séducteurs); Zaira 1981: Ász (Asso); Enrichetta Morgan 1991: L’odissea (TV Movie); Minerva 1994: C’è Kim Novak al telefono; Enrico's Mother
Elismerései, díjai 1967: Laurel-díj, jelölés a legjobb kezdő színésznő díjára 1969: Taorminai Filmfesztivál, a legjobb színésznőnek járó Arany Narancs-díj (Arancia d’oro).
Jegyzetek
Források
További információ
Kategória:1933-ban született személyek Kategória:1994-ben elhunyt személyek Kategória:Olasz színésznők Kategória:Zágrábiak