A hszienpejek (kínaiul: 鮮卑 pinjin átírással: Xiānbēi) protomongol ókori nomád népcsoport volt, amely egykor az eurázsiai sztyeppe keleti részén élt a mai Mongólia, Belső-Mongólia és Északkelet-Kína területén. Eredetileg a tól származtak, akik – miután az i. e. 3. század végén vereséget szenvedtek a tól – kettészakadtak ra és ekre. Sokáig más nomád népek és a kínai Han-dinasztia vazallusai voltak és csak akkor figyeltek fel rájuk a történetírók, amikor i. sz. 87-ben megölték t (királyt). A szintén nomád któl eltérően a ek nem szerveződtek olyan szövetségbe, hogy komolyan veszélyeztessék a kínai határvidéket.
A Három királyság korának végén súlyos vereségeket szenvedtek nomád szomszédaiktól és délebbre vándoroltak és letelepedtek a Han-dinasztia területén, amelynek vazallusaivá szegődtek. Fejedelmeik (mint a , , nemzetségek vezetői) hercegi címeket kaptak a császártól. Egyike voltak a -dinasztia "Öt barbár" vazallusának, és amikor 304-ben, a dinasztia válsága idején a vazallusok fellázadtak, a ek a császárt támogatták (szemben a kkal, kkel, kkel és okkal).
A lázadás következtében a nép által vezetett Korai birodalom meghódította egész Észak-Kínát, de az állam, miután 383-ban a -folyónál súlyos vereséget szenvedett a Keleti -dinasztiától, rövidesen szétesett. A törzsfők számos új dinasztiát alapítottak és idővel egyikük, Északi egyeduralkodóvá vált Kína északi részén. Ezek az államok hol ellenezték, hol támogatták népük elkínaiasodását, mindenesetre a a Tang-dinasztia idejére beleolvadtak a kínai lakosságba.
Nevük etimológiája
Egyes nyelvészek óvatos rekonstrukciója szerint a ek önmegnevezése szerpi lehetett, az alapján, hogy a korabeli kínai írnokok a nevük két írásjele közül a 鮮-t a középperzsa szér (oroszlán), a 卑-t pedig az idegen szavak pi szótagjának (mint pl. a szankszrit गोपी, gopí – jelentése fejőlány – esetében) átírására használták. A mongol nyelvekben a *szer vagy *szir szótag taréjt, sörtét, kiugró, kinyúló dolgot jelöl, talán a ek lovaikra utalva. (Hasonló módon a türk jabaku népnév is csimbókos sörényű lóra vezethető vissza.)Golden, Peter B. “The Stateless Nomads of Central Eurasia” , in Empires and Exchanges in Eurasian Late Antiquity Edited by DiCosmo, Maas. p. 347-348. doi: https://doi.org/10.1017/9781316146040.024
Viszont a Kései Han könyve és könyve kínai krónikák szerint, mielőtt a nép neve lett volna, a (大鮮卑山) a ma néven ismert belső-mongóliai hegység elnevezése volt.Hou Hanshu vol. 90.Weishu vol. 1
Történetük bélyegkép|Az udvari életet ábrázoló falfestmény az Északi -dinasztia egyik hercegének sírjában Eredetük A eket már a Hadakozó fejedelemségek korának (i. e. 5 – i. e. 3. század) irodalmában is megemlítik, mint pl. A nagy hívás c. költeményben, a elégiái gyűjteményben („dereka karcsú, nyaka hosszú, mint egy nőnek”) vagy A fejedelemségek történeté-ben.Guoyu, "Jinyu 8"Zhang, Zhengming. (2019) A History Of Chu (Volume 1) Honolulu: Enrich Professional Publishing. p. 42-46
I. e. 208 körül a k királya, legyőzte a „keleti barbárokat” a kat, akik aztán kettészakadtak okra és ekre.Xu Elina-Qian, Historical Development of the Pre-Dynastic Khitan, University of Helsinki, 2005. p. 164 A Kései Han könyve szerint a két nép nyelve és szokásai egyformák.
Első jelentős kapcsolatuk a kínaiakkal i. sz. 41-ben és 45-ben volt, amikor a kkal és okkal közösen zsákmányszerző portyákat indítottak a Han-dinasztia területére.
49-ben kormányzó jutalmat ajánlva minden fejért, a szomszédaik ellen fordította Pianhe törzsfőt. 54-ben és Mantou törzsfők adót fizettek császárnak.
58-ban Pianhe megtámadta és megölte a ok főnökét, t.
85-ben a ek szövetséget kötöttek a és déli törzsekkel.
87-ben a ek megtámadták és megölték t, a k királyát, a holttestét megnyúzták és a bőrét trófeaként magukkal vitték.
A konföderáció A k bukása után i. sz. 93 körül a ek megszervezték saját konföderációjukat és rendszeresen portyáztak kínai területen. 155 körül legyőzték és alávetették az északi kat. 166-ra vezetésével legyőzték a okat a mai Ili tartományban. Az általuk ellenőrzött terület ekkor állítólag az Usszuri folyótól a Kaszpi-tengerig terjedt. három részre osztotta a birodalmat, mindegyiket húsz klán uralta. Szövetséget kötött a déli kkal és több alkalommal is betört a Han-dinasztia területére (a mai és tartományokba), de a kínaiak 158-ban és 177-ben is visszaverték támadását. Egyes források szerint a Japán-beli Va királyságát is fosztogathatták."Nomads in Central Asia." N. Ishjamts. In: History of civilizations of Central Asia, Volume II. The development of sedentary and nomadic civilizations: 700 B.C. to A.D. 250. Harmatta, János, ed., 1994. Paris: UNESCO Publishing, pp. 155–156.SGZ 30. 837–838, note. 1.
177-ben a kínaiak és Tute, a déli k királya hadjáratot indított a ek ellen, de súlyos vereséget szenvedtek és csak a katonák negyede tért vissza. Az ebben az évben állított emlékmű szerint a ek elfoglalták a k minden korábbi földjét és 100 ezer harcost tudtak kiállítani. A kínai dezertőrök átadták nekik a jó fémmegmunkálás technológiáját és fegyvereik ezáltal állítólag élesebbek voltak, mint a kéi. Egy 185-ben emelt emlékmű szerint a ek majdnem minden évben portyáztak a Han-dinasztia területén.
A három királyság kora
A ek laza konföderációja nem volt olyan szervezett, mint a korábbi állam, de idején agresszívan terjeszkedett. Ő azonban 182-ben meghalt és fiából, ból hiányoztak apja képességei; 186-ban meg is ölték egy portya során. Őt öccse, követte, de fia, fellázadt ellene és a konföderáció felbomlott. 190-re három részre szakadtak: Belső-Mongóliát uralta, Észak-t, és pedig Észak-ot. Időközben a Han-dinasztia is felbomlott és a helyén megalakult királyságok közül az északinak, nek, a déli törzsek adót fizettek.
A törzsek délebbre húzódtak és Cao (illetve a belőle létreejövő -dinasztia) északi határán telepedtek le. 258-ben a klán letelepedett a határvidéken. A többi későbbi nagy klán is itt találta meg a helyét, a ok és a ok a kínai császár vazallusává váltak. A ok egyik ága nyugatra vándorolva és az ottani néppel elkeveredve megalapította királyságát.
A ek utoljára 279-ben támadták meg Liang tartományt, de visszaverték őket.
A tizenhat királyság és Északi Vej
A 3. században a konföderáció tovább fragmentálódott, új törzsek, klánszövetségek jöttek létre. Valamikor 308-330 között a híres harcos, Mugulü megalapította a törzset.Grousset (1970), pp. 61, 585, n. 91.
Miután a , és törzsek alávetették magukat a -dinasztiának, vezetőik magas címeket kaptak a császártól: a törzsfő , a , a hercege lett. A három törzs a császár oldalán állt, amikor az "Öt barbár" (az alávetett vazallus etnikai csoportok, főleg a k és k) fellázadt és Észak-Kínában megdöntötte a -dinasztia uralmát. A kínai hivatalnokok, katonák, polgárok tömegesen menekültek délre (ahol a császárnak sikerült fenntartania hatalmát), illetve északra a szövetséges fejedelemségekbe.
A ek ezt követően legyőzték a nép által dominált Korai dinasztiát, meghódították Észak-Kína jelentős részét és több nagy dinasztikus államot hoztak létre. Ezek voltak a Korai (281–370), Nyugati (384–394), Kései (384–407), Déli (398–410), Nyugati (385–430) és Déli Liang (397–414). Az 5. század elején valamennyit meghódította a törzs állama, az Északi (386–535), amely első volt az Észak-Kínát két évszázadig domináló Északi dinasztiák sorában.Ma, Changshou [馬長壽] (1962). Wuhuan yu Xianbei [Wuhuan and Xianbei] 烏桓與鮮卑. Shanghai [上海], Shanghai ren min chu ban she [Shanghai People's Press] 上海人民出版社.Liu, Xueyao [劉學銚] (1994). Xianbei shi lun [the Xianbei History] 鮮卑史論. Taipei [台北], Nan tian shu ju [Nantian Press] 南天書局.Wang, Zhongluo [王仲荦] (2007). Wei jin nan bei chao shi [History of Wei, Jin, Southern and Northern Dynasties] 魏晋南北朝史. Beijing [北京], Zhonghua shu ju [China Press] 中华书局.
Asszimiláció Az Északi ben az 5. század végén uralkodó császár tudatos elkínaiasító politikát indított el, amit utódai is folytattak. A hagyományokat háttérbe szorították. A császári család a nevét ról ra változtatta és szorgalmazta a déli hanok arisztokrata családjaival (akik közül számos nemzetség különböző okokból északra menekült) való házasodást. A császár kínaiasította a klánok többségének nevét, vagy legalábbis nevüket két szótagra rövidítette. A -hercegnők több mint fele han férjet kapott. Maga Hsziaoven császár és han családokba házasította ki lányait.
Az Északi egy 534-es nomád felkelést követően Keleti re (534–550) és Nyugati re (535–556) vált szét. Az előbbiből lett aztán az Északi dinasztia(550-577), míg az utóbbiból az Északi (557-581). A Déli dinasztiákat eközben a Jangcén túlra tolták. 581-ben Északi főminisztere, megalapított a -dinasztiát (581–618). Fia, császár meghódította az utolsó déli dinasztiát, t (557–589) ezzel újraegyesítve Kínát. 618-ban parasztfelkelések megdöntötték a -dinasztiát és az egyik herceg, megalapította a Tang-dinasztiát (618–907). A - és Tang-dinasztiák alapítói már han etnikumúak voltak.Chen, Yinke [陳寅恪], 1943, Tang dai zheng zhi shi shu lun gao [Manuscript of Discussions on the Political History of the Tang dynasty] 唐代政治史述論稿. Chongqing [重慶], Shang wu [商務].Chen, Yinke [陳寅恪] and Tang, Zhenchang [唐振常], 1997, Tang dai zheng zhi shi shu lun gao [Manuscript of Discussions on the Political History of the Tang dynasty] 唐代政治史述論稿. Shanghai [上海], Shanghai gu ji chu ban she [Shanghai Ancient Literature Press] 上海古籍出版社. Ekkorra a Kínában letelepülő nép is gyakorlatilag elkeveredett a han etnikumúakkal és teljesen elkínaiasodott. Az északi sztyeppén maradt eket később a mongolok hódították meg.
Nyugaton a ek alapította királyságot a Tibeti Birodalom annektálta 670-ben. A -klán követőivel együtt keletre, Kínába menekült. A ma és tartományokban élő mongor etnikumot az ők leszármazottaiknak tekintik.Lü, Jianfu [呂建福], 2002. Tu zu shi [The Tu History] 土族史. Beijing [北京], Zhongguo she hui ke xue chu ban she [Chinese Social Sciences Press] 中囯社会科学出版社. Egyes feltételezések szerint a tunguz nyelvet beszélő etnikum is a ek leszármazottja.Liaoning Provincial Nationalities Research Institute 辽宁省民族硏究所 (1986). Xibo zu shi lun kao [Examination on the History of the Xibo Nationality] 锡伯族史论考. Shenyang, Liaoning Nationalities PressJi Nan [嵇南] and Wu Keyao [吳克尧] (1990). Xibo zu [Xibo Nationality] 锡伯族. Beijing, Nationalities Press.
Művészet
A ek művészete nomád életmódjukat jelenítette meg és elsősorban a fémtárgyakra, ember- és állatfigurákra koncentrált. A stílust és témát illetően számos külső befolyás érte. Egyedi nomád motívumaik jellegzetes leveles fejdíszeikben, geometrizált állatábrázolásaikban, állatalakos függőikben, áttört díszítésű fémtárgyaikban érhető tetten.Watt, James C.Y. China: Dawn of a Golden Age, 200–750 AD. Comp. An Jiayao, Angela F. Howard, Boris I. Marshak, Su Bai, and Zhao Feng. New York: Metropolitan Museum of Art, 2004. Print.
Leveles fejdíszek A leveles fejdíszek nagyon jellemzőek a kultúrára. Elsősorban a ok sírjaiból kerültek elő. Díszítő stílusuk baktriai kapcsolatokra utal. Ezek az aranyból készült fejfedődíszek általában fa vagy agancs alakban készültek, rajta vékony aranylevelek lógtak. A kínaiak nak ("lépésre himbálózónak") hívták, mert járás, mozgás közben a levelek ide-oda inogtak. Három fő típusát különböztetik meg: a "bimbózó fát" () amit a fejfedő homlokrészéhez erősítettek, egy vagy két ága van, kör vagy csepp alakú levelekkel; a "bimbózó tetőt" (), amely a fejtetőre került, fára vagy állatra emlékeztet, számos levélfüggővel; és a ritka "bimbózó indát" (huaman), amely leveles aranyhuzalokkal átszőtt aranyszalagokból állt. A fejdísz eredete, viselésének körülmények nem ismertek, de a későbbi korokban a császári udvarok hölgyei viseltek hasonló fejdíszeket.
Állatfigurák