Héjj Miklós (Budapest, 1922. december 11. – Budapest, 1996. augusztus 27.) magyar régész, művészettörténész, a visegrádi Mátyás Király Múzeum igazgatója.
Élete Először a Műegyetem építészmérnöki karán tanult. 1941–1945 között – a második világháború alatt – a 21. határvadász zászlóaljban katonáskodott; rövid ideig a Szovjetunióban hadifogoly volt. 1946–1950 között a Pázmány Péter Tudományegyetemen a Gerevich Tibor (1882–1954) vezette Művészettörténet és Keresztény Régészet Tanszéken ősrégészet-középkori régészet-művészettörténet szakon muzeológus diplomát kapott. Schulek János (1872–1948) halála után – még egyetemi hallgatóként – dolgozott a visegrádi palotakápolna feltárásán, majd Dercsényi Dezsőtől (1910–1987) átvéve végezte a visegrádi királyi palota ásatásait.
1951–1955 között a Magyar Nemzeti Múzeum muzeológusa volt. 1952-től a visegrádi Mátyás Király Múzeum megbízott vezetője, 1955–1984 között igazgatója.
Az 1960-as években kiváló művészek bevonásával, sikeres irodalmi esteket szervezett.
1984-ben nyugdíjba vonult.
Munkássága Lengyelországban, Olaszországban, Ausztriában, Csehszlovákiában, Jugoszláviában és Egyiptomban járt tanulmányúton. A magyar középkor építészetével foglalkozott. Az 1940-es évek végén kutatta a cseszneki várat, feltárta a sopronbánfalvai középkori plébániatemplomot és ásatásokat végzett a nógrádi várban, ahol napvilágra hozta Báthory András reneszánsz sírkövét. Jelentős helytörténeti gyűjteményt hagyott az utókorra, illetve felvázolta Visegrád régészeti topográfiáját. Feltárta az ÉK-i palota III. IV. és V. teraszát, az alsó fogadó helyiség, illetve a dunai szárny falait, bejáratát; vezetése alatt elkészült a D-i szárny alatti nagy pince helyreállítása is. Részben kiásta a ferences kolostor kerengőkápolnáját. Munkássága nyomán az Anjouk alatt elkezdődött palotaépítés három nagy periódusának biztos topográfiája bontakozott ki. A munka eredményességét hirdeti a két XIV. századi gótikus diszkót, a reneszánsz Herkules-kút újabb töredékeinek megtalálása és az oroszlános kút. A több mint 50000 régészeti tárgy és az adattár, az értékes fotó- és kézirattár a múzeum gyűjteményének alapját képezi. Ez az emlékanyag és a korszerű dokumentáció és az általa létrehozott több ezer kötetes kézikönyvtár lehetőséget teremtett a palota építéstörténetének feldolgozására. A tudós régész, művészettörténész, műemlékvédő munkájának eredményeként jött létre az európai hírű műemlékegyüttes tudományos hitelű bemutatóhelye, a Mátyás Király Múzeum. Az 1960-as évekig szinte munkatársak nélkül dolgozott. Mindent gyűjtött, ami Visegráddal és – a múzeum köréhez tartozó – Nagymarossal kapcsolatos volt. Haláláig figyelemmel kísérte a különböző aukciók, árverések Visegráddal kapcsolatos kiadványait, ősnyomtatványait, metszeteit; több ilyen „Visegradicá"-val is gazdagította a múzeum gyűjteményét. Mindenütt feltűnt, ahol építkezés, földmunka nyomán lelet, faltöredék került a felszínre, így ismerte meg a középkori város topográfiáját, templomait, az újkori lakóházak középkori részleteit, pincéit. Ásatásokat vezetett még az alsó- és fellegvárban is. Tudományos publikációi évtizedeken keresztül a magyar középkorkutatás alapvető művei közé tartoztak. Sokat tett a helyi kulturális élet fellendítéséért. Az újjáépített Salamon-toronyban - amelynek mai formája szintén az ő munkássága alatt alakult ki – évente országos jelentőségű kiállításokat, tárlatokat rendezett. Szakál Ernő kőszobrász-restaurátorral megalkotta az egyik legszebb magyar gótikus építményt, az Anjou-kútházat.
Családja Édesapja, Studnicska Mihály művelt gépészmérnök, édesanyja Héjj Teréz, az Iparművészeti Múzeum munkatársa volt. Felesége, Détári Angéla, az Iparművészeti Múzeum művészettörténésze volt.
Elismerései és emlékezete 1964 Kuzsinszky Bálint-emlékérem1965 Művészettörténeti Értesítő 14, 271 1970 Miniszteri dicséret 1975 Móra Ferenc-emlékérem 1977 Magyar Műemlékvédelemért plakett 2022 Héjj Miklós emlékülés
Művei 1953 Beszámoló a visegrádi Mátyás-palota 1952. évi feltárási munkáiról. Archaeologiai Értesítő 1954 Visegrád történeti emlékei. Budapest 1955 Sopron és környéke műemlékei (tsz.) 1955 A visegrádi Mátyás Király Múzeum. Magyar Múzeumok 1945—1955, 216-217 1956–1957 Visegrád 1959 Gótikus faragványok a cseszneki várból. Folia archeologica 11 1960 Műemlékvédelem és régészet. Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 1966 A visegrádi Alsóvár lakótornyának építéstörténete. Műemlékvédelem 1966/1, 8 1966 Visegrádi lakótorony, érmék, kutak (tsz.) 1970 A visegrádi királyi palota. Budapest (angolul és franciául is) 1979 Visegrád - Királyi palota (Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára II. 1985 Visegrád – Királyi palota
Jegyzetek
Források Magyar Múzeumi Arcképcsarnok, 2002 1996 Magyar Múzeumok 4/2, 63 (Gróh Dániel)
További információk Művészeti lexikon. Felelős szerkesztő: Lajta Edit. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
Kategória:1922-ben született személyek Kategória:1996-ban elhunyt személyek Kategória:Visegrádiak Kategória:Magyar muzeológusok Kategória:Magyar régészek Kategória:Móra Ferenc-emlékérmesek