Farádi László, születési és 1946-ig használt nevén Reichenfeld László (Győr, 1909. január 31. – Budapest, 1993. május 20.) belgyógyász, radiológus, egyetemi tanár, vezérőrnagy, az orvostudomány kandidátusa (1952), doktora (1966).
Életpályája Középiskolai tanulmányait a Győri Magyar Királyi Állami Révai Miklós Reáliskolában végezte, ahol 1926-ben jeles eredménnyel érettségizett. Az év szeptemberében beiratkozott a Bécsi Egyetem Orvostudományi Karára, ahol hat szemesztert tanult, majd a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen 1933-ban szerzett általános orvosi oklevelet. Első munkahelyén a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Belgyógyászati Klinikáján gyakornok, majd tanársegéd volt. 1938-ban letette a belgyógyász szakorvosi vizsgát. 1934–1935-ben a Magyar Izraelita Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Egyesület Pécsi Dunántúli Csoportjának elnöke volt.Egyenlőség, 1934. október 27. (54. évfolyam, 42. szám) 1939. augusztus 4-én házasságot kötött Schachtitz Olga orvosnővel.Pécsi Napló, 1939. augusztus 4. (48. évfolyam, 176. szám)
A második világháború alatt zsidó származása miatt berendelték munkaszolgálatra; 1940-ben rövid időt Szigetváron töltött, majd Ángyán János közbenjárásával a győri kórházba került. 1944-ben a győri transzporttal az auschwitzi koncentrációs táborba deportálták, ahonnan később Mauthausenbe vitték. A felszabadulást követően visszament Pécsre, s részt vett az orvosok pártszervezetében; tagja lett a Magyar Kommunista Pártnak és 1948-ig az egyetemi pártszervezet titkára volt. Korábbi munkahelyén egyetemi tanársegéd, 1948-tól intézeti tanár, az egyetemen a belgyógyászati diagnosztikai előadója volt. 1946 novemberében feleségül vette Kiss Renéet.Dunántúli Népszava, 1946. november 24. (2. évfolyam, 267. szám) 1947-ben a Pécsi Tudományegyetemen A szív és erek betegségei című tárgykörből egyetemi magántanári képesítést nyert. 1950-ben alezredesi rendfokozatban a Magyar Néphadsereg Központi Katonai Kórház Belgyógyászati Osztályának osztályvezető főorvosa lett, a következő évtől 1957-ig a néphadsereg ezredesi rendfokozatú főbelgyógyásza, 1958-tól a Magyar Néphadsereg vezérőrnagyi rangú egészségügyi csoportfőnöke. Miután 1968-ban leszerelt, kinevezték az egészségügyi miniszter első helyettesévé. Beosztásából 1973-ban felmentették, az Orvostovábbképző Intézet tanszékvezető egyetemi tanára és rektora lett, 1978-től nyugdíjas tanácsadó. 1970 és 1973 között az ENSZ Egészségügyi Világszervezet orvos-továbbképzési szaktanácsadója volt. Elvégezte a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemet. 1957 és 1968 között a Honvédorvos felelős szerkesztője volt.
A Farkasréti temetőben nyugszik.
Művei
Elektrokardiographiai tapasztalatok rheumás megbetegedésekben. (Orvosi Hetilap, 1936, 51–52.) Paroxysmusos kamrai tachycardia esete. (Orvosi Hetilap, 1938, 50.) Miliaris gümőkór és szívizomtuberculosis. (Orvosi Hetilap, 1939, 47.) Orvosi megfigyelések német koncentrációs táborokban. (Orvosok Lapja, 1945, 8.) Az elektrokardiogramm típusváltozásának értékelése. (Orvosok Lapja, 1947, 48.) A hyperthyreosis methylthiouracil- és aminothiazol-kezeléséről. Andik Istvánnal, Farkas Istvánnal. (Orvosok Lapja, 1948, 7.) Aneurysma a szív bal kamrájának hátsó falán. Kardos Józseffel. (Orvosok Lapja, 1948, 23.) Balneotherapiás és fizikotherápiás eljárások nem rheumás belbetegségekben. (Orvosi Hetilap, 1950, 36.) A klasszikus medicina jelentősége a honvédorvosi gyakorlatban. Trencséni Tiborral. (Honvédorvos, 1951, 5.) A tüdőverőér embóliájával kapcsolatos EKG-eltérések. Szabó Zoltánnal. (Orvosi Hetilap, 1951, 6.) A tábori belgyógyászat feladatai. (Honvédorvos, 1951, 6.) Sztálin elvtárs születésnapja, a világ dolgozóinak nagy ünnepe. (Honvédorvos, 1951, 12.) A pavlovi tanítás alapjai. (Honvédorvos, 1952, 1.) A dysentéria-kérdés állása Magyarországon. (Katonaorvosi Szemle, 1953, 6.) A dialektikus materializmus a gyakorlati orvosi tevékenységben. (Katonaorvosi Szemle, 1953, 7–10.) Szíváttétet okozó lymphosarcomatosis élőben kórismézett esete. Gréczi Melindával. (Orvosi Hetilap, 1954, 52.) Sérülések belgyógyászati vonatkozásai. (Orvosi Hetilap, 1955, 41.) Adatok a hypertonia-betegség korai szakának megítéléséhez. Juhász Pállal, Egedy Sándorral. (Magyar Belorvosi Archivum, 1957, 4.) Az atombomba robbantás akut következményei az emberi szervezetre. (Orvosi Hetilap, 1959, 3.) A csapat egészségügyi ellátásának problémái. (Katonai Szemle, 1959, 6.) Emlékezés dr. Rutich Jenőre. (Orvosi Hetilap, 1968, 36.) A tömeges sérültellátás alapvető elvei. (Orvosi Hetilap, 1968, 39.) A felszabadulás évfordulójára. (Orvosi Hetilap, 1969, 13.) Az egészségügyi felsőoktatás néhány alapvető vonása és a továbbfejlesztés irányai. Lukáts Jenővel. (Felsőoktatási Szemle, 1972, 4.) További gondolatok az orvosi etikáról. (Orvosi Hetilap, 1973, 13.) Kísérlet komplex gondozás bevezetésére hospitalizáció során. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1976, 7.) Az orvosképzés és továbbképzés hazai fejlődése és jövője. (Orvosi Hetilap, 1977, 7.) Búcsú Bakács Tibortól (1912–1977). (Orvosi Hetilap, 1977, 35.) Dr. János György 1914–1978. (Orvosi Hetilap, 1978, 51.) Ángyán János emlékezete. (Orvosi Hetilap, 1979, 46.) Diagnózis az életemről. Budapest, 1983
Díjai, elismerései Munka Érdemrend arany fokozata (1969) Hőgyes Endre-emlékérem (1976) A Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1977)Magyar Közlöny, 1977. június 19. (47. szám) Magyar Népköztársaság Kardokkal Díszített Csillagrendje (1985)
Jegyzetek
Források
További információk
Kategória:Magyar belgyógyászok Kategória:Magyar radiológusok Kategória:Magyar katonaorvosok Kategória:Magyar rektorok Kategória:1909-ben született személyek Kategória:1993-ban elhunyt személyek Kategória:Győriek Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:Munkaszolgálatosok Kategória:A holokauszt magyar túlélői Kategória:MKP-tagok Kategória:A mauthauseni koncentrációs tábor foglyai Kategória:Pécsi orvosok Kategória:Az auschwitzi koncentrációs tábor foglyai Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek